Mi a baj a magyar költségvetéssel? Ami hiányzik belőle!

Csökkent  a deficit - ezért még nem jár vastaps

Bár a költségvetési politika egyik leggyakrabban használt mérőszáma az egyenleg, ez valójában nem mond semmit arról, hogy mire mennyit fordít egy állam, milyen hatékonysággal költi el az állampolgárok pénzét, illetve hogy eközben milyen feltételeket teremt a gazdaság egyéb szereplői számára. Ennek megfelelően a költségvetési deficit lefaragása még semmiképpen sem jelenti, hogy hátra lehet dőlni, hiszen egyelőre ott tart a magyar állam, hogy nem sokkal költ többet, mint amennyi bevétele van – márpedig ez önmagában még egy havi zsebpénzzel gazdálkodó kiskamasz esetében is kevés a dicsérethez.

Az egyenleg, illetve a hiány túlsúlya a médiában nem meglepő: talán ez a legkönnyebben érthető és értelmezhető mutató az átlagember számára, míg a költségvetés valódi tartalmi kérdéseiben nagyon nehéz (nemzetközi) összehasonlításra alkalmas mérőszámokat találni. Biztató ugyanakkor, hogy ez a helyzet szép lassan megváltozhat, hiszen a tudományos világ is egyre nagyobb teret szentel a kérdésnek, és ennek megfelelően egyre gyakrabban születnek olyan elemzések, amelyek új megvilágításból vizsgálják a költségvetési politikát.

Miért jó, ha értjük a költségvetést?

Egy nemrég készült tanulmány ezúttal az átláthatóság szempontjából vonta górcső alá a magyar költségvetést, azaz tulajdonképpen azt kereste, ami nincs - vagy azért mert el sem készült, vagy azért mert nem hozta nyilvánosságra a kormány. Ám mindez nem csupán azért fontos, mert a népesség erre nyitott, de amúgy igen szűk rétege kénytelen lemondani a költségvetési adatok böngészéséről. Könyvtárnyi szakirodalom bizonyítja, hogy minél átláthatóbb a nyilvánosság számára egy kormány működése, annál kisebb a korrupció, annál jobb a kormányzati munka hatékonysága és annál versenyképesebb egy ország.

A nyilvánosság szélesebb körű bevonása például kiszámíthatóbbá tenné a kormányt, amire most nagy szüksége van a magyar gazdaságnak: a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara egyik legfrissebb felmérése szerint a vállalatvezetők háromnegyede a kiszámíthatatlanságot tartja a hazai gazdaságpolitika egyik legnagyobb hibájának.

Uganda és Namíbia költségvetése is átláthatóbb

És erre nem lehet azt mondani, hogy régiós sajátosság, vagy az újjászülető demokráciák gyermekbetegsége – legalábbis ez derül ki Költségvetési Felelősségi Intézet  elemzéséből. A kutatók azt vizsgálták meg egy nemzetközi felméréshez illeszkedve, hogy miként teljesít a magyar költségvetés az átláthatóság szempontjából. Eredményeik alapján a helyzet rendkívül kedvezőtlen: a maximálisan megszerezhető 100 pontból Magyarország 40-et kapott, miközben Csehország 75-öt, Szlovákia 67-et, Lengyelország pedig 59-et.

Az átláthatóság szempontjából megelőz minket sok más ország mellett Afganisztán, Pakisztán, Grúzia, Namíbia, Kazahsztán, Uganda és Albánia is. A hazánkkal együtt 101 országot tartalmazó lista élén Új-Zéland, Dél-Afrika, Egyesült Királyság, Svédország és Norvégia áll, míg a sor végét Szaúd-Arábia, Egyenlítői Guinea, Mianmar és Katar zárja.

Mi hiányzik a magyar költségvetésből?

A hazánknak jutó nem túl előkelő 60. hely több problémás terület együttes következménye. A vizsgálat alapját képező kérdőívből az derül ki, hogy hiányoznak a részletes adatok (például bérek, foglalkoztatási ráták) a költségvetéshez kapcsolódó előrejelzésből, egyetlen dokumentumban sem szerepel a nem adójellegű bevételek megfelelő bontása, valamint az állami vállalatoknak nyújtott támogatás sem.

Ezen kívül nem közöl érdemi információt a tárca a kormány rendelkezésére álló pénzügyi eszközökről, például a különböző részvényekről, illetve a Magyar Nemzeti Bankban elhelyezett számla alakulásáról. Mivel ez utóbbi fontos szerepet játszik az adósságfinanszírozásban, valamint a devizatartalék alakulásában, az erre vonatkozó információ segítené a valós kép kialakítását a költségvetés fenntarthatóságával kapcsolatban is. Hiányzik a magyar gyakorlatból a költségvetési irányelvek publikálásán túl az úgynevezett Polgári költségvetés is, amely a szélesebb rétegek számára is érthetően bemutatná az állam pénzügyeit.

Ember tervez - aztán mi lesz belőle?

Az egyik legnagyobb probléma, hogy nincs érdemi visszacsatolás a tervezés és a költségvetés tényleges alakulása között. A kormány nem frissíti félévente a költségvetési tételekre vonatkozó prognózisait (sem), a zárszámadási törvényt vizsgáló Állami Számvevőszék nem magyarázza meg a tényadatok és a tervek közötti különbségeket, a kormány pedig nem tesz közzé nyilvános jelentést az ÁSZ által feltárt hiányosságok kezeléséről.

Részben ehhez kapcsolódik, hogy a konvergenciaprogramban olykor van ilyen melléklet, de a költségvetési törvényből hiányoznak azok az érzékenység vizsgálatok, melyek azt hivatottak bemutatni, hogy a várttól eltérő makrogazdasági környezet hatására hogyan változnak a költségvetés egyes tételei, illetve maga az egyenleg.

A régióban is lemaradtunk - de legalább van remény

Régiós összehasonlításban különösen rosszul állunk a teljesítménymérés mellett a múltbeli adatok, valamint a tárgyévi folyamatok bemutatásában, valamint a törvényjavaslat és a havi jelentések színvonalát tekintve. Egyedül a számvevőszéki jelentésre kapott pontszám magasabb, mint régiós versenytársaink többségénél. A vizsgálat leginkább biztató megállapítása ugyanakkor, hogy a külföldi tapasztalatok alapján az átláthatóság tekintetében lehetséges a gyors fejlődés.

Már csak azért is, mert a kormányzati intézkedések többségével szemben ezúttal nem arról van szó, hogy az államnak közvetlen módon más piaci szereplők viselkedését kell megváltoztatnia (például a foglalkoztatás ösztönzése révén), hanem a saját működési környezetén kellene javítani. Nem véletlen, hogy néhány év alatt az átláthatóság szempontjából sikerült elhúznia mellettünk Ugandának és Mongóliának is.