|
|
Fellegi Tamás, a Privátbankár.hu elemzője. |
A Gazdasági Rádió Reggeli Monitor című műsorában ezen az izgalmas hétfő reggelen is Fellegi Tamás, a Privatbankar.hu munkatársa volt a vendég. A téma természetesen elsősorban a görög helyzet volt, a beszélgetés helyenként mediterrán hévvel, a helyzethez illően folyt.
Nem a Grexit a legnagyobb veszély
Az első kérdés az volt, hogy hová vezethet a jelenlegi helyzet, ugyanakkor előbb néhány érdekes körülmény is szóba került, ami a jelenlegi helyzethez vezetett. Az ismert, hogy a tárgyalások hónapokig húzódtak, Cipraszék pókereztek, sőt orosz rulettet játszottak, a hitelezők békésen várták a fordulatot. Azonban az utolsó pillanatban nem csak a német politikusak jelentős része és maga a nép fortyant fel Ciprasz viselkedésén, hanem kisebb eurózónás tagok, mint Szlovákia és Szlovénia is megunták a helyzetet, mondván: minek fizessenek ők súlyos pénzeket azért, hogy egy náluk sokkal jobban élő országot eltartsanak?
| A görög válságról írt valamennyi cikkünket itt találja >>>> |
Így viszont már látszik, hogy van a görög kilépésnél nagyobb veszély is az eurózónára nézve: nevezetesen az, ha maguk az eurózóna tagjai kezdenek besokallni, és ők lépnek ki az övezetből. Ez egyszerre meg is változtatja a lehetséges következményeket, legalábbis az eddig gondoltakhoz képest: hiába jóindulatú a német kancellár, hiába erőlteti az amerikai külügyminiszter mindenáron a megegyezést: ha Európa enged a zsarolásnak, biztosan elveszik, az eurózóna szétesik.
Már a nép is érzi
Így már érthető, hogy végre az utolsó pillanatban bekeményítettek a hitelezők, most viszont a görög nép először érzi igazán, hogy mi forog kockán. Ha már nincs pénz a bankokban, és lehet mindentől félni, szaladni élelmiszert, benzint venni a ropogós eurókból, akkor már nem biztos, hogy tetszeni fog nekik a Sziriza-program, lehet, hogy inkább megbékülnének egy kis nyugdíjcsökkentéssel, ÁFA emeléssel.
Ez is lehetne az ügy megoldása: ha a kormány érzékelné ezt, józan módon visszavonulna és megállapodhatna a hitelezőkkel. Ha végigviszi a népszavazást, akkor pedig eldől a kérdés: ha a nép rábólint az európai programra, az maga a felhatalmazás, hogy azt aláírja a kormány, ha nem, akkor viszont nem kell Európának tovább nyugtalankodnia, döntött a nép.
Eddig egyébként görög kormány állandóan a demokratikus felhatalmazását emlegeti, amikor az egész kontinenstől követel: de hát az eurózóna tagállamai is demokratikusan választották kormányaikat, és nekik is joguk van népeik azon óhaját képviselni, hogy nem óhajtanak egy túlköltekező országot fizetni a végtelenségig.
A kínai lufi állami kezelése
A második téma a kínai helyzet volt. A kínai jegybank váratlan kamatcsökkentést hajtott végre, noha úgy tűnt, befejezte a monetáris lazítást. Ugyanakkor mást is tett: korlátozta a tőkeáttételes kereskedést, és ezzel kipukkasztotta a tavaly ősz óta fújt óriási tőzsdei lufit. Ugyanakkor minden lufi pukkadás sok pénzt nyel el, ezt a hatást a további kamatcsökkentés tompíthatja. Ráadásul a 4-5 százalékos kamat igazán nem mondható alacsonynak a máshol jellemző szinthez képest.
Amerikai és a litván biztonsági szolgálatok figyelmeztették, hogy életveszélyben van. 
