A Gazdasági Rádió Reggeli Monitor c. műsorában ma ismét Fellegi Tamás, a Privátbankár.hu munkatársa volt a vendég. Sorsdöntő napon vagyunk túl, így a téma természetesen a görög helyzet és az eurózóna jövője volt.
A népszavazás
A görög népszavazás rendkívül súlyos helyzetbe hozta a kontinenst, mind gazdaságilag, mind politikailag. A népszavazás ugyanis görög értelemben legitim volt, de miután közvetlenül az eurózóna másik 320 millió polgárának zsebéről szólt, és ők nem szavazhattak, európai szempontból nem volt legitim. Így az eredmény alapján nyugodtan azt lehetne mondani, hogy rendben, a görögök nem akarják az európai megegyezést, de akkor európai pénz sincs, boldoguljanak euró nélkül.
Csakhogy eközben az európai vezetőknek több egyéb szempontot is figyelembe kell venniük. Egyrészt nem akarják elzárni a Görögországgal folytatott párbeszéd útját, hisz ott bármikor változhat a helyzet: megbukhat a kormány (a pénzügyminiszter máris távozott) és akkor felállhat olyan másik kormány, akivel ésszerű kompromisszumot lehet kötni.
Egyszerű megoldás nincs: hiába véli úgy Ciprasz, hogy a görög nép jogot szerzett a lazább gazdaságpolitikára: további pénzre nem szerzett jogot, miután azt az eurózóna adná, így az ő polgárainak joga efelől döntni. Ezen túlmenően, mint már sokan említették: kivételt sem lehet tenni, hisz akkor jönne mindenki más, hogy ők is kérnek az ingyenpénzből.
Kihívás a délieknek
Ehhez kapcsolódott a másik téma: ha a görögök elhagynák az eurót, követnék-e mások is, és általában a felbomlás hogy nézne ki és mit hozna?
A görög kilépés azonnali, gyors görög életszínvonal romlással járna, ezért az eladósodottabb déli államok rögtön megriadnának ettől a lehetőségtől. Ennyiben egyúttal pozitív is lenne a Grexit: mindenki tisztán látná, mi következne, elriasztó hatása lenne. A spanyol, olasz és portugál kormányok most is pontosan tisztában vannak ezzel, de egy ilyen forgatókönyv esetén népeik is átlátnák, miről van szó.
A spanyol és olasz kiesésnek más veszélyei is lennének. Mindkét ország végletesen eltérő fejlettségű területekből áll. Spanyolországban Katalóna igen fejlett, mondhatni német szintű. Egy kiesés esetén megnövekedne a valószínűsége a katalán függetlenségnek, és az új ország nyugodtan tagja maradhatna egy szűkebb, de erős valutauniónak. Olaszországban ugyan nincs etnikai törésvonal, de észak és dél közt óriási a különbség. Milánó és környéke olyan, mint Katalónia: gazdasága német szintű, ez a rész húzza fel az egész országot.
Szűkebb övezet
Végül az volt a kérdés, hogy néhány ország kiválásakor teljesen megszűnne-e a valutaunió, vagy maradna belőle valami. Az eddigi tapasztalatok szerint a gazdaságilag erős részeken jól működik, ezért nem kizárt, hogy megmaradna egy északabbi közös valuta, ennek alapja a német-francia páros lenne, és természetesen maradnának az osztrákok, a Benelux államok és valószínűleg a keletiek is. Egy idő után valószínűleg még Lengyelország, Csehország és mi magunk is csatlakozhatnánk.
Felmerült a kérdés, mi lenne Máltával, Ciprussal és a balkáni EU tagokkal. Alkalmasak lennének-e egy szűkebb valutaunióra? Ciprus túlesett a válságkezelésen, megízlelte a csődöt, ők valószínűleg fegyelmezetten maradnának. Málta lakossága mindössze 300 ezer fő, ott sem nehéz egyensúlyt tartani. A balkáni országok közül Románia rendkívül gyorsan fejlődik, akár alkalmassá is válhat. Bulgária ugyan le van maradva, de ott most is kvázi euró van, mivel a leva az euróhoz van kötve, valutatanácsi rendszer van, így csak annyi leva van forgalomban, amennyinek eurófedezete is van.
Utolsóként maradt Horvátország: ugyan most kissé le van maradva a növekedésben, de Jugoszlávián belül Szlovénia mellett ő volt a viszonylag fejlett régió. Mondván van már tapasztalata a valutaunióval, tudja, hogy ott költségvetési fegyelem kell, de azt is jól megtanulta, hogy szegényebb és követelőző tagállamokkal nem szabad egy csapatba kerülni.
Már márciusban elkészülhet az európai uniós tervezet azokkal a központokkal kapcsolatban, amelyeket a visszaküldendő illegális bevándorlók számára alakítanának ki az EU-n kívül. 
