Tegnap komoly esések bontakoztak ki az európai tőzsdéken, tartva attól, hogy kontinensünk a stagfláció felé sodródik. Valóban, az európai földgázárak határidős jegyzései kedden és szerdán összesen 60 százalékkal ugrottak meg! Ez aztán szerdán az esti órákban visszakorrigált valamelyest, miután Moszkva a szállítások növelését ígérte Európa irányába. 

Brüsszelben joggal aggódnak amiatt, hogy az egekbe tartó energiaárak veszélyeztetik az európai Zöld Megállapodást (Green Deal). Valóban, minden jel szerint az energiapiac kemény realitásai legyűrik a Zöld átmenetet, még mielőtt ez lendületbe jött volna.

Az európai vezetők kétségbeesése

Nem véletlen, hogy tegnap Franciaország, Spanyolország, a Cseh Köztársaság, Románia és Görögország pénzügy-, illetve gazdasági minisztere közös nyilatkozatban követelte a gázpiac ellenőrzését, hogy a további drámai árugrásokat meg lehessen előzni.

Az európai döntéshozók nincsenek könnyű helyzetben, hiszen az európai gázfogyasztás 90 százaléka importból származik. A jövő hónapban ráadásul a skóciai Glasgow-ban tartják meg az ENSz-Klímatárgyalásokat (COP26). Márpedig az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország országaik részéről már 2050-re ígérték, hogy klímasemlegesek lesznek, azaz attól az évtől az atmoszférát már nem terhelik pótlólagosan kibocsátott üvegházhatást okozó gázokkal (GHG).

Igen ám, de az európai döntéshozók a megújuló alapú energiatermelés dinamikus fellendítésének lázában az elmúlt években nem figyeltek oda az ellátásbiztonság folyamatos fenntartására: ideértendő a most – a tél küszöbén - félig üresen kongó gáztárolók példája is. De fontos az is, hogy a deklarált 2050-es karbonsemlegesség miatt elmaradtak a beruházások – az üzembiztonságot garantáló és a hatékonyságnövelő nagyfelújítások – a hagyományos erőművi szegmensben. Mi több, Németország is hamarosan bezárja az utolsó atomerőművét.

Erre nem gondoltunk

Az európai vezetők láthatóan nem rendelkeznek egy olyan energia-stratégiával, amely számol a szénhidrogén és nukleáris energiaforrásokkal, mint az energiaváltás kulcsfontosságú oszlopaival.

Ráadásul Putyin elnök is sót szórt az európai sebekre. Kedden leszögezte, hogy az európai energiapiacokon tapasztalható "hisztériát és zűrzavart", az éghajlati kérdésekkel kapcsolatos spekuláció, a zöld átállás siettetése és a kitermelési beruházások csökkenése okozta. Amíg több nyugati kormány azzal vádolta meg Oroszországot, hogy az árak felsrófolásával az Északi Áramlat-2 gázvezeték üzembe helyezésének engedélyeztetését akarja felgyorsítani, addig Moszkvában az árrobbanás okát a kontinens növekvő energiaigényeivel, az ázsiai energiapiaccal folytatott versennyel, a hideg idővel, valamint a szél- és napenergiába történt beruházásoknak a vártnál alacsonyabb megtérülésével magyarázzák.

Kína kukába dobja a vállalásokat

A kínai döntéshozók sincsenek könnyű helyzetben. Az utóbbi napokban az ország mintegy felén áramkimaradások voltak, ezért szégyenszemre kedden beengedték az ausztrál szénszállító hajókat a kínai kikötőkbe, hogy enyhítsék a szénhiányt. Mindezt annak ellenére, hogy már egy éve nem hivatalos import-tilalom van az ausztrál kőszénre.

Hszi Csin-ping korábban tett vállalása - miszerint Kína 2060-ig klímasemleges lesz - most a feszült helyzetben látványosan kidobásra kerül. Kína például a maga 28 százalékos részesedésével messze a legnagyobb széndioxid kibocsátó a világon. Ennek ellenére még nem hozta a nemzetközi közösség tudomására, hogy milyen közeljövőben tett intézkedésekkel csökkentené jelentősen a kibocsátást.

Bár Kína vezető hatalomnak számít a napenergia-technológiák gyártásában, illetve az elektromos autók kifejlesztésében, de ezeket az erőteljes gazdasági növekedés lenullázza – lévén, hogy ez utóbbit 85 százalékban a fosszilis energiahordozók hajtják, azon belül is kiemelten a klímára rendkívül káros szénből nyert energia. Ezen az arányon nem lehet egyik napról a másikra gyorsan változtatni.

Kína csupán az elmúlt két évben 70 gigawattal növelte szénerőműveinek kapacitását és semmi jel nem utal arra, hogy ez a növekedési dinamika lassulna. Összességében az ország 1100 gigawatt szénerőművi kapacitással rendelkezik, a világon minden második szénerőmű Kínában üzemel. Az Új Selyemút (BRI) gigaprojekte keretében pedig 240 szénerőmű építését finanszírozta meg számos fejlődő országban.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)