A hazai bankrendszer külső kockázatokkal szembeni sokkellenálló képessége erős maradt, mind a likviditási, mind pedig a tőkeellátottságot vizsgálva, a kedvező jövedelmezőségi folyamatok pedig hozzájárulnak ennek fenntartásához. A korábban jelzett külső kockázatok némileg enyhültek, de nem szűntek meg teljesen – derült ki a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Pénzügyi stabilitási jelentéséből.

Mi a helyzet a lakáspiacon?

Élénkült a hazai működési környezet, a hitelezésben és az ingatlanpiacon is bővülést tapasztaltak. A jegybank elemzői szerint a gazdaság  fundamentumaihoz képest nem figyelhető meg túlzott áremelkedés a lakásárakban. A hazai bankszektor jövedelmezősége hosszú távon vizsgálva kielégítőnek mondható, míg annak jövőbeli szintje a hitelezési aktivitás növelésével és a működési hatékonyság javulásával biztosítható.

A globálisan alacsony kamatkörnyezet a reáleszközök, így az ingatlanok áremelkedését eredményezi, továbbá a sérülékeny országokban az eladósodás növekedése ezzel együtt is magas kockázatot hordoz. Hazai viszonylatban elmondható azonban, hogy a külső kockázatokkal szemben erős maradt a hazai bankrendszer sokkellenálló képessége. A hitelezési folyamatokban mind a vállalati, mind pedig a háztartási szegmensben folytatódó növekedés volt megfigyelhető, és a kkv hitelezésen túl a teljes vállalati szektoré is elérte a fenntartható bővülést támogató 5-10 százalékos növekedési sávot.

A háztartási hitelezésben ugyancsak folytatódott az új hitelfelvételek élénkülése. A hazai lakáspiacot továbbra is élénkülés jellemzi, ezt az új lakások kínálatbővülése enyhítheti majd. Országos szinten az átlagos lakásárak továbbra is a fundamentumok által indokolt szint alatt tartózkodnak, de a fővárosi lakásárak esetében sem beszélhetünk az egyensúlyitól markánsan elszakadó folyamatokról.

A hitelintézeti szektort 2017 első felében is kiugró jövedelmezőség jellemezte, ezt azonban továbbra is egyszeri, nem fenntartható tételek eredményezik. A jelentés szerint a jövedelmezőség vizsgálatakor fontos megfigyelni a jelenlegi kamatkörnyezetet, ugyanis a kockázatmentes hozamhoz, valamint az inflációhoz képest mérve kielégítőnek mondható a jövedelmezőség, annak mértéke a válság kitörését közvetlenül megelőző hónapok szintjéhez hasonló nagyságrendű. Közép és hosszú távon a bankrendszeri jövedelmezőség szintje főként a hitelezési aktivitás növelésével, a szolgáltatási spektrum bővítésével és a működési költségszintek racionalizálásával biztosítható – ez utóbbiban pedig nagy segítség lehet a digitalizáció térnyerése.