Az Angliában élő Kari Johnston 45 éven át dolgozott ápolónőként, mielőtt 63 éves korában nyugdíjba vonult, ám úgy döntött, hogy ezzel nem fejezi be aktív életét. Egyszemélyes cége a „zsúfoltságmentesítés” üzletágában tevékenykedik. Ez a lomtalanításnak egy puha formája, amelyben a szolgáltató a tárgyak gyűjtögetésére hajlamos ügyfeleinek ad tanácsokat arról, hogy tehetnék szellősebbé környezetüket. Johnston hallomásból ismerte, hogy létezik ilyen szolgáltatás. Először a környezetében, barátai körében szerzett tapasztalatokat ezzel kapcsolatban, majd az interneten meghirdette profi üzletét.
Őt is bemutatja a Guardian cikke, amely a nyugdíjasként vállalkozóvá vált emberekről szólt. Kari Johnston óránként 30 fontot, vagyis több mint 14 ezer forint kér a munkájáért, ami általában három-négy órán át tart egy-egy ügyfélnél.
Ha egy helyen végez, akkor napjából marad még ideje arra, hogy unokáival foglalkozzon vagy bármi mással, amivel akar. Vállalkozása három és fél éve működik. Elmondása szerint azt szereti a legjobban benne, hogy a legkülönfélébb emberekkel találkozhat, nem szigetelődik el a világtól, ami sok nyugdíjas életét keseríti meg.
Közhely, de igaz: sohasem késő megpróbálni megmenteni a világot
A 63 éves Geoff Carrs eredeti szakmája geológus. Életének nagy részében szoftverfejlesztéssel és vállalati értékesítéssel foglalkozott. Emellett nagy szenvedélye volt a biodiverzitás, a természet sokszínűségének tanulmányozása. Látva milyen tempóban halnak ki a fajok az emberi tevékenység eredményeként, úgy gondolta, sosem késő ez ellen tenni valamit.
Fotó: Depositphotos
Ezért sok kutatómunka után azzal kapcsolatban, mit tehetne ezen a téren, egy társalapító bevonásával 2022-ben elindította startupját. Először civil szervezetben gondolkodott, ám rájött, hogy amit kínál, azt üzleti vállalkozás formájában a legjobb csinálni. Olyan eszközt talált ki ugyanis, amely audioérzékelőjével a mesterséges intelligencia támogatásával meg tudja mondani, hogy egy adott környezetben milyen élőlények élnek.
Ha egy megrendelő mondjuk valamilyen beruházása előtt fizet ezért a szolgáltatásért társadalmi felelősségvállalási programja keretében, akkor nagyobb az esély arra, hogy ezt nem „csak úgy” teszi, hanem figyelembe veszi a környezet jelzéseit. Carrs nagy élményként éli meg szenvedélye, hobbija és az üzlet összekapcsolását 60 éves kora felett.
A fizikai munka és a 70 éves kor sem akadálya az aktív életnek
A Guardian riportja bemutatja a Londonban élő, 62 éves Sibylle Hyde-ot, aki gazdasági stúdiumokat tanított évtizedeken át, ám nyugdíjas éveire a fizikai munkát választotta. Egyedi függönyöket készít a lakásához tartozó garázsban. Sokszor „túlórázik”, de nem bánja, mert az a lényeg, hogy nem váltott a 100 százalékos pörgésről nullára, ahogy más nyugdíjasok teszik.
A 70 éves Andrew Hall úgy érezte, „van még benzin a tankban”, magyarán van még ereje valamit csinálni idős kora ellenére is. A Newcastle Egyetem orvosi laboratóriumában dolgozott 2016-ig. Itt szerzett tapasztalatokat azzal kapcsolatban, hogy a rákbeteg gyerekek egy részének szervezete egy idő után ellenállóvá válik a kezeléssel szemben. Létrehozott egy vállalkozást, amely összeköti az ilyen esetekkel is foglalkozó egyetemi kutatócsoportokat és a gyógyszergyártókat, amelyek keresik a ritka betegségek gyógymódjait is. Vállalkozása bevételét azzal szerzi, hogy pácienseket hajt fel a cégek klinikai tesztjeihez. A céget családi és baráti támogatással, illetve üzleti angyalok segítségével üzemelteti. Több ezer regisztrált beteg keresi a segítségével a neki megfelelő terápiát. Végül a vezetéknevét titokban tartó, 64 éves skót Kath informatikusként dolgozott, ám 60 éves kora felett minipékséget nyitott. Az állami támogatásokat a fiataloknak tartogatják, így házilagos eszközeivel hetente 70-80 kenyeret süt, amelyeket négy fontért (1900 forint) ad el. A munkát kielégítőnek tartja, de főként azért csinálja, hogy kihúzza az időt, amíg jogosulttá válik az állami nyugdíjra. A bevétel a túlélését biztosítja.
A Mol-papírok viszont veszítettek értékükből. 
