Ma kerül sor Orbán Viktor miniszterelnök és Serdar Berdimuhamedow türkmén elnök plenáris tárgyalására a türkmén fővárosban, Asgabatban. A magyar delegáció tagja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Csák János kulturális és innovációs miniszter, Lantos Csaba energiaügyi miniszter és Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter is.
Röviden az országról
Türkmenisztán hazánknál mintegy ötször nagyobb területű és a világ negyedik legnagyobb földgázkészletével rendelkezik. Az eurázsiai szárazföld szívében, egy geopolitikai vulkanikus övezet kellős közepén helyezkedik el, amelynek 1150 kilométeres határa van Iránnal és 800 kilométeres Afganisztánnal.
A türkmenisztáni uralkodó osztály szervezőelve az abszolút „semlegesség”: nem hajlandók csatlakozni semmilyen regionális intézményhez, legyen az politikai vagy katonai.
Megélénkülő diplomácia
De az általában visszahúzódó közép-ázsiai állam szokatlanul mozgalmas időszakot él át a nemzetközi porondon az utóbbi hónapokban. Április végén Eli Cohen volt az első izraeli külügyminiszter, aki 1994 óta oda látogatott, amikor új izraeli nagykövetséget nyitott a fővárosban. Cohen nem győzte hangsúhyozni, hogy az asgabati követség csupán 17 kilométerre helyezkedik el az iráni határtól.
Az új izraeli nagykövetség és az iráni határ közötti pontos távolság konkrét megemlítése utalt az utazás valódi céljára. Bár a türkmének óvatosak lennének ennek nyilvános beismerésével, nincs kétség afelől, hogy Irán a két külügyminiszter találkozásakor a legfontosabb vitapont volt. Végtére is, Türkmenisztán és Irán viszonyában az elmúlt években megvoltak a problémák – beleértve az 1,8 milliárd dolláros gázfizetési vitát is, amellyel Teherán tartozik Asgabatnak, de nem hajlandó kifizetni.
A rákövetkező héten Rasid Meredov türkmenisztán külügyminiszter Washingtonban tárgyalt Antony Blinken amerikai külügyminiszterrel, főként biztonságpolitikai kérdésekről. Ezzel egy időben az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának vezetője, Michael Kurilla tábornok Asgabatban találkozott magas szintű türkmén tisztviselőkkel, hogy megvitassanak a regionális biztonsági kérdéseket.
Csakúgy, mint Izrael esetében, az Egyesült Államok szerepvállalásának növekedése nagyban összefügg Iránnal. De az USA-nak Afganisztánnal kapcsolatban is vannak aggodalmai. A tálibok 2021 augusztusi átvétele előtti években összetűzések voltak a türkmén biztonsági erők és a tálibok között. Az afganisztáni biztonsági helyzet mindig is idegessé tette a türkmén tisztviselőket. Egy ponton a türkmenisztáni hatóságok le is próbálták zárni az afganisztáni határt kerítésekkel, árkokkal és különféle megfigyelési eszközökkel.
De a tálibok hatalomátvétele óta Türkmenisztán pragmatikus és nyitott megközelítést alkalmaz a Kabullal való kapcsolattartásban. Más közép-ázsiai államokhoz hasonlóan továbbra is nyitott kérdés, hogy ez a megközelítés hoz-e hasznot.
Türkmenisztán az utóbbi időben az Öböl-államokkal is igyekezett javítani kapcsolatait. Áprilisban az elnök látogatást tett Katarban, tavaly novemberben az Egyesült Arab Emírségekben pedig járt. Mivel az orosz befolyás a régióban csökken az ukrajnai konfliktus miatt, Türkmenisztán más régiókat és partnereket keres az együttműködés kiegyensúlyozójaként.
A gáz az adu
Asgabat nyitásának egyik következménye az, hogy megélénkült az érdeklődése a Kaszpi-tengeri csővezeték (TCP) létrehozása iránt, amely türkmenisztáni energiát szállít Európába.
A tavalyi év végén Erdogan török elnök bejelentette Ankara azon szándékát, hogy megkezdje a türkmenisztáni földgáz nyugati piacokra történő szállítását. A Törökország, Türkmenisztán és Azerbajdzsán közötti háromoldalú csúcstalálkozón valamennyi fél megállapodott abban, hogy együttműködnek a türkmenisztáni gáz európai ellátásához szükséges infrastruktúra fejlesztésében, beleértve a javasolt TCP kiépítését, amelynek becsült költsége körülbelül 5 milliárd dollár, a javasolt hossza 300 kilométer, és éves kapacitása 30 milliárd köbméter.
A csővezeték Türkmenbashiból Bakuba futna a Kaszpi-tenger fenekén, és csatlakozna a déli gázfolyosóhoz (SGC), lehetővé téve a türkmenisztáni gáz Európába áramlását.
Valójában az EU évtizedek óta dolgozik azon, hogy a földgázt a TCP-t megépítve a Kaszpi-tengerből Európába szállítsa az SGC utolsó darabjaként. Fontos, hogy a vezeték megkerülné Oroszországot, és orosz ellenőrzés nélkül szállítana türkmenisztáni gázt. A projekt még az Európai Bizottság közös érdekű projektjei között is szerepelt a közelmúltban, hangsúlyozva stratégiai fontosságát.
Türkmenisztán a TCP-projektet kivételes lehetőségnek tekinti hazai energiaiparának fejlesztésére. Emiatt nem meglepő, hogy Batyr Amanov, a Türkmengaz Állami Konszern elnöke kiemelte a SGC fontosságát az EU energiaellátásának diverzifikálásában az SGC Konzultatív Tanácsának hetedik miniszteri értekezletén.
Mivel a türkmenisztáni gáz európai piacokra szállítása tőkeigényes, és a rendszeres vásárlók nagy bázisára van szükség a támogatáshoz, egyes szakértők aggodalmukat fejezték ki a TCP gazdasági életképességével kapcsolatban a szükséges infrastruktúra hiánya és a befektetések vonzásának nehézsége miatt. Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a közelmúltban különböző érdekelt felek – köztük az EU, az Egyesült Államok, Azerbajdzsán, Grúzia és Törökország – számára a TCP a regionális energiabiztonság prioritásává vált, különösen az oroszok által uralt, instabilitástól hemzsegő útvonalak elkerülése érdekében.
Ilyen körülmények között, amikor a nemzetközi feltételek rendkívül kedvezőek, és a beszállító (Türkmenisztán), a tranzitországok (Azerbajdzsán és Törökország) és a vevők (EU) érdekei nagymértékben egybeesnek, erősödik az óvatos optimizmus, hogy ennek a kritikus vezetékprojektnek a megvalósítása előbb, mint utóbb megtörténik.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
