A Német Fejlesztési Bank (KfW) vezető közgazdásza, Klaus Borger és csapata szerint Kelet-Németország megismételte a hatvanas-hetvenes évek Nyugat-Németországának híres gazdasági csodáját – írja az Alapblog interjúja.
Az utóbbi negyedszázadban, 1989-től kezdődően a volt NDK-ban azonos induló feltételek mellett pontosan akkora nagyságban és ütemben növekedett a gazdaság, annak teljesítő ereje és termelékenysége, mint az NSZK-ban az 1959 utáni 25 évben. A nyolcvanas évek végére minden tekintetben nagyon elmaradottá vált NDK-ból mára Európa 14. legfejlettebb területe lett, amely pillanatok kérdése, és utoléri Olaszországot, Spanyolországot.
|
| Keletnémet munkások 1961-ben. (Német Szövetségi Archívum, Wikimedia Commons) |
Az KfW számításai szerint mintegy nettó 1600 milliárd eurójába került eddig a német államnak és a – főként – nyugat-német polgároknak az egyesítés. Más becslések még nagyobb összegekről szólnak.
Más kérdés, hogy ez a keletnémeteket nem igazán vigasztalja, hiszen húsz-huszonöt százalékkal kevesebbet keresnek még mindig, mint nyugat-német honfitársaik. A nyugatnémetek 25, a keletnémetek 15 százaléka nyilatkozik úgy, hogy neki személy szerint több hátrányt, mint előnyt hozott a Fal leomlása utáni időszak Németországban. Ám a felmérések szerint a kelet- és nyugatnémetek nyolcvan százaléka messze több pozitív, mint negatív következményt lát az országegyesítésben.
Figyelemre méltó, hogy a 30 évesnél fiatalabbak esetében a keletnémetek 96 százaléka, a nyugatnémetek 66 százaléka fenntartás nélkül híve a német egységnek. Az utóbbi 66 százalékos adat értelmezéséhez nem árt emlékeztetni rá, hogy a volt NSZK területén az elmúlt 25 évben mintegy kétmillió török és más, túlnyomó részt ifjú emigráns kapott német állampolgárságot. (Az utóbbi időben pedig legalább százezer magyar is ott dolgozik – a szerk.) A közvélemény-kutatásokba óhatatlanul beépült az ő véleményük is – írja az interjú.
Nyugat-Németországban 1959-ben (a nyugatnémet gazdasági csodának nevezett korszak kezdő évében), Kelet-Németországban pedig 1989-ben volt – euróra és mai árakra vetítve – 12 ezer euró a GDP egy főre lebontva. Huszonöt évvel később ez az adat – mindkét helyen – pontosan megduplázódott (24 ezer euró/főre). Az NSZK csodaszámba vett gazdasági fejlődési üteme egy kicsit sem volt erőteljesebb, mint Kelet-Németországé. Ezért jár ki a volt NDK teljesítményének a Második Gazdasági Csoda megnevezés – mondja a szakértő.
Lipcse, Drezda, Jéna, Berlin, Kelet-Németország nagy városai egyre inkább olyan csúcstechnológiai és egyéb kutató-fejlesztő központokká válnak, amelyek előbb-utóbb meghatározó jelentőségűvé válnak. Az említett keletnémet városok életminősége minden tekintetben jobb, mint az északnyugati német városoké, amit a tanulmány adatokkal támaszt alá – írja az Alapblog.
1991-ben az épphogy megszűnt NDK-ban dolgozók a nyugatiak termelékenységének alig több mint harmadát – 35 százalékát – tudták csak felmutatni. Ma a 76 százalékát. A bérek is átlagosan 25 százalékkal alacsonyabbak. Eközben több mint kétmillió keletnémet vándorolt át Nyugatra, mert ott többet keresett, vagy mert ott talált munkát.
(A teljes interjú itt olvasható.)
|
| (Fotó: 123rf.com) |
Andrej Babis. 
