Érdemes ezért?

A Migration Watch nevű, elvileg független és nem politikai brit szervezet a Bloomberg szerint ajánlásokat fogalmazott meg, hogy mit kéne tennie Nagy-Britanniának az EU-ból való kilépés után. Konkrétan azt mondják, hogy évente mindössze 30 ezer munkaengedélyt kéne kiadniuk, és ez is csak a magasan képzett munkaerőre vonatkozna. Az alacsonyan képzettek kizárásával lehetne szerintük enyhíteni a bevándorlást és helyreállítani az általános bizalmat az iránt, hogy az ország képes kézben tartani a folyamatot.

Más kérdés persze, hogy az alacsonyan képzett munkaerőt azért veszik fel, mert igény van rá, vagyis felmerül, hogy ha kizárnának évente 100 ezer vagy még több embert, ki töltené be az állásokat. Az egész dolog amúgy is egy kissé torz, hisz a márciusig tartó egy éves időszakban 327 ezren érkeztek munkát vállalni az országba, ebből azonban csak 180 ezer volt az EU polgár. Így ha bő 100-150 ezerrel szerették volna csökkenteni a számot, megtehették volna akár azt is, hogy az EU-n kívülieket korlátozzák ugyanilyen mértékben, és akkor nem kell kilépni a szervezetből, elmaradna az egész hercehurca a közös piac elhagyásával együtt.

A mazsolázás

Márpedig az utóbbi időben ismét felerősödtek azok a hangok, hogy nincs cseresznyézés, azaz vagy minden kötelezettséget vállal a kilépő ország, vagy egyik előnyhöz sem jut hozzá. Ezt a népszavazás után elsősorban Angela Merkel és Francois Holland hangsúlyozta, de most a keleti kórus kezdett rá, mondhatni a mi csoportunk, akiket jobban érint a folyamat. Theresa Mayt mindenesetre figyelmeztették, hogy a keleti EU-tagok megvétózhatnak minden olyan megállapodást, ami mégis lehetővé tenné a cseresznyézgetést, ahogy mi mondjuk inkább, a mazsolázást.

Az EU ügyekért felelő cseh államtitkár, Tomas Prouza határozottan kizárta, hogy lehetőség lenne az áruk, szolgáltatások, tőke és a munkaerő szabad mozgásának külön-külön való korlátozására. Csehország mellett lényegében minden egykori kommunista ország határozott a kérdésben: Észtország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Szlovénia és Horvátország. Miután a 27-ből 11 tagról van szó, véleményük megkerülhetetlen, vagyis a jelenlegi állás alapján tényleg nincs esély arra, hogy nagy-Britannia úgy vezethessen be jelentős munkaerő-bevándorlási korlátozásokat, hogy kereskedelmi kapcsolatai az EU-val változatlanok maradjanak.

Mindenben vagy semmiben

Az indulatok múlt héten szabadultak el, amikor Theresa May azt mondta Donald Tusknak, hogy február körül sor kerülhet a kilépési folyamat megindítására. Másnap a visegrádi négyek egyből jelezték, hogy meggátolnak minden olyan kísérletet, hogy Anglia hozzáférjen az európai egységes piachoz, de korlátozza a munkaerő áramlását.

A végső döntést minősített többségnek, azaz a tagországok 72 százalékának, egyúttal az Unió népességének 65 százalékát reprezentáló országcsoportnak kell jóváhagynia, ugyanakkor minden egyes tagállamnak vétójoga van. Így, ahogy Prouza mondja, semmiben nincs megegyezés, amíg nincs mindenben megegyezés. Hozzátette: miután a britek akarnak távozni, az ő döntésük, hogy az egységes piac, vagy a munkaerő korlátozása fontosabb nekik. Egy biztos: egyelőre nem nagyon látszik megoldás a kérdésben.