A cikk eredetileg az mfor.hu-n jelent meg.
Túlzás nélkül használhatjuk a megdöbbentő jelzőt a mostani költségvetési folyamatra, pontosabban arra, ahogy az egyik kiadási tétel alakult júniusban és júliusban. Lapunk az államháztartás június végi mérlege alapján elsőként számolt be arról, hogy vészesen fogy az az összeg, amit az idei büdzsé készítésekor passzív kiadásra irányzott elő a kormány.
Az első félévben a 83 milliárd forintos előirányzat 83,2 százalékát költötte már el a kormány - ami a gazdasági és munkaerőpiaci folyamatok ismeretében nem teljesen váratlan. Vagyis csupán 14 milliárd forint szabadon elkölthető pénzzel fordult rá az előirányzat a hetedik hónapra, ami legfeljebb egy havi kiadás fedezésre volt elegendő. És miközben jellemzően 5-11 milliárd forint közötti kiadást jelentenek havi szinten a passzív ellátások, júniusban hirtelen 29,4 milliárd forintot költött el a kormány ilyen célra. Ez annyira kiugró tétel volt, hogy 2006-ig visszamenőleg egyetlen hónapban sem volt még csak hasonló nagyságú kiadás sem ezen a soron.
Hogy egészen pontosan minek köszönhető a megugrás, arra csak tippjeink vannak, melyek meglehetősen bizonytalanná váltak a júliusi passzív kiadás nagysága láttán.
Az államháztartás központi alrendszerének július végi mérlege szerint csupán 781 millió forintnyi kiadás keletkezett az előirányzaton. Ez a júniusi csúcsköltéssel ellentétben eddig még nem látott rekordalacsony szint.
Erre viszont semmilyen logikus magyarázatot nem tudunk találni, főleg annak ismeretében nem, hogy júniusban annyi költségvetési forrást emésztettek fel a munkaerőpiaci ellátások, mint még soha. Játsszunk el azzal a gondolattal, hogy júniusban hirtelen sokaknak kellett volna álláskeresési járadékot folyósítani (pedig már csak 13 ezerrel emelkedett a hatodik hónapban az álláskeresők száma a májusi 33 ezer után). Erre 3 hónapig jogosult a regisztrált személy, így tehát még júliusban és augusztban is hasonló, kiugró költségvetési kiadással kellene találkoznunk. Ha hirtelen esetleg a munkaerőpiac javulásának köszönhetően rengetegen el tudtak helyezkedni, akkor is optimális esetben a megszokott, békeidős szintű kiadásnak kellene szerepelnie az előirányzaton. De semmiképp nem annál jóval alacsonyabbnak, ez ugyanis arra engedne következtetni, hogy olyan szintre csökkent júliusban a regisztrált álláskeresők száma, mint a koronavírus-járvány megjelenése előtt se volt Magyarországon.
Mivel látszólag semmilyen kézenfekvő magyarázat nincs ezekre a folyamatokra, kollégánk a múlt szerdai Kormányinfón Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszternél érdeklődött az alacsony összegű kiadás háttéréről.
A miniszter válasza alapján arra következtethetünk, hogy egészen pontosan a kormány sem tudja konkrétan beazonosítani a rekordalacsony kiadás okát. Ők is csak gazdasági feltételezésekkel élnek a kérdés megválaszolását illetően.
"Nem tudjuk, bízunk benne, hogy sokan találtak hamar munkát, de kétségkívül igaz, hogy az államháztartási ráfordítás mértéke alacsony volt. Hogy rekord-e, azt nem tudom, de az alacsonyabb összegek közé tartozott. De azt is látni, hogy a foglalkoztatottsági adatok a januárinál már most is jobbak, 4,46 millió embernél több dolgozik Magyarországon, ami azt mutatja, hogy a járványt a magyar gazdaságnál is valamelyest kevésbé szenvedte meg a magyar munkaerőpiac." - válaszolta a miniszter.
Válaszában kitért még egy lehetséges magyarázatra is, mely véleményünk szerint csak akkor állná meg a helyét az adatok ismeretében, ha több egyéb feltétel egyszerre teljesülne. Gulyás Gergely szerint
"Még egy gazdasági feltételezés lehet, hogy akik megszenvedték a járványt, azok nagyrészt vállalkozói státuszban voltak. Amikor azt mondjuk, hogy nem tudjuk, hogy a növekedés dinamikája a munkaerőpiacon ugyanolyan gyors marad-e mint május óta volt, azt éppen azért mondjuk, mert nem tudjuk, hogy bizonyos területeken - például a turizmus és a hozzá kötődő ágazatok területén - nem fogják-e visszaadni a vállalkozói igazolványokat. Ez is lehet oka annak, hogy ezek az adatok késleltetve fognak megjelenni."
Vagyis ez magyarázhatná a júniusi közel 30 milliárd forintos államháztartási ráfordítást. Elképzelhető ugyanis, hogy például a katás vállalkozóknak adott adófizetési mentesség júniusi kifutása miatt hirtelen tömegével adták vissza a vállalkozói igazolványukat. Ezzel párhuzamosan megjelentek a munkanélküli ellátásra jogosult regisztrált álláskeresők között. Ugyanakkor ez a feltételezés csak akkor magyarázhatná a rekordalacsony júliusi kiadást, ha hirtelen - a miniszter feltételezésének megfelelően - nagyon sokan el tudtak volna helyezkedni. Ezt a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat júliusi statisztikája azonban egyáltalán nem támasztja alá, hiszen a regisztrált álláskeresők száma csupán 10 500 fővel csökkent, az álláskeresési járadékra jogosultaké pedig 25 ezerrel. Ennek eredményeként továbbra is volt 365 ezer regisztrált álláskereső, akik közül több mint 100 ezer személynek kellett júliusban ellátást folyósítani.
Összefoglalva tehát júliusban úgy költött filléreket a kormány munkanélküli ellátásokra, hogy az érintettek számában egyáltalán nem volt olyan mértékű drasztikus csökkenés, ami magyarázná a rekordalacsony államháztartási ráfordítást.
Csak az erőből ért Oroszország? 
