Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?

Egy olyan időszakban beszélgetünk, amikor szinte naponta érkeznek új hírek a Donald Trump amerikai elnök által hónapokkal ezelőtt elindított vámtarifa-reformmal kapcsolatban – de mégsem tudni, mi lesz a végén az egészből, milyen környezetben működhet majd tovább a világkereskedelem. A friss hírek szerint augusztus 1-jén lehet a következő fontos fordulópont, de semmit sem tekinthetünk biztosnak ebben az ügyben – hogyan lehet ilyen bizonytalan környezetben tervezni, befektetni?

Ez egy nagyon jó kérdés. A Trump-féle politikának alapeleme a kiszámíthatatlanság – ő maga is hangsúlyozza, hogy ezt a tárgyalási technikájának részeként alkalmazza. Szeretné mindenkivel elhitetni, hogy mennyire kiszámíthatatlan, és ezt tudatosan használja. Ez a fajta bizonytalanság velünk lesz mindaddig, amíg a Trump-adminisztráció hatalmon van – a következő választásokig a tervezhetőség szintje csökken, a tervezési időhorizontok rövidülnek. Befektetőként azonban ennél távolabbra kell tekintenünk – főleg a részvényalapoknál, ahol az ajánlott minimális befektetési időtáv egyébként is öt év. Én is így gondolkodom: ezen az időszakon túlra kell fókuszálni, hosszabb távra tervezni. Az ilyen típusú turbulenciák nem szabad, hogy kizökkentsenek a hosszú távú stratégiából.

Hogyan befolyásolja ez a fajta gazdaságpolitika az amerikai gazdaság egészének helyzetét? Mennyire csak az elnök – néha egészen gyorsan változó – döntésein múlik, hogy milyen irányt vesznek a folyamatok?

Mostanra az körvonalazódik, hogy kevésbé aggasztó a gazdasági helyzet, mint ahogy azt sokan gondolták néhány hónappal ezelőtt, amikor a piacok mélyponton voltak. Kiderült, hogy Donald Trumpot igenis érdeklik a piacok – foglalkozik a kötvénypiaci hozamszintekkel, az államadósság-finanszírozás költségeivel és a részvénypiaci árfolyamokkal is. Követi, hogy milyen piaci hatásokat váltanak ki az általa bejelentett intézkedések, és hajlandó ezek alapján korrigálni is. Az Egyesült Államokban ezek a piacok egyfajta árnyékkormányként viselkednek, és valamennyire korlátozzák az elnök mozgásterét. A 2026-os félidős választások közeledtével ráadásul a politikai mozgástér is szűkül, a kampányidőszakban a gazdasági szempontok mellett a politikai érdekek is előtérbe kerülnek majd. Összességében tehát kiszámíthatóbb mederbe terelődhetnek a folyamatok, mint az elsőre tűnhetett.

Az amerikai lakosság, a választópolgárok életére hogyan hat mindez? Mire kell figyelnie az elnöknek?

Az intézkedések egyrészt az infláción keresztül hatnak az amerikaiak életére, az árszínvonal alakulása közvetlenül érinti a lakosságot. Emlékezhetünk rá, hogy amikor 2021-22-ben elszállt az infláció, az az akkori demokrata párti vezetés népszerűségének sem tett jót. Emellett fontos dolog, hogy az USA-ban sokkal elterjedtebbek a részvénybefektetések, mint Európában, ezért a piacok mozgása is sokkal nagyobb hatással van a lakosságra. Az úgynevezett vagyonhatás itt erősebb: ha esnek a piacok, azt a választók sokkal jobban megérzik, mint a mi régiónkban. A politikusok már csak ezért is figyelik a piacok alakulását, hiszen a lakosság közérzete, pénzügyi helyzete szorosabban függ össze a tőzsdei folyamatokkal.

A folyamatosan emelkedő amerikai államadósság évek óta akut probléma, a kamatok egyre nagyobb terhet jelentenek a költségvetés számára – ettől nem független az sem, hogy a vámtarifa-rendszer átalakításával pluszbevételt is szeretne elérni az amerikai kormányzat. Jelentős visszhangja volt az a Trump által „Big Beautiful Bill” néven emlegetett adó- és költségvetési törvénynek, ami a kritikusok szerint csak tovább növelheti az államadósságot, rontva az amerikai gazdaság pozícióját. Mit hozhat ez a törvény?

A kamatkiadások valóban egyre nagyobbak, emellett sok olyan eleme van a költségvetésnek, amelyekre nem kérdés, mindenképpen költeni kell. Ez egyesek szerint egy fenntarthatatlan adósságpályát vetít előre. Azt gondolom, hogy a Trump-adminisztráció azzal számol, hogy nagyobb lesz a haszna ezeknek az intézkedéseknek, mint amekkora költséggel járnak. Hogy ez valóban így lesz-e, azt most még nehéz megmondani, a folyamat legelején járunk – mi magunk is vizsgáljuk, hogy pontosan milyen hatása lesz ennek a törvénynek. A számszerűsítést tovább nehezíti a kiszámíthatatlan vámpolitika is – sokat segítene, ha ennek legalább a főbb sarokpontjait ismerhetnénk Egyelőre a vállalatok is inkább kivárnak, amíg tisztábbak lesznek a szabályok.

Egyelőre nem látszik, hogy az amerikai vállalatok milyen irányba kezdik meg az alkalmazkodást, milyen stratégiát választanak az átalakuló környezetben?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelenleg nem igazán lehet hosszú távú stratégiát építeni a bejelentésekre, a belengetett vámokra. Azzal, hogy valahol 10 és 100 százalék között lesz egy adott tarifa, nagyon nehéz tervezni. A vállalatok ezért inkább kivárnak. Ugyanakkor látszik, hogy az amerikai vállalati szektor elég jól ellenállt az elmúlt időszak kihívásainak, még most is jó növekedési képet mutatnak a cégek. Amikor a piacokon felerősödött a turbulencia, akkor megjelentek azok a hangok is, hogy Amerikában már nem érdemes befektetni, menekül a tőke – de még ezt az időszakot is nagyon jól átvészelték az amerikai vállalatok. Most újra ott tartunk, hogy az elemzői várakozások erősek, a növekedési kilátások jók, a vállalati szféra sokkal jobban vette az akadályokat, mint sokan várták. A valódi alkalmazkodást akkor tudják majd megkezdeni a cégek, amikor a vámok és más játékszabályok letisztulnak – de afelől nincs kétségem, hogy erre képesek lesznek, és összességében jó válaszokat adnak majd a helyzetre.

Az amerikai tőzsde hosszú ideig felülteljesítő volt az európai börzékhez képest, sokan ezt alapvetésnek tekintették – de most mintha ez a sorozat megszakadt volna. Ez csak átmeneti állapot vajon?

Az biztos, hogy hiba lenne evidensnek venni, hogy az amerikai tőzsde mindig felülteljesít. Ez nem egy jó hozzáállás, hiszen természetesen változhat a környezet, változhatnak a struktúrák.
Az elmúlt tíz évben a vállalati profitabilitás javulása, az egy részvényre jutó nyereségek, árbevételek növekedése valóban meghaladta az európai szinteket. Mivel egy részvényre eső eredményekről beszélünk, ezért ebben szerepet játszik a részvény-visszavásárlások volumene is, ami Amerikában sokkal inkább bevett gyakorlat, mint Európában. De ezzel együtt az is igaz, hogy a felülteljesítésnek fundamentális okai voltak, a profit növekedése volt ezek közül a legjelentősebb magyarázat. A kilátásokat illetően ebben az esetben is igaz, hogy amíg nem látunk teljesen tisztán az amerikai gazdaságpolitikában, addig nehéz előrejelzést adni – de az biztos, hogy a nagy növekedésű szektorokban, mint például mesterséges intelligencia vagy épp félvezetőgyártás területén Amerika ma igenis versenyképesebb, mint Európa.

Nem telik el úgy nap, hogy az AI-szektorból ne érkezne valamilyen fajsúlyos hír – a technológia folyamatosan fejlődik, és egyre több szektorban kezdik el használni. Ez alapján úgy tűnik, mintha a mesterséges intelligenciával mint technológiával kapcsolatban álló cégek folyamatos növekedési pályán lennének. Ez most a „tuti nyerő”?

Én mindig azt mondom, hogy ingyen ebéd nincs a piacon, sehol. Ez igaz erre a szektorra is. Az AI-cégek növekedési lehetőségei és a velük kapcsolatos várakozások valóban magasak, főleg azoknál, akik közvetlenül részt vesznek AI-fejlesztésben vagy az infrastruktúrát szolgáltatják az ilyen cégek számára. A magas növekedési várakozásokkal együtt magasabb kockázatok is járnak: sokszor előfordult már, hogy a piac olyan álmokat árazott be, amelyek aztán egyáltalán nem váltak valóra. A múltban is láttuk, hogy egy feltörekvő technológia esetében egy-két cég valóban jól szerepelt, de a többség elhullott a versenyben. Szerintem az AI-kapcsolt trendeknél is hasonló lehet a helyzet: hosszú távon csak néhány cég lesz igazán sikeres.

Ami igazán érdekes lesz, hogy a mesterséges intelligencia hogyan szivárog át a gazdaság egyéb szektoraiba. Most még az IT-szektorban van a legnagyobb jelentősége, de ha elkezdik széles körben használni más szektorokban – például a pénzügyi szférában, az egészségügyben vagy épp az iparban –, az összességében jelentős hatékonyságnövekedést hozhat.

Befektetési szempontból tehát nem csak azokat a cégeket érdemes figyelni, akik AI-t fejlesztenek, hanem azokat is, akik jól tudják adaptálni az AI-t, és jelentősen javítják működési hatékonyságukat. Úgy gondolom, hogy az USA vezető vállalataira ez az elsők között lesz majd igaz.

Az amerikai befektetési lehetőségek vizsgálatakor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a dollár nem úgy viselkedik, ahogy az elmúlt években megszokhattuk – nem igazán volt a levegőben egy ekkora gyengülés. Mire számíthatunk ezzel kapcsolatban, hogyan alkalmazkodjunk?

A dollár idei gyengülése egészen meglepő volt, utoljára 1973-ban volt ennél rosszabb első féléves teljesítménye az amerikai devizának. Nagyon gyors, hirtelen gyengülés volt, sokakat meglepett – mostanra annyira népszerű lett a dollárt shortolni, hogy rövid távon ez akár egy korrekciót is eredményezhet. A makrogazdasági fundamentumok jelenleg nem a dollár erősödése irányába mutatnak, de azt nem szabad elfelejteni, hogy a dollár továbbra is a világ legfontosabb tartalékvalutája. A tőzsdei jegyzések is dollárban vannak a legtöbb nyersanyag esetében – ez egy nagyon masszív, statikus rendszer, amit nehéz megbontani. Nem hiszem, hogy a dollár folyamatos, lassú gyengülésére kellene berendezkedni – inkább arra, hogy egy korábbiaknál alacsonyabb szinten áll be valamilyen egyensúly közeli állapot.

Az MBH USA Részvény Alap a legutóbbi Privátbankár.hu Klasszis díjátadón a Legjobb Fejlett Piaci Részvény Alap kategóriában az első helyet érte el. Ezt a 2024-es teljesítmény alapján, objektív szempontrendszerben ítélték oda – mi a helyzet a 2025-ös stratégiával? Hogyan épül fel az alap portfóliója?

Az alap befektetési stratégiája változatlan, és ez hosszú távon is így marad. Az alap gyakorlatilag 100 százalékban részvényeket tartalmaz, referenciaindexe továbbra is az S&P 500. Azt érdemes külön kiemelni, hogy az alapnak két sorozata van: az egyik dollárban, a másik forintban denominálva működik. A forintos sorozat devizakitettsége fedezve van, ebben az esetben tehát nem érvényesül devizakockázat – a forint erősödése a dollárral szemben nem érinti hátrányosan a befektetőket, az első hat hónap ennek megfelelően igen szép eredményeket hozott.

Az alap portfóliójában vannak ETF-ek (exchange traded fund, tőzsdén kereskedett alap – a szerk). Olyanok, amelyek széles piacokat követnek, például az S&P 500-at, és olyanok is, amelyek egyes szektorok teljesítményét követik. Ezen felül egyedi részvényeket is tartalmaz: olyan vállalatok papírjait, amelyek fundamentális alapon kerülnek kiválasztásra. Egyedi részvényként akár az S&P 500-on kívüli cégek papírjai is bekerülhetnek a portfólióba, bár csak nagyon limitált súllyal.

Az egyedi részvények a portfólión belül a stratégiai, hosszabb távú pozíciókat jelentik, a szektor-ETF-ek pedig a rövidebb távú, taktikai ötletek megvalósítását teszik lehetővé. Segítségükkel egy adott szektort felülsúlyozhatunk, míg más szektorokat alulsúlyozhatunk – egyedi részvények vásárlásával ez egy sokkal bonyolultabb és kevésbé áttekinthető folyamat lenne.

Milyen tanácsot adna a magyar kisbefektetőknek ebben a környezetben?

Egy ilyen időszakban felértékelődik az aktív vagyonkezelés, jelesül az abszolút hozam szemléletű alapok szerepe: sok a bizonytalanság, nehezebb tervezni, sokszor hektikus mozgásokat látunk a piacokon, fontos, hogy a portfólió kezelője gyorsan és rugalmasan legyen képes reagálni.

Az amerikai, nyugat-európai kisbefektetőktől érdemes lenne némi kockázatvállalási hajlandóságot eltanulnia a magyaroknak is: akiben megfogalmazódott, hogy magasabb hozamot szeretne elérni, az tegye hozzá azt is, hogy ezért hajlandó magasabb kockázatokat is elviselni. Amit mindenkinek javasolnék az egyrészt az, hogy mindenképpen gondolkodjunk portfólióban. Senkinek sem javasolnám, hogy az összes vagyonát ebben az alapban helyezze el – egy diverzifikált portfólióban abszolút helye van egy amerikai részvényalapnak, kellő súllyal, de nem 100 százalékkal.

Másrészt az is célravezető taktika lehet, hogy ne egyszerre fektesse be minden megtakarítását a kisbefektető egy kockázatosabb eszközbe. Akár havonta, rendszeresen, bizonyos összegben vásároljon, amivel ki lehet küszöbölni azt az igen gyakran felmerülő problémát, hogy rosszkor szállunk be a piacba, a csúcson veszünk meg egy befektetési eszközt.

A harmadik szempont pedig az életciklus-alapú gondolkodás. Amíg fiatalok vagyunk, bátrabban tartsunk kockázatos eszközöket; ahogy haladunk előre az életünkben, növelhetjük a kockázatmentesebb, stabilabb hozamú eszközök arányát a portfóliónkban.