Az már az MNB tegnapi közléséből kiderült, hogy az MNB 50 milliárd forinttal emelte a forintlikviditást nyújtó devizaswap-állományát. E lépés összhangban van a Monetáris Tanács egy hónappal korábbi döntésével, miszerint a bankrendszerből kiszorítandó likviditás mértékét 100 milliárd forinttal, 300-500 milliárdra emelik. A pontos összeg attól függ, hogyan alakulnak az állam költekezései, a kincstári egységes számláról (kesz) mennyi pénz megy ki az államadósság csökkenése révén és mennyi európai uniós pénz áramlik be.
E lépés monetáris lazításként is felfogható, ám azt Nagy Márton, az MNB alelnöke inkább finomhangolásnak nevezte az egy hónappal korábbi döntést követő sajtótájékoztatóján.
|
Elemzők arra számítanak, hogy a 2016. május 25-étől 0,9 százalékon bebetonozódott alapkamat legalább 2020 végéig nem változik. Feltéve, hogy az infláció a 3 százalékos cél közelében marad és a gazdasági bővülés üteme mérséklődik az idei növekedési csúcsokhoz képest. |
Az MNB hozzáállása egyébként beleillik a nagy jegybankokat világszerte jellemző trendbe. Ennek révén míg korábban az MNB túl lazának tartott monetáris politikáját és a negatív reálkamatokat említette több elemző a forint gyengülésének okaként, ezek előbb-utóbb okafogyott indokok lehetnek. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy némileg erősödni tudott a magyar fizetőeszköz, a kamatdöntés előtt közvetlenük az euróval szemben hajszállal a 330-as szint felett tartózkodott.
Az is kedvez az MNB-nek, hogy az infláció az elmúlt hónapokban mérséklődött. Míg tavasz végén a 4 százalékot közelítette, addig szeptemberben már csak 2,8 százalékot ért el. Így pedig sikerült eltávolodni az MNB által kívánatosnak tartott 3 +/- 1 százalékos szinttől. Más kérdés, hogy a maginfláció azóta sem esett vissza számottevően.
