Nagyon izgalmas és tanulságos ütésváltás zajlott Ukrajna és Oroszország között december 5-én. A látványosabb ütést Oroszország vitte be, és ebben látszólag semmi újdonság nem volt az elmúlt hetekhez képest. Az orosz fegyveres erők egy újabb nagyszabású, cirkálórakétákkal és föld-föld üzemmódban használt légvédelmi rakétákkal végrehajtott támadást intéztek az ukrán energiainfrastruktúra ellen. A több hullámban indított támadás nagyjából hasonló léptékű volt, mint a korábbiak: ukrán források szerint nagyjából 70-80 rakétát lőttek ki az oroszok, míg mondjuk a november 15-i, Ukrajna jelentős területein hosszú ideig tartó áramszüneteket okozó támadásban 80-90 rakéta érkezett az ukrán légtérbe különböző irányokból.
Igen ám, de míg a november közepi támadás után Ukrajna kiterjedt területei borultak sötétbe, akár napokra is az okozott károk miatt, és a becslések szerint tízmilliónál is több ukrán maradt áram és fűtés nélkül, ezúttal nem ez történt. A december 5-i támadás után teljes áramszünet a nagyvárosok közül csak Odesszában alakult ki, a kikötőváros környékén még napokkal később is súlyos volt a helyzet, máshol azonban nem alakult ki ilyen szintű krízis. Számos helyen voltak persze kisebb fennakadások a szolgáltatásokban, de ezek kiterjedtsége mind térben, mind időben nagyon elmaradt a korábbiaktól.
Jól dolgozott a légvédelem
Ennek egyik oka, hogy az ukrán légvédelem igen hatékonyan dolgozott, nagyjából csak minden 5. orosz rakéta érte el a célját december 5-én. Jól működött a hírszerzés: már két nappal korábban kiadták a figyelmeztetést, hogy egy-két napon belül érkezhet az újabb támadás, és úgy tűnik, jól sikerült megtippelni azt is, milyen útvonalon, milyen célpontok felé haladnak majd az orosz rakéták. (Az alábbi videón egy német Gepard önjáró légvédelmi gépágyúrendszer semmisít meg egy beérkező rakétát – a Gepard nagyon hatékony, ám nagyon kis hatótávolságú fegyver, ezért vagy nagy szerencse, vagy nagyon ügyes pozícionálás kell ahhoz, hogy egy Ukrajna méretű országban pont szembejöjjön vele egy orosz cirkálórakéta.)
A másik kulcsfontosságú tényező az volt, hogy az ukrán hatóságok, az energiahálózat irányítói és a karbantartócsapatok is láthatóan sokat tanultak az elmúlt hetek eseményeiből. A hálózatot dinamikusan, a megfelelő időkben lekapcsolták a kritikus pontokon, elkerülve a nagyobb bajt, majd gyorsan vissza is kapcsolták, miután a károkat elhárították. A karbantartók – nyilván nyugati eszközöket és tudást is használva – rendkívül gyorsan reagáltak a helyzetre, Kijevben például négy órával a becsapódások után már arról tájékoztatták a lakosságot, hogy helyreállt a „normál” szolgáltatás.
A mobilhálózatok végig működtek, a közösségi médián keresztül folyamatosan tájékoztatást kaptak az emberek arról, a légvédelem adatai szerint milyen célpontok felé tartanak a rakéták, majd arról, milyen károkat okoztak és mikor várható ezek elhárítása.
Persze lehetséges, hogy ezúttal szerencséjük is volt az ukránoknak, és a következő nagyszabású támadás megint súlyosabb károkat okoz. Azonban ha ez trend lesz és nem kivétel, az nagyon jó hír Ukrajnának, és nagyon rossz Oroszországnak. A december 5-én kilőtt rakéták összértéke nagyjából félmilliárd dollár lehetett, és a becslések szerint az oroszoknak most már tényleg erősen fogyóban vannak az ilyen célokra bevethető fegyverkészleteik. (Nagy kérdés persze, hogy mi lesz az iráni drónok és ballisztikus rakéták szállításával, erről ellentmondásos hírek érkeztek az utóbbi napokban.) Ha ilyen hatékonysággal, csak ekkora károkat okozva lövöldözik el a maradék rakétáikat az oroszok, azzal biztosan nem kerülnek közel ahhoz a célukhoz, hogy az ukrán lakosság szenvedésein keresztül gyakoroljanak nyomást a kijevi és a nyugati vezetőkre.
Válasz drónfordultával
Napközben érkeztek meg azok a hírek, amelyekből kiderült, hogy a hajnali órákban két, mélyen orosz területen fekvő repülőteret is támadás ért. A gyagilevói és az engelszi repülőtereken összesen három ember halt meg, négyen megsebesültek, illetve megsérült két Tu-95M nehézbombázó is. Másnap újabb oroszországi repülőtér lángolt: Kurszkban egy üzemanyagraktár gyulladt ki. Az orosz hivatalos források arról számoltak be, hogy a támadásokat szovjet időkből származó ukrán drónok hajtották végre, és ugyan ezeket az orosz légvédelem megsemmisítette, lezuhanó darabjaik így is károkat okoztak a létesítményekben.
In Russia tonight there was a new attack by an unknown drone on the Khalino military airfield in Kursk. As a result of the attack, an oil reservoir near the airport caught fire. pic.twitter.com/d14c1PJW1N
— Special Kherson Cat (@bayraktar_1love) December 6, 2022
Ukrán oldalról hivatalosan ugyan nem kommentálták a történteket, azonban Mihajlo Podoljak, Volodomir Zelenszkij tanácsadója a támadások után nem sokkal ezt írta ki Twitter-oldalára:
„A Föld gömbölyű – ahogy Galieli megállapította. Ha valamit belövünk egy másik ország légterébe, akkor előbb vagy utóbb azonosítatlan repülő tárgyak fognak visszatérni a kiindulási pontra.”
Az Egyesült Államok annyit közölt, hogy „se nem segítették, se nem bátorították” az oroszországi célpontok elleni támadásokat, illetve leszögezték, hogy nem adnak, és egyelőre nem is terveznek adni Ukrajnának olyan fegyvereket (például a HIMARS-rendszerrel kompatibilis ATACMS), amelyekkel ilyen akciók kivitelezhetők.
A gyagilevói repülőtér nagyjából 185 kilométerre fekszik csak Moszkvától, és mindkét december 5-én megtámadott légibázis 500 kilométernél is messzebb fekszik a legközelebbi, ukrán ellenőrzés alatt álló területtől. Eddig hivatalosan úgy tudtuk, Ukrajnának nincsenek ilyen hatótávolságú fegyverei. Akkor hát mik csapódhattak be ezeken a repülőtereken?
Az orosz közlés pontosan úgy szólt, hogy „szovjet gyártmányú, lökhajtásos drónok” maradványait azonosították, márpedig ilyen hatótávolságú szovjet drónból csak egy típus készült, a Tu-141-es. Ennek eredeti változata nagyjából hangsebességgel volt képes repülni egy előre megadott útvonalat követve, azonban eredetileg nem volt csapásmérő képessége, csak felderítési feladatokra készült. Ukrajnának lehetett ebből a drónból néhány darabja készleten, ráadásul az 1980-as években a harkivi repülőgépgyárban gyártották ezeket, így főbb elemeikből újakat is minden bizonnyal le tudtak gyártani.
Az ukránok legkésőbb a háború kitörése után elkezdtek a Tu-141-es modernizálásán dolgozni. E program része lehetett az a drón is, amely március elején Magyarország felett is akadálytalanul átrepülve zuhant le Zágráb közelében. A Tu-141-es maradványai között egy 120 kilogrammos bombát is találtak a horvát szakértők, tehát ez mindenképpen már egy módosított darab volt.
Az ukránok októberben bejelentették, hogy kifejleszetttek egy saját „öngyilkos”, tehát a célpontba becsapódó drónt, amely ezer kilométeres hatótávolsággal rendelkezik, és 75 kilogrammos robbanófejet képes szállítani. December 4-én, tehát egy nappal a támadások előtt, pedig már arról adtak hírt ukrán források, hogy e drónok „végső tesztelése” zajlik.
Minden jel arra mutat, hogy az ukránok módosított Tu-141-eseket használtak a támadásokhoz. A módosítások minden bizonnyal érintették a drónok teljesen elavult navigációs rendszerét, amely helyett valószínűleg valamilyen könnyen beszerezhető, az ukrán célpontokat támadó iráni öngyilkos drónokban is használatos műholdas megoldást szereltek be, illetve a már említett robbanófej beépítése is megtörtént.
Módosítások ide vagy oda, a Tu-141-es igencsak elavult szerkezet, egy 15 méter hosszú, közel öttonnás monstrum, amely süvöltő sugárhajtóművel közlekedik (a jellegzetes hang ezen az engelszi bázison készült felvételen is hallatszik a becsapódás előtt). A drón feltehetően nem a legpontosabb szerkezet, és méretéhez képest apró robbanófejet szállít. A támadások nem okoztak túlságosan nagy károkat – igaz, a három emberélet mellett a megsérült bombázók is jó időre kieshetnek a szolgálatból, mivel ilyeneket már nem gyártanak az oroszok, kérdés, hogy a géptest megrongálódott darabjait mennyire tudják cserélni.
Viszont önmagában a tény, hogy ezek az elavult szerkezetek több mint 500 kilométert haladtak az orosz légtérben, és elérték céljukat, elég sokatmondó. (Annak az állításnak a valóságtartalmát egyelőre nem lehet megítélni, miszerint az orosz légvédelem megsemmisítette ezeket, és csak a roncsaik zuhantak a célpontokra, de ha így is volt, nem a cél előtti métereken, hanem jóval korábban kellett volna közbelépnie a légvédelemnek.) Igaz, hogy a Tu-141-es kevés előnyei közé tartozik, hogy elvben akár 50 méteres, tehát radarokkal nehezen megfigyelhetően alacsony magasságon is képes repülni, ez mindenképpen óriási blama az orosz fegyveres erőknek.
Ahogy azt már korábbi hasonló kérdések kapcsán kifejtettük, kívülről nagyon nehéz megítélni, hogy mi lehetett ennek a fő oka. Az biztos, hogy már hónapokkal ezelőtt is jöttek olyan hírek, hogy a fronton elszenvedett veszteségek miatt például a szentpétervári légvédelem ütegeit is Ukrajnába helyezték át. Elképzelhető, hogy ezen az útvonalon is egyszerűen hiányos volt az orosz légvédelmi ernyő. Lehetséges, hogy a légvédelmi rendszerek kezelői hibáztak, nem számítottak ilyen támadásra, nem figyeltek oda, kikapcsoltak valamit. Benne van a pakliban az is, hogy maguk a rendszerek hibásodtak meg vagy működtek nem megfelelően, mindenesetre tény: két modernizált szovjet drón elérte az orosz légierő két, az ország belsejében fekvő bázisát.
Rosszra gondolhatnak
Akármi is volt a pontos ok, ha kizárjuk azt, hogy az ukránoknak valami lottóötössel felérő szerencséjük volt, itt mindenképpen valamilyen rendszerszintű hiányosságnak kell a háttérben lennie. Ez önmagában is aggasztó orosz szemmel nézve, de a történteket az egész világ „látta”. Vajon a NATO stratégiai tervezőinek fejében nem fordul meg, hogy mit művelhetett volna néhány elavult szovjet drón helyett egy több száz, a legmodernebb nyugati precíziós fegyverekkel indított támadás? Mi több, egy ilyen támadást éppenséggel a szomszédos Kína is végre tud hajtani, ha akar…
A dolgot tovább súlyosbítja, hogy ezek az orosz bázisok nem valamilyen félig elhagyatott, szovjet időkből visszamaradt, porosodó repterek voltak. Mindkettő fontos szerepet játszik az Ukrajna elleni háborúban, többek között az innen felszálló bombázókról is indítják azokat a cirkálórakétákat, amelyekkel az ukrán infrastruktúrát támadják – december 5-én is így történt, hiába a reptereken történt becsapódások.
Mi több, az engelszi reptér biztosan az orosz nukleáris csapásmérő erőknek is az egyik bázisa, tehát az orosz nukleáris elrettentés egyik eleme. Bár természetesen senki nem tervez nukleáris első csapást mérni Oroszországra, a moszkvai vezetés számára rettenetesen kellemetlen ez a blamázs, és nagyon nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyesmi még egyszer előforduljon, mert még kiderülne, hogy az orosz haderő többi ágához hasonlóan a nukleáris csapásmérő erők is sokkal rosszabb állapotban vannak, mint korábban mindenki hitte. Ha viszont most hirtelen minden, Ukrajnától 500-1000 kilométeres távolságon belüli stratégiai fontosságú pont védelmét meg kell erősíteni, akkor az erre felhasznált erők bizony hiányozni fognak a frontról. Az első következményt már néhány nappal később észrevették független elemzők: a gyagilevói bázisról "eltűnt" több Tu-22-es bombázó, az engelszi bázisról pedig hat Tu-95-ös távozott egyelőre ismeretlen helyre. A legvalószínűbb az, hogy az új ukrán fegyverek hatótávolságán kívüli bázisokra vonták vissza őket.
Az tehát, ami december 5-én és 6-án az ukrán és az orosz légtérben zajlott, jóval több volt rutin pengeváltásnál a hadviselő felek között. Egyfelől az ukránok elkezdhetnek bizakodni abban, hogy légvédelmük és kárelhárítási protokolljaik talán elengendőek lehetnek ahhoz, hogy ne omoljon teljesen össze az ország infrastruktúrája a télen. Ezzel párhuzamosan az orosz stratégáknak el kell gondolkoznia azon, hogy megéri-e a maradék precíziós fegyvereket ilyen hatékonyságú támadásokra pazarolni. Az oroszoknak hatalmas fejtörést okozhat, hogy miként juthatott el stratégiai bázisaikig két elavult ukrán drón, és ezen biztosan elgondolkoznak a világ más nagyhatalmai is.
Az Egyesült Államok vezetői számára az ennek kapcsán érzett kárörömbe némi aggodalom is vegyülhet: bebizonyosodott ugyanis, hogy az ukránok minden washingtoni intés ellenére azonnal tüzelnek minden értékes orosz célpontra, ha sikerül olyan fegyvert szerezniük vagy gyártaniuk, amivel képesek erre, legyen az akár egy Oroszország szívében fekvő, nukleáris elrettentés szempontjából is fontos bázis. Ezzel kapcsolatban érdekes hír, hogy a The Times forrásai szerint a fejlemények, azaz a civil célpontok elleni orosz támadások, illetve a sikeres ukrán akciók hatására a Pentagon zöld utat adhat Ukrajnának oroszországi célpontok támadására. Ha ezt az elvi engedélyt új, nagyobb hatótávolságú fegyverekkel is megtámogatják, az megint teljesen átírhatja a háborús helyzetet, miközben persze tovább eszkalálja is a konfliktust. Lesz mit elemezgetni tehát mindenkinek, nekünk pedig érdemes e szempontok alapján is figyelni a következő napok, hetek híreit.
A ciszjordániai erőszakhullám nyomán döntött így a brit kormány. 
