Ma van az egy éves évfordulója annak, hogy az amerikai törvényhozás épületét megostromolták Trump csalódott hívei. Az összecsapásokban öten életüket vesztették, köztük egy rendőr. Az incidens után a republikánus szavazók 45 százaléka egyetértett a Capitolium elleni támadással - mi több, a harmaduk a mai napig egyetért azzal, hogy adott esetben a republikánus pártnak erőszakot kell alkalmazni a hatalom megragadására.

Trump sohasem ismerte el választási vereségét, és rendszeresen arról ír a közösségi oldalain, hogy azt elcsalták.  A volt elnök továbbra is törzsfőnökként viselkedik, és napjainkra szinte személyi kultusz alakult ki körülötte.

Biden beszéde

A mai évfordulón az elnök nagyszabású beszéd megtartására készül. Jen Psaki szóvivő már előzetesen kiszivárogtatta, hogy Biden azokhoz a republikánus szavazókhoz akar üzenetet küldeni, akik szerint ő elcsalt választással került hatalomra. Érinti majd azokat a hamis híreszteléseket is, amelyek már veszélyeztetik a jogállamot.

Ez mind szép és jó, de ettől még tény marad, hogy 5 évvel Trump megválasztása és 1 évvel a Capitolium elleni támadás után az ország megosztottabb, mint a 19. századi polgárháború óta bármikor. Napjainkra az etnikai kérdésektől kezdve a Covid elleni küzdelemig bezárólag gyakorlatilag minden probléma a törzsi megosztottság alapján kerül értelmezésre.

Valóban, az ország egyre inkább a szétcsúszás jeleit mutatja, amely számos szempont szerint inkább hajaz Dél-Amerikára, mint mondjuk Nyugat-Európára. Az ország igazságszolgáltatása folyamatosan veszíti el a legitimitását. A Kongresszus támogatottsága 20 százalékon vergődik. Eközben félkatonai szervezetek gyakorlatoznak, a köztársaság bukására készülve.

Sodródás a béna kacsa státusz felé

A decemberi felmérés szerint a Biden elnökségével elégedetlenek aránya az összes választó között 56 százalékra emelkedett – miközben például az infláció elleni küzdelmét a választók kevesebb, mint 30 százaléka tartja elégségesnek. Ha ezen nem sikerül radikálisan változtatni, akkor a demokraták novemberben az időközi választáson a Kongresszus mindkét házában elveszthetik azt a csekély többséget, amelyet jelenleg élveznek. Márpedig akkor gyakorlatilag lehetetlenné válik olyan törvények elfogadása, amely nem élvez nemzeti konszenzust.

Idén ráadásul 39 szövetségi államban kormányzót választanak, és kilenc helyen a törvényhozás is átalakul. Ezek között úgynevezett „swing state”-ek (bizonytalan szövetségi államok) is találhatók, ahol a 2020-as választások jórészt eldőltek. Nem maradnak érintetlenül állami és kerületi ügyészi helyek sem (30), és több nagyvárosban a polgármestereknek is meg kell küzdeniük a posztjukért.

Kiszorítani az árulókat

Mindeközben a republikánus párt belső megosztottságai – a Trump pártján álló militáns többség, a Trump-ellenes kisebbség és a középutasok között – egyre inkább akadályozza a párt azon képességét, hogy koherens szakpolitikai stratégiát dolgozzon ki. A párt vezetői nem tudnak mit kezdeni Trumppal, aki komolyan gondolja, hogy 2022-ben csak az általa jóváhagyott republikánus jelöltek indulhatnak majd az időközi választáson.

Maga Trump nem látszik hajlandónak pártbeli alkukra. Továbbra is használja belső ellenzőire a RINO elnevezést („Republicans In Name Only”), ami alatt azt érti, hogy ezek csak nevükben konzervatívok, igazából a liberális szekeret toló álruhás rinocéroszok.

Közben a párt folyamatosan radikalizálódik. Több, mint figyelemre méltó, hogy tavaly júliusban a dallasi republikánus országos nagygyűlésére (Conservative Political Action Conference, CPAC) olyan radikális jobboldali rohamosztagos szervezetek kaptak hivatalosan meghívót, mint a Proud Boys, a Three Percenters és az Oath Keepers. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell, hogy a kanadai kormány tavaly februárt óta a Proud Boys-t, az Atomwaffen Divisiont, a Russian Imperial Movementet, a Three Percenters-t és az Aryan Strikeforce-t „terrorista szervezetként” tartja nyilván.

De túlságosan leegyszerűsítő lenne a Trump mögött állók frusztrációját rasszizmusra és idegengyűlöletre fogni. Hiszen az Egyesült Államok megalapításától kezdve együtt élt a fehér felsőbbrendűséget és a bevándorlás-ellenességet hirdetőkkel.

Trump táborának dühös tagjai között viszont jócskán találunk olyanokat, akik a globalizáció által hátrahagyottnak érzik magukat – méltóságot és célt vesztve. A partvidékek gazdag polgársága által lenézett vidékeken élnek, egyetemi végzettség és biztos munkahely nélkül, kiüresedett és gazdaságilag hátrahagyott településeken.

Ezek a társadalmi csoportok kétségtelenül nehezen hatástalanítható politikai aknáknak számítanak az Egyesült Államokban.  

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)