|
| Fotó: Simon Bouchard |
A New York-i tőzsde S&P-500 indexe tavaly 48 csúcsot is megdöntött, amire 1929 óta nem volt példa. Az elmúlt két munkanapon viszont nagyobbat estek a fejlett piacok tőzsdéi, mint 2008 óta bármikor. Ahogyan már januárban figyelmeztettünk, a New York-i tőzsde a szakadék szélén táncol.
Valóban, a világgazdaság gyengébb állapotban van most, mint a 2008 szeptemberi pénzügyi megrendülést követő hónapokban. Egyrészt azóta az adósságállományok átlagosan 40 százalékkal emelkedtek, másrészt a BRICS országok, amelyek az elmúlt hét évben a globális bővülés 80 százalékát nyújtották, már többségükben recesszióban vannak.
A jegybankárok pedig pontosan tisztában vannak azzal - még ha nem is kommunikálták a nagyközönség felé - hogy a 2008 ősze után beindított likviditás-cunami nem járt a termelés fenntartható növekedésével, viszont túlzott rizikó-hajlandósághoz vezetett a pénzpiacokon.
A globális pénzügyi rendszernek már régen ki kellett volna tisztulnia, de a nagypolitika és a jegybankok kollaboránsai ezt nem engedték. A jelenlegi brutális eladósodottsági szintekről viszont már nagyon nehéz lesz crash-landing nélkül leszállni.
Kína a buborék tetején
Míg 2008 végén Kína a fejlődő világ adósságának 6 százalékát birtokolta, ez 2015-re 28 százalékra ugrott, mivel a kínai bankok és vállalatok évi 47 százalékkal növelték hitelfelvételüket. Tavaly egy hivatalos kormányzati jelentés elképesztő adatokkal szolgált a buborék-gazdaság pazarlásairól. Eszerint 2009 óta 6,8 ezermilliárd dollár „hatékonytalan befektetés” történt Kínában, beleértve felesleges acélkohókat, szellemvárosokat és üres stadionokat (hoppá, ott is olyanok vannak?!), annak érdekében, hogy tompítsák a pénzügyi krízis hatásait.
Egyszer volt Budán kutyavásár, ezt már nem lehet többször eljátszani, hiszen a kínai teljes adósságszint azóta 60 százalékkal növekedve már a GDP 215 százalékánál tanyázik.
Meredeken emelkedik a geopolitikai feszültség is
A pénzügyi feszültség emelkedésével párhuzamosan intenzíven emelkedik a geopolitikai hőmérséklet Európában és Ázsiában. Olyan törésvonalak izzottak fel ismét, mint Oroszország-Ukrajna, Törökország-kurd milíciák, Észak- és Dél-Korea valamint a Dél-kínai tenger határvitái.
Az eltévedt hajós
Az adóssághegyekre épült jóléti korszaknak vége, még ha ezt a főáramlatú média és politika eddig nem is közölte az utazóközönséggel. 2012. szeptember 19-én a Federal Reserve Bank of Dallas elnöke, Richard Fisher zártkörű előadást tartott a New York-i Harvard Clubban a vezető jegybankok unortodox pénzpolitikájáról.
Nos, itt adjuk át neki a szót: „Az az igazság, hogy mostanra sem a FED kormányzóinak, sem a munkatársainak nincsen lila gőze sem arról, hogy hogyan tudjuk visszaterelni a gazdaságot egy fenntartható pályára. Senkinek, hangsúlyozom, a világ egyetlen jegybankjának sincs tapasztalata arról, hogy a gazdaságot hogyan kellene innen egy biztonságos kikötőbe navigálni. Egyetlen jegybank, a FED-et bizonyosan beleértve, sem volt még ilyen tengeri úton soha.”
Káncz Csaba jegyzete
Minimális esélyt ad a Tisza kétharmados győzelmének a politológus, a győzelemre is csak kicsit tartja esélyesebbnek Magyar Péteréket. 
