Orbán és Erdogan hadjárata – visszatérnek a történelem bukott démonai

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Botár Gergely

2008 szeptember 15-én a Lehman Brothers értékpapír-ház csődje megrengette a globális pénzügyi rendszert. Ez előbb hajszálrepedéseket, majd mély törésvonalakat idézett elő abban a liberális társadalmi-politikai modellben, amelyet a nyugati világ a felvilágosodás óta kifejlesztett és uralkodóvá tett.

A politikai válság az első években legmarkánsabban a civilizált világ perifériáján jelentkezett. Azon országokban bukkant fel elemi erővel, amelyekben a feudalizmus történelmi léptékben későn ért véget és amelyek geopolitikai traumát szenvedtek el a múlt évszázad során. Ide tartozik többek között Oroszország, Törökország és Magyarország is. A birodalmi eszme a szemünk előtt ébred fel, az elveszettnek hitt történelem brutális erővel tér vissza misztikumaival, démonaival és (tév)képzeteivel együtt.

A despotizmus diszkrét bája

A magyar miniszterelnök a napokban Kirgizisztánban jelentette ki, hogy „a régi világrend megdőlt, az újat pedig alapvetően a Keleten felemelkedő államok fejlődése határozza meg”. A látogatás kapcsán a vezető osztrák lap, a Der Standard kiemelte, hogy Magyarországnak „igazából semmi köze a térséghez, ám a szélsőséges-nacionalista magyar jobboldalnak már régi mániája, hogy kimutassa a dicsőséges közös múltat a közép-ázsiai, török eredetű lovas és nomád népekkel”. A cikk szerint a közép-ázsiai vezetőket a gátlástalan korrupció jellemzi és bebetonozzák uralmukat. Orbán irántuk érzett lelkesedése mutatja, hogy valójában milyen irányba szeretné vinni saját országát.

Káncz Csaba

Erdogan török elnök is részt vett ezen a türk találkozón és ennek kapcsán érdemes egy pillantást vetnünk az Ankara és a Nyugat között kialakult mély válságra. Amikor a Török Köztársaság kiemelkedett az Ottomán Birodalom romjaiból az első világháború végén, akkor nemzeti céljául tűzte ki egy modern, szekuláris állam kialakítását. Atatürk vezetésével egy olyan hibrid államalakulatot hoztak létre, amely valójában egy katonai uralom alatt állt, de működhetett a többpárti demokrácia is.

Amikor az AKP 2002-ben hatalomra került, Erdogan miniszterelnök a Fethullah Gülen mozgalmával karöltve számos intézményes és gazdasági reformot hajtott végre, megszüntetve például a halálbüntetést. Az Arab Tavasz 2011-es megérkeztekor Törökországot az „iszlám demokrácia” modellországának tartották, ahol a szabad választások együtt járnak a jogállammal és a piacgazdasággal. 2018-ra azonban a pénzügyi örvénybe került Törökország újra Európa beteg embere lett, amely ráadásul a neo-ottomán revansizmust tűzte a zászlajára, ezzel tovább detabilizálva a térséget.

Széleskörű Amerika-ellenesség

Az 1960-as és 1970-es években a török közhagulat még Amerika-barát és szovjet-ellenes volt. A 2017 Pew felmérés szerint viszont a törökök 79 százalékának negatív véleménye van az Egyesült Államokról, szemben a 39 százalékos világátlaggal. Az iszlamizálódó Törökországban jelenleg erősebb az anti-amerikanizmus, mint Venezuelában, Libanonban, vagy akár Oroszországban. A kétoldalú kapcsolatokat megterheli a szíriai kurdok támogatása Washington részéről, a török szándék az orosz S-400-as légvédelmi rendszer beszerzésére, valamint a kémkedéssel és terrorizmussal gyanúsított Andrew Brunson amerikai lelkipásztor őrizetben tartása.

Törökország és a Nyugat vezető hatalmának kapcsolata ráadásul a tovább eszkaláció felé mutat. Július 24-én Mevlüt Çavuşoğlu török külügyminiszter jelentette ki, hogy Ankara nem fogja végrehajtani az amerikai szankciókat Irán ellen. Rá egy napra pedig Erdogan nevezte Iránt Törökország stratégiai partnerének.

Káncz Csaba jegyzete