A magyar miniszterelnök az őszi politikai szezont beharangozó esszéjében leszögezte, miszerint „A Nyugat elvesztette vonzerejét Közép-Európa szemében, a mi életberendezkedésünk pedig nem tűnik kívánatosnak a nyugatiak számára…Meg kell találni az együttműködés módját ebben a patthelyzetben is, amíg Olaszországban el nem dől Európa jövője. Jobbra vagy balra.”
Varsó-Budapest-Róma tengely
Nos, az olasz politikai fejlemények a belátható időben nem Európa jövőjére lesznek döntő hatással, hanem sokkal inkább Orbán regionális mozgásterére. A miniszterelnök nem fejti ki, de értesülésünk szerint ő valójában a Varsó-Budapest-Róma tengely erősödését szeretné látni. Ezt Berlin is tudja, többek között ezért sem rúgja ki azonnali hatállyal a Fideszt az Európai Néppártból – ameddig lehet, próbálja sakkban tartani a magyar kormánypártot, miközben óriási pénzekkel életben tartja Giuseppe Conte centrista kormányzatát is Rómában.
Orbán már régóta minden erejével támogatja EU-ellenes erőket Olaszhonban. A magyar miniszterelnök nem csak a Kreml által pénzügyileg támogatott Ligában bízik, hanem a feljövő neofasisztákban is. Az év elején a 2012-ben alapított Olasz Testvérek (FdI) támogatottsága már túllépte a 10 százalékot. Orbán tavaly szeptemberben tartott tüzes beszédet a FdI kongresszusán a pártelnök, Giorgia Meloni meghívására, aki önmagát Mussolini hagyományőrzőjének tartja.
Orbán számára kedvezőtlen hír, hogy a Matteo Salvini által vezetett jobboldal a hétfői régiós választásokon nem tudta elhozni a koronaékszernek számító Toszkána vezetését, bár 3 kisebb jelentőségű régióban győzött. Mintha mi sem történt volna, a hazai kormányzat nem hivatalos szócsövének számító Magyar Nemzet hétfő este 19:24-kor - az olasz közszolgálati televízió, a RAI által publikált exit pollok és előzetes eredmények ismeretében - ezzel a címmel rakta föl értékelését a választási eredményekről: „Jobboldali lendület az olasz választásokon, aggódhat a baloldal”.
Lengyel felfordulás
De Orbán nem lehet nyugodt a lengyel politikai fejlemények miatt sem. Ott ugyanis kormányválság robbant ki, és – ahogyan azt Szent-Iványi István volt államtitkár írja a közösségi médiában, „a harcias nyilatkozatok fényében az sem zárható ki, hogy hamarosan előrehozott választások lesznek Lengyelországban (természetesen a kisebbségi kormányzást vagy a szélsőjobboldallal kötendő új koalíciót sem lehet kizárni). A populizmus egyik fellegvára omladozik. Ennek Lengyelország határain túlmutató jelentősége van.”
Bizony ez így van, hiszen a magyar miniszterelnöknek most sürgősen nemzetközi támogatásra lenne szüksége. Ahogyan a vezető osztrák Die Presse megerősíti: „Orbán Viktor próbálja megzsarolni az EU-t, mégpedig azzal, hogy nem hagyja jóvá sem a hosszú távú költségvetést, sem a gazdasági szükségprogramot, ha az unió ragaszkodik a kemény jogállami kikötések bevezetéséhez. Közben azonban tovább éleződik Brüsszel és Budapest viszonya az egyoldalúan elrendelt határzár, valamint az egyetemek szabadsága miatt. A miniszterelnök persze nem riad vissza az újabb viszályoktól.”
Rossz hírek az EP-ből is
Márpedig Orbán a jelek szerint fakarddal megy a közelgő csatába a nehézlovasság ellen. A bajor Manfred Weber ugyanis hétfőn közölte, hogy szó sem lehet uniós átutalásokról, ha 2027-ig szóló költségvetés tervezetét, valamint koronavírus okozta gazdasági bajok enyhítését célzó segélycsomagot nem kötik össze a jogállamiság betartásának követelményével. Az Európai Néppárt EP-csoportjának első embere szerint hatalmas pénz forog kockán, de hogy ezek egy része ne tűnjön el kézen-közön, ahhoz az kell, hogy az újságírók utánamehessenek a suskusoknak, kideríthessék a sikkasztásokat és más disznóságokat.
Azon kívül, hogy a bíróságok a hatalom képviselőit is felelősségre vonhassák. Ily módon az Európai Parlament ragaszkodik a demokratikus normák tiszteletben tartásához, de oly mértékben, hogy ha nem sikerül dűlőre jutni ebben a kérdésben, akkor egyik pénzügyi terv sem léphet hatályba a jövő évtől.
Remélhetőleg nem elhamarkodott a jókedv. 
