Sokakat megleptek a sorsfordító 2016-os év drámai történései Európában és Amerikában, holott csupán egy évvel ezelőtti előrejelzésünket kellett volna megszívlelni. A globalizáció két fővárosa – London és Washington – ellen saját népe lázadt föl, megerősítve a régi mondást, miszerint „Azé a vár, akié a mező”. A Brexit népszavazás után az angol font olyan volatilis mozgást mutatott be, mint egy feltörekvő piaci deviza – valóban, a font idén 16 százalékát veszítette el értékének a dollárral szemben.
Svájc előbbre látott
Véget ért a XX. század, annak globalizációs központjai és nemzetközi intézményei a szemünk előtt üresednek ki és válnak működésképtelenné. A nyugati világ nemzetei elértek ahhoz a ponthoz, ahol a polgárok dühe kitört a diszfunkcionális politikai intézményeik ellen. Ezen a helyen kell a tisztelet jeleként levenni a kalapot a svájci hadsereg irányítói előtt, akik ebben az évtizedben már három hadgyakorlaton modellezték az európai integráció szétesését. Felmérték a növekvő szociális feszültséget a kontinensen és aggasztotta őket, hogy az európai közéleti diskurzus „veszélyesen agresszívvé vált”. Mennyivel felelősebb és professzionálisabb hozzáállás ez, mint a hazai, ahol az operett-honvédséget csak akkor kezdik el kis lépésekben fejleszteni, amikor a globális geopolitikai vihar már kitört. Ahol a kormányzat még mindig százmilliárdokat szór el látványsportokra, miközben a létfontosságú helikoptertenderre évek óta nincsen pénz.
|
| Káncz Csaba |
EU- és eurózóna-zűrök
Márpedig 2017-ben akár az EU sorsa is megpecsételődhet, hiszen az Európai Bizottságot vezetési válság bénítja, s közben olyan politikai kockázatok fenyegetik a kontinenst, amelyeken egyáltalán nem biztos, hogy sikerül úrrá lenni. Szinte minden tagállamban megfigyelhető a populista pártok előretörése, a tradicionális elit elutasítása, ami a jövő évi holland, francia és német választásokon csúcsosodhat ki. Fennáll a veszély, hogy a kontinens két táborra esik szét. Az egyik oldalon lesznek Berlinnel az élen azok, akik az összefogást, a liberális értékeket és az erős EU-t hirdetik.
A másik térfélen Le Penék követelik a bezárkózást, az együttműködést Moszkvával és az uniós kilépéssel játszanak. Az eurózóna továbbra is vérzik az olasz és görög sebeken, a gazdasági és versenyképességi problémák mellett erősödnek a politikai kockázatok is Rómában és Athénban.
Új Jaltai-paktum felé?
Az amerikai demokratikus intézmények a következő hónapokban megmutathatják, hogy mennyire erősek. Trump számára a külpolitika is a pénzről és nem értékekről szól. Nem véletlen, hogy Trump csapatánál kialakult az a meggyőződés, miszerint véget kell vetni egyes NATO-tagállamok potyautas bliccelésének és felül kell vizsgálni a Washington által korábban adott háborús garanciákat.Trump tehát relativizálja az 1949 óta fennálló biztonsági garanciákat, és ez Richard Shireff, a NATO volt főparancsnok-helyettese szerint arra mutat, hogy a védelmi szövetség öt éven belül felbomolhat. Ha pedig Trump és Putyin átnyúl Nyugat-Európa feje fölött, akkor Shireff szerint az egy új Jaltai-paktumhoz vezethet. Nos, minden jel szerint a 2017-es év sem lesz kevéssé izgalmas a geopolitikában, mint a 2016-os.
Káncz Csaba jegyzete
Részben sikerülhetett reprodukálni a Havanna-szindróma tüneteit.
