Az elmúlt 40 év
Az épp 40 éve hatalomra került iráni rendszer, az Iszlám Köztársaság rendkívül Amerika-ellenes kezdetek óta, míg az általa megdöntött rendszer, amely a sah uralmára épült, szoros amerikai szövetséges volt. A 40 év alatt a konfliktus hol éleződött, hol enyhült, a héten azonban csak percekre volt attól a két ország, hogy megkezdődjön köztük az éles háború, amely vélhetően nem állt volna meg néhány kölcsönös csapás szintjén.
A konfliktus
Donald Trump elnök korábban felmondta az Iránnal kötött 6 hatalmi szerződést, melynek lényege Irán atomprogramjának kordában tartása volt, egyúttal embargót is hirdetett Irán ellen, amelyet a másik öt aláíró fél nem tudott enyhíteni. Irán ezt most megunta: megkezdte az urándúsítást, melyet a szerződés tilt, egyúttal provokációkat követett el, melyek közül a legsúlyosabb egy igen komoly, de pilóta nélküli amerikai repülőgép lelövése volt csütörtökön.
Húzogatták a bajszát
Ez igen komoly kockázatvállalást jelentett a perzsa állam részéről, mondhatni, húzogatni kezdte az amerikai oroszlán bajszát. Ez nem veszélytelen játék, mert igaz ugyan, hogy Líbiában, Irakban és Afganisztánban nem sikerült stabilizálni a helyzetet a győzelem után, amit az ellenséges rendszerek megdöntése jelentett, ez azonban sovány vigasz a megdöntött rendszerek képviselőinek, ráadásul Szerbiában 20 éve sikeres volt a légiháború: Szlobodán Milosevics kénytelen lett kivonulni Koszovóból, melyet aztán el is szakítottak Szerbiától.
Talán az első három eset miatt úgy gondolja a teheráni vezetés, hogy Amerika ezek után nem mer háborúba bocsátkozni, ezért feszíti a húrt a maximumig, esetleg egyszerűen csak tesztelik Trump elnököt. Az elnök mindenesetre aznap este katonai célpontok elleni támadásról döntött, a művelet már meg is kezdődött, de leállították, mielőtt egyetlen fegyver is célba ért volna.
A valószínű magyarázat
Trump ezt úgy magyarázta, hogy menet közben kérdezte meg, hány ember halna meg, és amikor azt a választ kapta, hogy nagyjából 150, visszakozott, mondván: a drón lelövése nem követelt emberéletet. Nos, ez a magyarázat elég érdekes, miután ezt a kérdést a támadás megfontolása során felteszik, de ha nem, a katonai tervezők akkor is informálják róla az elnököt. Sokkal valószínűbb, hogy ez volt a megrendezett forgatókönyv: egy már megindított támadás leállítása komolyabb hatást gyakorol az ellenségre, mint bármilyen fenyegetőzés.
Hogy zajlana a háború?
Irán így sejtheti, hogy a következő esetben már nem állítják le a támadást, viszont ha arra sor kerül, feltehetőleg ők sem vonulnának vissza, hanem megkezdenék a Hormuzi-szorosban és a Perzsa-öbölben lévő amerikai hadihajók lövését, egyúttal megpróbálnák lezárni a Hormuzi-szorost. Ezt a blokádot az Egyesült Államok bármilyen eszközzel feloldaná, ami viszont csak úgy lehetséges, ha az ellenséges ország minden támadó fegyverét megsemmisíti a levegőből, de lehet, hogy az ipari és közlekedési infrastruktúrára is sor kerülne, mint Szerbiában annak idején, erre érthette Trump utolsó megszólalásakor, hogy nem akar ugyan háborút, de ha sor kerül rá, páratlan pusztítás következik.
Ellentétes narratívák. 
