Különösen nehézzé válik a hazai kormánypárt helyzete az euroatlanti intézményeknél. A Budapesttel szembeni bizalmatlanság miatt az Európai Bizottságnál már évek óta nincsen magyar állampolgárságú főigazgató, illetve főigazgató-helyettes.
A Fidesz Európai Parlamenti törvényhozói pedig a Néppárti egy évvel ezelőtti kirúgása óta a senki földjén mozognak. Arról már 2017-ben érkezett komoly jelzés, hogy az Orbán kormány és a NATO között minimálisra szűkült az információáramlás az utóbbi bizalomhiánya miatt.
Lengyel értesülések szerint Ursula von der Leyen, az EU Bizottság elnöke április 9-i varsói látogatásán bejelentheti a lengyel „Helyreállítási Terv” jóváhagyását. Brüsszel tehát politikailag leválasztja Varsót Budapestről. A lengyelek várhatóan képesek megállapodni, kompromisszumot kötni az EU-val, nem utolsó sorban azért, mert Lengyelország esetében mindkét fél tisztában van vele, hogy a köztük fennálló konfliktusok másodlagos jelentőségűek az ukrajnai háború árnyékában, és hetek óta tudható, hogy intenzíven keresik a kölcsönösen elfogadható megoldást.
A magyar kormány ezzel szemben az orosz agresszió alatt is Brüsszel ellen hirdetett harcot, Ukrajnát kritizálja és Oroszországot próbálta megvédeni például a közös uniós cselekvés akadályozásával a múlt heti rendkívüli EU-egyeztetésen is.
Orbán Viktor továbbra is bizalmas politikai kapcsolatokat fog ápolni a Moszkva-barát Szerbiával, az olasz euroszkeptikus „Olasz Testvériség” párttal, az spanyol poszt-francoista „VOX” párttal és a Marine Le Pen vezette francia „Nemzeti Tömörüléssel”.
Az Egyesült Államokban a republikánus párt radikális szárnyával fűzik az elkövetkezőkben is egyre szorosabbra a kapcsolatokat, beleértve a törvényhozás olyan képviselőit, mint Paul Gosar, (a magyar felmenőkkel rendelkező) Andy Harris és Ted Cruz.
Könnyebb sérültek vannak. 
