Az adat 2016 második negyedévvel való összevetésre vonatkozik, és az idei első negyedév is erős volt, így trendszerűnek tekinthető a vártnál erősebb növekedés. Peking előrejelzése az év egészére 6,5 százalék volt, ezt valószínűleg ugyancsak sikerül majd felülteljesíteni. Ez különösen szép teljesítmény egy olyan országtól, amely közel negyven éve igen nagy ütemben növekszik, és jó úton halad afelé, hogy a világ legnagyobb gazdasága legyen.

Mikor lesz helycsere?

Az elmúlt években ezt sokan megkérdőjelezték, mondván, annyira lelassul a kínai növekedés, hogy az utolérés és előzés a távoli jövő ködébe vész. Nézzük most meg, hogy ha a jelenlegi tendenciák fennmaradnak, mennyi időre lesz szükség a nagy cseréhez. Az amerikai GDP az IMF és a Világbank szerint tavaly kb. 18,5 ezer milliárd dollár volt, a kínai 11,2 ezer milliárd. Ezek szerint Kínának az amerikai növekedésen felül még összesen 65 százalékkal kell nőnie az áhított első helyhez (vásárlóerő-paritáson már első, de ennek nincs gyakorlati jelentősége, azt inkább az egy főre jutó GDP adatnál szokták figyelembe venni).

Ha a jelenlegi helyzetből indulunk ki, amikor a két ország növekedése között kb. 5 százalék a különbség, akkor tavalyhoz képest 10 évre lenne szükség, vagyis 2026-ban következne be a döntő pillanat. Azt persze nehéz feltételezni, hogy a következő 9 évben ugyanekkora lesz a kínai növekedés, de arra egyre nagyobb esély van, hogy csak lassan fog visszaesni. Ha azzal számolunk hogy a következő bő évtizedben 4 százalék lesz a két ország növekedésének különbsége, akkor 12 évre van szükség. A 4 százalék persze átlag, amibe belefér, hogy még pár évig 5 százalék a különbség, az időszak vége felé már csak 3.

Jól fognak élni

A jelenlegi folyamatok szerint tehát jó esély van rá, hogy 2030-ig mégiscsak Kína lesz nominálisan is a világ legnagyobb gazdasága. Természetesen az egy főre jutó GDP Kínában ekkor a negyede lesz az amerikainak, mivel a kínai lakosság nagyjából négyszerese az amerikainak. Vásárlóerő-paritáson viszont már most is csak négyszeres az adat, így az utoléréskor az egy főre jutó reál GDP, vagyis gyakorlatilag az életszínvonal már meghaladja majd az amerikai 40 százalékát.

Ingatlanlufi

Rövidtávon egy aggasztó dolog van a kínai gazdaságban: az ingatlanlufi fújása. Egy ilyennek a kidurranása rendszerint meg szokta viselni, visszaveti a gazdasági növekedést, viszont pont emiatt a kínai kormány közbeavatkozott, és adminisztratív korlátozásokkal próbálja hűteni a piacot. Ez olyan aggodalmakhoz vezetett, hogy maguk az intézkedések fékezik a gazdaságot, de ez mint látjuk, nem igazolódott, viszont van remény rá, hogy így valóban tompább lesz a pukkadás.