A népszavazásról szóló kezdeményezést a 151 tagú törvényhozásban négy képviselővel rendelkező HS, valamint három jobboldali, parlamenten kívüli párt, a Horvát Jogpárt (HSP), a Függetlenek Horvátországért (NHR) és a Megújulás Generációja (GO) indították el.

November 7-ig a horvát választói névjegyzékben szereplők tíz százalékának, mintegy 369 ezer főnek az érvényes aláírását kell összegyűjteniük ahhoz, hogy az alkotmányba bekerüljön a következő szöveg: "Horvátország nemzeti valutája a kuna, amely száz lipára osztható, és amelynek megváltoztatásáról csak népszavazáson dönthetnek az állampolgárok".

Ha a kezdeményezőknek sikerül is összegyűjteniük a megfelelő számú aláírást, a népszavazási kérdés hitelesítését még az alkotmánybíróságnak meg kell vizsgálnia. Milanovic Litre a sajtónak úgy nyilatkozott: elégedettek az aláírásgyűjtés gyorsaságával, mindössze öt nap alatt sikerült ugyanis 157 ezer támogatói aláírást begyűjteniük. Kijelentette: a kormány bár figyelmen kívül hagyja a kezdeményezést, a horvátoknak joguk van eldönteni, mikor akarják bevezetni az eurót.
"Ismételgethetik mantrájukat, hogy az már eldőlt az EU-csatlakozásról szól népszavazáson, de ez csak részben igaz" - mondta. Andrej Plenkovic kormányfőre utalva. Hozzátette, hogy ez nem lehet egy ember döntése, vagy személyes érdeke.

A kormány szerint nincs szükség népszavazásra, mert Horvátország azzal, hogy csatlakozott az Európai Unióhoz (EU), elfogadta a közös fizetőeszköz bevezetését.

Marko Milanovic Litre kiemelete: harcolni fognak azért, hogy a horvát fizetőeszköz a kuna maradjon, mert szerintük jelenleg az egyik legnagyobb gazdasági válsággal néz szembe az emberiség, és nem siethetnek egy olyan új monetáris unióba, amelynek meglesznek a saját érdekei.
 Horvátország 2023 januárjában készül bevezetni az eurót. Zágráb 2019. július elején kérte felvételét az európai árfolyam-mechanizmusba (ERM-II). Az euró bevezetéséhez az országnak meg kell felelnie minden maastrichti kritériumnak. Ezek között szerepel, hogy az infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal lehet magasabb, mint a három legnagyobb árstabilitással rendelkező tagállam inflációs rátájának átlaga. További feltétel, hogy az éves államháztartási hiány nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát, a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60 százalékát, és a hosszú távú hitelek kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal lehet magasabb, mint a három legnagyobb árstabilitással rendelkező tagállam tízéves lejáratú államkötvényeinek átlagos kamatlába.