Mit hozhat a baloldali fordulat a világ legnagyobb rézkitermelőjénél?

A chilei kormány június 30-án jelenti be az új adóreform részleteit, és ebbe beletartozik a bányászati jogdíjra vonatkozó törvényjavaslat is - mondta a frissen megválasztott chilei elnök, Gabriel Boric kabinetjének egy tagja, Giorgio Jackson a Reutersnek. Mivel Chile a világ vezető réztermelője, a befektetők izgatottan várják a törvényjavaslatot, amely minden valószínűség szerint nem éppen a piac liberalizálását fogja elősegíteni. A bányajáradék mellett több más adóreformot jelentenek még be, amelyek a kormány szerint elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szociális programok átdolgozásához szükséges forrásokat előteremtsék; a küszöbön álló változtatások magukban foglalják az oktatás és az egészségügy teljes átalakítását is.

"Június 30-án fogjuk bejelenteni a teljes adóreformot, és azonnal előállunk néhány törvényjavaslattal is. Az egyik a bányajáradék"

– erősítette meg Giorgio Jackson, kabinettag a múlt hét végén az elnöki palotában. Hozzátette, hogy az adóreform "szükséges feltétele" annak, hogy a 36 éves, baloldali Gabriel Boric irányította új kormány eleget tegyen választási ígéreteinek. Az adóreform mellett pedig szintén kulcsfontosságú lenne egy külön bányajogdíj terv, amely a jelenleg készülő törvényjavaslatra épül.

"Chilében a réz és a lítium arra való lehetőség, hogy felhasználjuk és egy másfajta termelési rendszert alakítsunk ki" - mondta.

Jackson szerint az adóreformok más ásványkincsekben gazdag országokhoz hasonlóan "fellendítik" Chilét, és a világ első számú réztermelője és második legnagyobb lítiumtermelője számára új növekedési területek kutatásának és fejlesztésének támogatására biztosítanak forrásokat.

De ki vezeti az új kormányt, és milyen lehetőségei vannak?

Gabriel Boric, a baloldali elnök, aki lassan 100 napja van hivatalban, a tavalyi választásokon erős támogatással aratott győzelmet, de népszerűsége a magas infláció és a folyamatos társadalmi zavargások közepette - többek között az ország déli részén -, valamint az északi migrációval kapcsolatos kérdések miatt visszaesett. Hivatalát a konzervatív José Antonio Kasttal szemben nyerte el, aki választási szlogenje alapján ismét „naggyá akarta tenni Chilét”, és aki a rézbányászat tekintetében a szabad versenyt, ezzel pedig elsősorban befektetők érdekeit támogatta volna.

A fiatal, tetoválásairól is híres elnök jelenleg több kihívással néz szembe, mint amire megválasztása idején eleve számítani lehetett: egy alapvetően baloldali, inkluzív politikát hirdetve igyekszik egyensúlyozni a szociálisan lemaradó rétegek igényei, a helyi népcsoportok támadásai, a szélsőbaloldal agresszív akciói, a nagyhatalmak érdekei és a klímavédelem kérdéseit egyaránt szem előtt tartva.

A legbalosabb Allende után

Gabriel Boric képviseli a leginkább baloldali irányultságú kormányt Chile történetében az 1970-ben megválasztott Salvador Allende után, akit elnöksége harmadik évében éppenséggel a hírhedt Augusto Pinochet váltott fel egy katonai puccsot követően, hogy tizenhét éves diktátorsága alatt az országot a latin-amerikai neoliberalizmus kísérleti terepévé változtassa nagymértékű deregulációval és az állami irányítású vállalatok, az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjak privatizációjával. Mindez – nem mellesleg - sokkal inkább szolgálta az Egyesült Államok érdekeit, mint az Allende-féle kísérleti baloldali politika. Az 1990-ben helyreállított demokrácia – hol balközép, hol jobbközép irányítással - nem hozott jelentős változást a gazdaságpolitikai irányelvek tekintetében, így a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodtak.

Az elégedetlenség 2019-ben érte el a csúcspontját, amikor is országszerte zavargások törtek ki, végül pedig a pártok úgy döntöttek, hogy új alkotmányozási folyamatba kezdenek, amelynek során mindenki hangját meghallgatják. A folyamat azóta is tart, Boric pedig a szociális egyenlőtlenségek visszaszorítását és a nyugdíjrendszer átformálását ígérte választóinak, nem mellesleg pedig, hogy a külföldi tőke korlátlan beáramlása helyett a chilei szegényebb rétegek érdekeit fogja erőteljesebben képviselni.

Csakhogy a nagyhatalmaknak is vannak érdekei

Nem lényegtelen azt az apró levélváltást megemlíteni, amelyről a New Yorker beszámol, miszerint Boric győzelme után Joe Biden elnök felhívta őt, hogy gratuláljon neki, és meghívja az amerikai földrész vezetőinek Los Angeles-i csúcstalálkozójára. Chile a maga négyezer mérföldes tengerpartjával taktikai előőrs Latin-Amerikában - egy olyan régióban, ahol Biden időnként megpróbálja növelni a befolyását. Csakhogy Boric koalíciója Chile kommunista pártját is magában foglalja, amely az Egyesült Államokat imperialista agresszornak tartja.

Ha pedig ez nem lenne elég, mindezek után a kínai nagykövet egyenesen Hszi-Csinping kínai elnöktől származó levelet adott át neki, amelyben udvariasan emlékeztetik a dél-amerikai elnököt arra, hogy a Kínai Demokratikus Köztársaság Chile legnagyobb kereskedelmi partnere, tekintve hogy Kína az elemek és mobiltelefonok gyártása során nagyban támaszkodik a chilei rézre és lítiumra.

Bonyolult alkotmányozási folyamat

Chilében folyamatban van továbbá az Augusto Pinochet katonai diktatúrája idejéből származó, piacorientált alkotmány felülvizsgálata. Ez a folyamat, amely a 2019-es társadalmi tiltakozások nyomán indult meg, ahogy azt említettük, mostanra megfeneklett, mivel az új dokumentum támogatottsága csökkent, és fennáll a veszélye, hogy nem sikerül elfogadni.

Jackson szerint a folyamat során kialakult "szükségtelen viták" kiábrándítottak néhány embert, de reméli, hogy a támogatás ismét felélénkül, amint júliusban véglegesítik a tervezetet. A végső népszavazás szeptemberben lesz, és úgy tűnik, ez Boric népszerűségét alapvetően határozza majd meg a későbbiekben.

A legkényesebb kérdés, amire nem számítottak: a mapuchék

A kormány mostanra egyik legégetőbb problémája emellett, hogy az utóbbi hónapokban a Mapuche őslakos közösség erősen felfegyverzett csoportjai által elkövetett támadások egyre fokozódtak Chile központi, erdőkkel borított régiójában: a fegyveresek fakitermelő teherautókra és rendőrőrsökre lőttek, valamint magánházakat gyújtottak fel.

A támadások - amelyek célja, hogy felszabadítsák a mapuche ősök földjeit, hiszen azok jelenleg papírgyárak és más magánvállalkozások tulajdonában vannak -  erős nyomást gyakorolnak az új, baloldali elnökre, aki választási kampánya idején mély szimpátiáját fejezte ki a közösséggel szemben, tekintve hogy az elutasítja a kapitalizmust és a kitermelő iparágakat, beleértve a fakitermelést is. Csakhogy most, három hónappal később mégiscsak rendet kell tennie az országban, és gondoskodnia kell az emberek fizikai biztonságáról.

"Nem tűrjük, hogy az erőszakot a konfliktusmegoldás módjának tekintsék "

- mondta Boric már május végén, miután fegyveresek megtámadtak egy erdészeti munkásokat szállító buszt, és megöltek egy embert, majd csapatokat vezényelt a területre.

Bár a kormány azt állítja, hogy lehetővé teszi a mapuchéknak, hogy több tulajdont szerezzenek a földjükön, létrehozza az őslakosok ügyeivel foglalkozó minisztériumot, és az új alkotmány – ha megszavazzák – széles körű jogokat ad nekik, a támadások nem szűntek meg, viszont a baloldali városi szavazók is az elnök ellen fordultak, mert diktatúrában jártas elődeihez hasonlították a fegyveres intézkedéseket.

Mindez az egyik leggyorsabban megoldandó probléma az országban, bár legalább ilyen jelentősnek tűnik a növekvő idegengyűlölet, amely a másfél millió bevándorló ellen irányul, akik a sokkal szegényebb Venezuela, Columbia és Haiti irányából érkeztek az országba.

A legszebb eszmék – de hova lesznek később?

Vajon mi várható egy fiatal elnöktől ebben a helyzetben, akinek konzeratív politikai ellenfelei szerint minden esélye megvan arra, hogy radiklaizálódjon, mint Chavez, és akinek kapcsán attól tartanak, hogy nem tudja megfékezni az erőszakot, de aki – állítása szerint - meg akarja újítani a latin-amerikai baloldalt, beiktatási beszédében pedig ezeket mondta:

„Szeretném elmondani nektek, honfitársaim, hogy láttam az arcotokat, amikor bejártam az országot: az idősek arcát, akiknek a nyugdíja nem elég a megélhetéshez, mert egyesek úgy döntöttek, hogy a jólétből üzletet csinálnak; azoknak az arcát, akik megbetegednek, és családjuknak nincs pénze a megfelelő kezelésre.

Az eladósodott diákokét, a szárazság és a lopás miatt víz nélkül maradt parasztokét. (...) A művészekét, akik nem tudnak megélni a munkájukból, mert a kultúrát nem értékelik eléggé hazánkban. (...) Chile, a mi országunk, mindig is támogatni fogja az emberi jogok tiszteletben tartását mindenhol, függetlenül attól, hogy milyen színű kormány sérti meg azokat. Szeretném, ha tudnátok, hogy ez a kormány nem ér véget a támogatóival. Én az egész chilei nép elnöke leszek, és mindig meghallgatom az építő jellegű kritikákat és javaslatokat azoktól, akik másként gondolkodnak, mint mi - nekik mindig garantálni fogjuk a szabadságot és a másként gondolkodás jogát. (...) Chilében senki sem felesleges. A demokráciát mindannyian együtt építjük, és az az élet, amelyről álmodunk, csak az együttélésből, a párbeszédből, a demokráciából és az együttműködésből születhet meg, nem pedig a kirekesztésből.”