A civilek elleni orosz erőszak és a városok elleni támadások miatt pedig további 6,5 milliónál is több ember kényszerült lakóhelye elhagyására Ukrajnán belül, ahol azt remélik, hogy nagyobb biztonságban vannak.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök 2022. április 4-én kijelentette, hogy az orosz-ukrán béketárgyalások annak ellenére is folytatódnak, hogy orosz katonák tömegesen gyilkoltak meg civileket az ukrajnai Buchában. Miközben egyáltalán nincs garancia arra, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukránok milliói vissza akarnának térni otthonaikba, ha a háború véget ér – hívja fel a figyelmet a The Conversation.
A más konfliktusokban, például a Boszniából és Afganisztánból elmenekült emberek tapasztalataiból levont tanulságok előre vetíthetik, hogy mi történhet az ukránokkal a harcok végén. Az új társadalomtudományi kutatások azt mutatják, hogy az erőszak megszűnése után nem minden ember dönt a hazatérés mellett.
Az idő szerepe
Számos tényező befolyásolja az emberek választását, hogy visszatérnek-e oda, ahonnan elmenekültek, vagy máshol telepednek le, s ebben talán az időfaktor a legfontosabb.
Minél gyorsabban oldódik meg az ukrán konfliktus, annál valószínűbb, hogy a menekültek hazatelepülnek vagy hazatérnek, de a kutatások szerint a menedékhelyen felnövő generációk már nem akarnak visszatérni arra a helyre, amely egykor az otthonuk volt.
Idővel ugyanis a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek alkalmazkodnak megváltozott körülményeikhez. Legjobb esetben új közösségeket alakítanak ki, és munkát vállalnak menedékhelyeiken. Ám ha a kormányok meggátolják a menekülteket abban, hogy hivatalos állást keressenek, pénzügyi önállósodási kilátásaik elég komorak. Ez a helyzet néhány olyan országban, ahol nagy a menekültek száma, mint például Bangladesben, ahol a mianmari rohinja menekültek kénytelenek táborokban élni, és megtiltják nekik, hogy dolgozzanak.
A legtöbb ukrán menekültre azonban sokkal jobb jövő várhat. Hiszen többségük az Európai Unióban telepedik le, ahol ideiglenes védett státuszt kapnak, amely lehetővé teszi számukra, hogy legalább egy, de legfeljebb három évig dolgozzanak, iskolába járjanak és egészségügyi ellátásban részesüljenek a célországukban.
De természetesen semmi nem kiszámítható, ennek a tendenciának épp az ellenkezője is tapasztalható, lásd alábbi írásunkat.
Egyre nagyobb a menekültválság
2020-ban, az utolsó évben lejelentett globális statisztikák szerint 82,4 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket világszerte, ami az elmúlt 20 év legmagasabb száma. Az Amerikai Egyesült Államokba menekültek, akik biztonságot keresve lépnek át egy-egy országhatárt, ennek a 32 százalékát teszik ki. Az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerültek teszik ki a teljes statisztika 58 százalékát. A többiek menedékkérők és venezuelaiak, akiket külföldön jogi elismerés nélkül helyeztek át.
A kényszerűen kitelepítettek száma egyébként három ok miatt növekszik. Először is, mind Afganisztánban, mind Szomáliában vannak megoldatlan, tartós konfliktusok, amelyek folyamatosan költözésre kényszerítik az embereket. Az amerikai erők Afganisztánból való 2021-es kivonása okozta a menekültek legutóbbi hatalmas tömeges elmozgását.
A növekvő elvándorlás másik oka a konfliktusok közelmúltbeli kezdete Etiópiában, Mianmarban, Dél-Szudánban és másutt.
Harmadszor pedig: kevesebb ember tér vissza a háború után, miután az erőszak véget ér. A menekültek átlagosan öt évet töltenek távol otthonuktól, de ez az átlagolás félrevezető lehet. Ugyanis azon 5-7 millió ember esetében, akik elhúzódó – több mint öt éve tartó – migrációban kénytelenek élni máshol, a száműzetés átlagos időtartama 21,2 év.
Döntse el, hazamegy, vagy sem?
Az 1983-tól 2009-ig tartó Srí Lanka-i polgárháború miatt Indiában nevelkedő Srí Lanka-i menekült gyerekekről készült nemrég egy tanulmány, ami azt állapította meg, hogy közülük sokan szívesebben maradnának Indiában, noha nem állampolgárok. Ezek a fiatalok úgy érzik, jobban be tudnának illeszkedni Indiában, ha nem neveznék őket menekülteknek.
Más elemzések kimutatták, hogy az emberek hazájában tapasztalt erőszak csökkenti a hazatérés vágyát.
A libanoni szíriai menekültekkel kapcsolatos friss felmérések viszont ennek épp az ellenkezőjét mutatják. Ezek a tanulmányok azt jelzik, hogy azok, akik Szíriában erőszaknak voltak kitéve – és kötődtek az otthonukhoz – nagyobb valószínűséggel akarnak visszatérni.
Az életkor és a gyakran ezzel járó otthonhoz való kötődés is befolyásolja az embereket, hogy visszatérjenek hazájukba, így nagyobb valószínűséggel térnek haza az idősek.
Érdekes módon, ez olykor természeti katasztrófáknál is így működik. Miután 2005-ben a Katrina hurrikán az embereket New Orleans elhagyására kényszerítette, a 40 év alatti felnőtt lakosságnak csak a fele tért vissza a városba. A 40 év felettiek kétharmada viszont a visszaköltözést választotta.
Újjáépítés
A házak újjáépítése, a mások által elfoglalt ingatlanok visszaadása és a háború alatti vagyoni veszteségek kompenzálása elengedhetetlenek ahhoz, hogy az embereket hazatérésre ösztönözzék. Ezt a munkát általában a konfliktus után a kormány vagy olyan nemzetközi szervezetek finanszírozzák, mint a Világbank és az Egyesült Nemzetek Szervezete. Az emberek nagyobb valószínűséggel maradnak a menedékhelyükön, ha nincs otthonuk, ahová visszatérhetnek.
E szabály alól persze vannak kivételek. Az etnikai konfliktusokat követően a menekültek és a lakóhelyüket elhagyni kényszerültek nem voltak hajlandók visszatérni otthonaikba az etnikailag vegyes negyedekben, amikor Boszniában és Libanonban visszatért a béke. Szívesebben éltek új közösségeikben, ahol saját etnikumukhoz tartozó emberek vették körül őket.
Nem csak a béke fontos
Végül pedig nem csak a béke, hanem a politikai kontroll is számít a visszatérést fontolgató embereknek. Csaknem 5,7 millió szíriai menekült maradt Libanonban, Jordániában, Törökországban és más országokban, miután több mint 11 évig háborúztak az országban. Bassár el-Aszad szíriai elnök megőrizte politikai hatalmát, és Szíria egyes részein 2018 óta nem volt aktív konfliktus. De még mindig nem olyan biztonságos, hogy a menekültek visszatérjenek Szíriába. Hiszen az ország gazdasági helyzete borzasztó. Aszad kormánya és a kapcsolódó milíciák továbbra is emberrablásokat, kínzásokat és gyilkosságokat hajtanak végre.
Még ha Oroszország vissza is vonul, és teljesen kivonja erőit Ukrajnából, kicsi a valószínűsége, hogy minden orosz, aki a konfliktus előtt Ukrajnában élt, visszatérjen oda. A hazatérés akkor valószínű, ha a kormány és a hazatérők is elégedettek az elért eredménnyel.
A lap szerint az ukrajnai orosz erőszak világossá tette az oroszok és az ukránok közötti homályos megosztottságot. A két csoport konfliktusmentes együttélése Ukrajnán belül valószínűleg nem tud folytatódni.
„Öngyilkos drónok” tömeges gyártását rendelte el az észak-koreai vezető a phenjani állami média pénteki jelentése szerint. 
