|
| John Kerry, az Egyesült Államok külügyminisztere. MTI/EPA/Michael Reynolds |
Valakinek lépni kellett
Noha Amerika az elmúlt 1-2 évben ellenséges volt Oroszországgal szemben, a külügyminiszter szavai nem meglepőek annak tükrében, hogy az oroszok képesek voltak elérni valamit Szíriában 5 év polgárháború után, miközben korábban senki semmi érdemit nem tudott felmutatni. Nem mintha nem lett volna lehetősége rá magának Amerikának, de nem volt meg bennük a szándék, kifáradtak az afgán és iraki háborút követő sokéves békefenntartási kísérletben.
Közben pedig megjelent, majd nagyra nőtt az Iszlám Állam, mindenki meg volt rémülve, de hatékonyan senki nem lépett fel, legfeljebb a kurdok, akik szívós harcok árán meg tudták védeni saját területeiket. Ebben a hatalmi űrben lépett fel Oroszország tavaly ősszel, amikor a rogyadozó szír diktátort, Aszadot megtámogatva bombázni kezdte az Aszaddal ellenséges erők állásait. Kezdetben Amerika panaszkodott, hogy nem elsősorban az Iszlám Államra koncentrálnak a légicsapásokkal, de aztán a többiekkel összehoztak egy tűzszünetet, és azóta csak az Iszlám Államot meg még egy, az Al-Kaidához köthető társaságot bombáznak.
Elismerik a sikert
Ez már kivívta Amerika elismerését is, hisz sokkal jobban ők sem csinálhatták volna, anélkül, hogy ne legyen nagy emberveszteségük. Sőt, a múltban inkább az ő taktikájuk volt, hogy egy valamennyire is működőképes harcoló erőt, legyen az bármilyen véreskezű diktátoré, támogatni kezdenek, hogy legyűrje a még nagyobb gonoszt. Pontosan ez történt itt is: Aszad volt a kisebbik rossz, aki képes volt orosz támogatással nagy területeket visszafoglalni az Iszlám Államtól.
Kerry elmondta, hogy először meglehetősen szkeptikusak voltak azzal kapcsolatban, hogy mire juthatnak az oroszok Szíriában, hogy tudnának bármiféle fegyvernyugvást elérni. Most viszont, hogy tartósnak tűnik a fegyverszünet a kisebb ellenzéki erőkkel, az Iszlám Állam pedig zsugorodik, elismeri, hogy ésszerű stratégia volt Aszad támogatása. Így egyúttal megakadályozták, hogy Szíria teljes káoszba süllyedjen, és így a vegyi fegyvereket is kimenthették, mielőtt azok a dzsihádisták kezébe kerültek volna.
Javuló kapcsolatok
A múlt hónapban már ténylegesen is javulni kezdtek az orosz-amerikai kapcsolatok, miután Kerry Moszkvába látogatott, és három, igen hosszú tárgyalást folytatott Putyinnal. Volt tehát módja megismerni és megfigyelni az orosz elnököt. Hozzátette azért, hogy a Krím és Ukrajna kérdésében nem változott az amerikai álláspont, és azt is, hogy Amerika továbbra is csak Aszad nélkül tud elképzelni bármilyen tartós szíriai rendezést.
Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, hogy ha Amerika és Oroszország érdekeiket tekintve ennyire közel állnak egymáshoz egy ilyen súlyos konfliktusban, akkor miért ellenségeskednek máshol, miért nem egyesítik inkább gigantikus erejüket ilyen nehéz helyzetekben. Talán az utolsó hónapjait töltő Obamának már nincs ereje és elszántsága az irányváltáshoz, de a következő adminisztráció jó eséllyel kibékülhet és akár stratégiai partnerségre léphet az oroszokkal.
