Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke azzal revolverezte ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt elhíresült február végi Fehér Ház-i vitájukon, hogy az amerikai–ukrán kapcsolatokban nem osztottak neki lapot. Arra célzott, hogy Washington támogatása nélkül Ukrajna secpec elveszti a háborút Oroszországgal szemben. Ebben sok igazság van, azonban ha az elnök úgy véli, hogy ez a megállapítás az amerikai–kínai kapcsolatokra is igaz, akkor illúziókat kerget – derült ki a BBC összefoglalójából. A brit sajtóorgánum sorra vette azokat az ütőlapokat, amelyek Peking tart a kezében a megbokrosodott amerikai vezetéssel szemben folytatott játszmájukban.
Az első, hogy Trump végül is a világ második legnagyobb gazdaságával húzott ujjat, amely mérténél fogva jó lehetőségekkel rendelkezik az amerikai vámcsapások levezetésére. A több mint egymilliárd kínai lakos akkora piacot jelent, amely keresletet teremthet az Egyesült Államokból a vámok miatt kiszoruló exporttermékek egy részére.
Kezdetét veheti a kínaiak sok munkával alátámasztott, boldog fogyasztása
Legalább tíz éve írnak arról a közgazdászok, hogy Kínának át kellene térnie a befektetés és export vezérelt gazdasági növekedési modellről a fogyasztásra alapuló bővülésre. Az amerikai tarifák adnak egy újabb ösztönzést arra, hogy a pekingi vezetés lépéseket tegyen ebbe az irányba. Emellett az autoritárius kínai politikai rendszer könnyebben elviseli a lakosság esetleges elégedetlenségét, mert a politikusoknak nem kell tartaniuk a következő választásoktól. A második ütőlap Kína kezében, hogy az elmúlt évtizedekben a jövő technológiáiba fektettek be. Például a napelemek és az elektromos autók gyártásába, amelyekben világelső az ország, továbbá a mesterséges intelligenciába, amelyben az olyan cégek, mint a DeepSeek meg tudta lepni az ágazat amerikai nagyágyúit.
Az amerikai vállalatok az elmúlt években igyekeztek áttelepíteni beszállítói láncaikat Kínából más országokba, ám gondjaik vannak azzal, hogy megfelelően képzett munkaerőt, kellő gyártási kapacitásokat és háttérinfrastruktúrát találjanak. Az ázsiai ország vállalatai ezen a területen évtizedes előnyt szereztek bármely ország cégeivel szemben.
Amerikának messze nem olyan nagy a súlya, mint Trump hiszi
A harmadik adu a kínai vezetés kezében, hogy Donald Trump már nem tud újdonságot mutatni. Agresszív vámpolitikáját első elnöksége idején kezdte egyebek mellett a kínai napelemek importjára 2018-ban kivetett vámmal. Így volt idő a felkészülésre egy újabb Trump-ciklusra. Ennek egyik eleme az új selyemút program folytatása.
Ezzel növelték Kína behatolását a délkelet-ázsiai, latin-amerikai és afrikai piacokra, háttérbe szorítva az Egyesült Államok mellett a hagyományos európai volt gyarmattartó országokat is. Az amerikai farmerek egykoron Kína szójafelhasználásának 40 százalékát szállították. Ez az arány mostanában már csak 20 százalék. Felpörgették a hazai termelést és a brazíliai importot. Immáron a dél-amerikai ország Kína legnagyobb szójaellátója.
Az USA már nem Kína legnagyobb exportpiaca. Ezt a helyet Délkelet-Ázsia vette át. Kína 60 ország legnagyobb kereskedelmi partnere, ami majdnem kétszer annyi, mint amit az Egyesült Államok fel tud mutatni ezen a téren. Ez nem jelenti azt, hogy az új amerikai vámok nem kellemetlenek, ugyanakkor azt jelenti, hogy nem tudják padlóra vinni az országot.
Pekingben tudják, mi az, ami arra készteti Trumpot, hogy leálljon
Az amerikai elnök április elején bejelentette az Egyesült Államok összes fontos kereskedelmi partnerét megtaposni hivatott büntetővámjait, majd egy hétre rá 90 nappal elhalasztotta azok bevezetését. Nem a tőzsde megroggyanása késztette erre, mert azt tekintheti átmeneti jelenségnek, hanem az, hogy a befektetők a kiszámíthatatlan helyzet miatt elkezdtek szabadulni amerikai államkötvényeiktől.
Ez a pekingi vezetők figyelmét sem kerülte el. Japán után Kína rendelkezik a legnagyobb amerikai kötvénytartalékkal. Ennek egy részét felhasználhatják arra, revolverezzék az ellenségessé vált kereskedelmi partnert. Van azonban egy ennél is erősebb ütőkártya a kínaiak kezében, amivel valójában az egész világot sakkban tarthatják. Nevezetesen Kínának gyakorlatilag monopóliuma van a ritka fények bányászatában és feldolgozásában. Ezek a nyersanyagok a modern világ elektronikus eszközeinek kulcsfontosságú összetevői. Vannak köztük olyanok, amelyek az MI-chipek nélkülözhetetlen elemei. Ausztrália, Japán és Vietnám igyekszik a bányászatban és a feldolgozásban Kína után loholni, de sok évig tarthat, amíg behozzák lemaradásukat. Nem mellesleg Trump ezeket az országot is büntetővámokkal sújtotta.
Bóka János számolt be róla. 
