Érdekes mozgó grafikont készítettek a Gapminder.org alkotói: a világ országainak fejlődését mutatja be 1800-tól 2012-ig. A grafikon egyik tengelyén a várható élettartam, a másikon az egy főre jutó GDP látható. Végülis mire van még szükség másra, mint sok pénzre és jó egészségre, mondhatnánk leegyszerűsítve a dolgokat.
Minél magasabban van egy ország az ábrán, annál hosszabb életre számíthatnak lakói, és minél inkább jobbra, annál magasabb az egy főre jutó GDP (ami persze csak egy átlag, és ebből persze nem mindenkinek jut egyformán). Az első képünkön érdemes megsaccolni, vajon merre lehet az ország a mezőnyben? Az elején? A végén? A közepén? Mire tippel?
Az egyes országokat jobbra egy listában kijelölhetjük, és így kiemelve nyomon követhetjük, mozgásban is. Így kiderül például, hogy ük-ük-üknagyanyáink idején, 1800-ban mindössze 1391 (mai, inflációval korrigált) dollár volt az egy főre jutó hazai GDP, és 36 éves átlagos életkorra számíthatott egy polgár. (Itt van a mozgó grafika.)
Száz évvel később még mindig csak 37 évet várhattak az emberek, de 3206 dollár volt a GDP/fő. A második világháború visszaesése is jól megfigyelhető. (Nem tudjuk, hogyan kezelték az országhatárok változásával vagy a csecsemőhalandósággal kapcsolatos problémákat, de a készítők is megjegyzik, hogy az 1900 előtti adatok eléggé bizonytalanok.)
Manapság, 2012-ben a várható élettartam már 74 év volt, a GDP/fő pedig 17 066 dollár Magyarországon, a kétszáz évvel ezelőttinek 12-szerese. Az tippelt jól, aki az országot nagyjából a mezőny első negyedéhez tette. Argentína, Malajzia, Lengyelország, Észtország, Lettország a legközelebbi szomszédaink az így mért fejlettségben.
(A Fundman blog itt írt nemrég erről az oldalról és szerzőjéről.)
A nemzeti vagyonkezelő árverési oldalán bukkantak fel tömegesen a spórolási indokkal bezárt postahivatalok épületei. 
