Míg a multi beszállítókat behívták tárgyalni, addig Önök semmilyen hivatalos értesítést, írásos tájékoztatást sem kaptak követeléseikkel kapcsolatban?
Semmilyet. Sajtóértesülésekből tudjuk mi is, hogy nem estünk bele a kormány által meghúzott, legalább 100 millió forintos lejárt követelések körébe, amely alatt a kormány nem tárgyal a beszállítókkal.
Van-e eszköz a kezükben, szóba jöhet-e bármilyen összefogás?
Összefogásról sajnos nem lehet szó, nagyon szigorúak a versenyszabályok. Minden cég saját maga dönti el, hogyan vészeli át ezt az időszakot, hogy mit lép, hogy milyen eszközöket választ. Még meg sem beszélhetjük ezt az áldatlan állapotot, mert ellenkezik a versenyjoggal. Minden felelős cég maga dönt, hogy tesz lépéseket, vagy nem. Úgy gondolom, hogy az egész helyzet kissé félelmetes. Ha végiggondoljuk, a közel 70 milliárdos adósság jó része közbeszerzésen alapuló tartozás. A közbeszerzést felügyeli az ÁEEK és a Miniszterelnökség, ezek után, amikor leszállítunk egy közbeszerzésen teljesített szolgáltatást vagy árut, akkor arra miképp lehet azt mondani, hogy engedjünk el belőle 20 százalékot? Az pedig már inkább a megfélemlítés kategóriája, hogy hányan ülnek a tárgyalásokon. Az még érthető, hogy ott van az ÁEEK és a PM képviselője, de nem értem, hogy a NAV és a BM (szerk.: Belügyminisztérium) tulajdonképpen mit keres ott?
Az Ön cégét konkrétan hogyan érintené a kormány azon felvetése, hogy ha 20 százalékot elengedne, akkor a maradékot egyből megkapná központi költségvetésből?
Az Orgware Kft.-nek közel évi 140 millió forintos árbevétele származik az egészségügyből, de jelen pillanatban most már 62 millió forint kintlévőségünk van, ami óriási arány, különösen úgy, hogy közben az ÁFÁ-t, a nyereségadóelőleget, az iparűzési adóelőleget mind be kell fizetnünk, ami egyben tetemes összeg. Nekem sikerült úgy megoldanom a helyzetet, hogy a tartalékainkból visszahívtam 25 millió forintot, különben nem tudtam volna decemberben sem bért fizetni, se mást. Az, hogy az Orgware egy harminc éves cég, és vannak tartalékai, az rendben van, de rengeteg olyan kis- és középvállalkozás van, amelyek nem rendelkeznek ilyen lehetőségekkel, vagy ennél súlyosabb helyzetben vannak bármilyen okból kifolyólag. Azért abszurd a jelenlegi helyzet, hiszen eddig legalább decemberben kifizették a tartozásokat, most viszont úgy érezzük, hogy időt húznak, mert legelőször márciusban juthatunk hozzá a jogos pénzeinkhez. Plusz azt is szeretnék, hogy ne számoljunk késedelmi kamatot, amit pedig törvény ír elő. De itt van még a behajtási költségátalány, ami számlánként 40 euró, amivel valószínűleg kevés cég szokott élni, de tulajdonképpen ez is jár a törvény szerint.
Aki nem rendelkezik tartalékokkal, milyen megoldásokat használ?
Van, aki valamelyik faktorcégnek eladja a követelését, nyilván veszteséggel, vagy pedig hitelt vesz fel. De a dolgozókat, adókat, járulékokat mindeközben fizetni kell, mert ha nem tesszük, súlyos késedelmi kamatok vannak, amit nekünk senki nem enged el, azért, mert az állam nem fizet.
|
| MTI Fotó: Marjai János |
Hányan lehetnek hasonló helyzetben, mint Önök, akiket a főtárgyaló nem hívott be a Pénzügyminisztériumba?
Nincs számadat erről, mi is csak a sajtóértesülésekből tudjuk, hogy hozzávetőleg száz céget hívtak be, míg körülbelül ezer kis- és középvállalkozást nem. Sokan lehetünk, hiszen aki 1-2 millió forintért kis speciális orvosi műszert szállít be, az is érintett az ügyben.
Milyen gondolatok, érzések kavarognak Önben, hogy a tárgyalásokból kihagyják Önöket?
Nem is felháborodás a jó szó, egyszerűen nem értem. Hiszen itt az állam által több szinten is ellenőrzött közbeszerzésekről van szó, s most olyan, mintha saját magát megkérdőjelezné, hogy a saját ellenőrzése megfelelő volt-e?
Mit gondol annak az esélyéről, hogy amit a nagyokkal letárgyalnak, azt a kicsiken is alkalmazni fogják?
Láttunk már ilyet 2015-ben, amikor a nagyokkal letárgyalták, és minden egyes kórház minden egyes beszállítóval külön megállapodást kötött, hogy a beszállítók a késedelmi kamatot és a költségátalányt elengedik. Igaz, akkor még nem volt arról szó, hogy tőkét is engedjünk el, ami azért valójában nagyon súlyos kérdés. Sajtóértesülések szerint ugye 20 százalék tőkeelengedést kérnek a cégektől, de ha jól belegondolunk, ez összességében nem 20 százalék. A beszállításokat ÁFA terheli, ezzel az elengedés rögtön 25,4 százalékra nő. Rajta van az iparűzési adó, ami 2 százalék, akkor az már 27,4 százalék, és attól függ, milyen a cég, rajta lehet a társasági adó is, amivel az összteher 30, de lehet akár 33 százalék is! Tehát a követelés egyharmadát elengedtetni, ez félelmetes akár a multiknak, akár a kicsiknek. Nem beszélve arról, hogy a kis- és középvállalkozásók tényleg nem bírják el, még ha el is gondolkodnának egy percig is a felvetésen.
Mit léphetnek ebben az esetben a „kicsik”?
Nem hiszem, hogy jogilag meg lehet tenni, hogy nem fizetik ki a teljes adósságállományt. Bízom benne, hogy a kifizetés márciusban megtörténik. Ugyanilyen fontos kérdés, hogy a kormánynak sikerül-e érdemi intézkedéseket hoznia az adósság keletkezésének megállítására vagy legalább fékezésére.
Mindezek fényében milyen szájízzel köt új kórházi megállapodásokat egy cégvezető?
Igen jó kérdés, sajnos a mostani adósságrendezéssel némileg megrendült a beszállítók bizalma. Nyilván van már egy fenntartás az emberben, hogy hogy merjen-e úgy szerződni, ha a leszállított terméket vagy szolgáltatást utólag vitatják, pláne, hogy még extraprofitot is vizionál a finanszírozó. Félelmetesnek tartom, főleg a piacnak szóló üzenetként, amikor szívesen hozunk be multinacionális cégeket, fejlesztve a magyar gazdaságot. Ez olyan, mintha például az állam a Mercedesnek nem fizetné ki az összes rendőrautót, csak egy tetszés szerinti részét.
