A tapasztalt nemzetközi utazók véleményét összegyűjtő Skytrax rendszeresen értékeli a repülőtereket. Évek óta első a szingapúri Changi, mert csinos külleme mellett a legtöbb élményt nyújtja a turistáknak és az üzleti utazóknak: mozitermeket, pillangóházat, pálmafákat, orchideaözönt, hatalmas vízesést, 135 ezer négyzetméteres üvegkupolás parkot, tetőtéri medencét.
Többször lett 2. a listán a tokiói Haneda, 3. a dél-koreai Incheon, 4. a müncheni reptér, 5. a Hong Kong International, 6. a katari Hamad, 7. a nagoyai Chubu Centrair.
A szépség persze összetett fogalom: van, ahol az építészeti bravúr számít, másutt a szolgáltatások és üzletek sokasága, vagy a különleges élmény. Általában nagyon jönnek előre az ázsiai repterek, az európaiak közül a németek és a svájciak. A Travel and Leisure című szaklap a következő szempontokat szokta figyelembe venni a „bizonyítványosztásnál”: parkolási lehetőség, üzletek kínálata, éttermek, kávézók, büfék árszintje – azaz mennyivel drágábbak a nem reptéri üzletekhez képest. Meglepő, de akad, amelyik egyáltalán nem drágább. (Ferihegy nem szerepel a listán.)
Szempont a várótermek üléseinek száma, kényelme, építészeti megoldások, tágasság, átláthatóság. Nem mindegy, milyen gyorsan jutunk a csomagokhoz, mennyire egyértelműek az irányító táblák, milyen a mosdók állapota, száma, mennyire van közel a taxiállomás.
Ami az építészeti megoldásokat illeti, a szentpétervári Pulkovó évek óta előkelő helyen szerepel, különleges tetőszerkezete miatt. A legkülönösebb irányítótorony címet a grúziai Queen Tamar Mesta érdemelte ki. A sencseni Paoani mintha nem is az óriási ipartelepeiről, kiemelt gazdasági övezetéről híres régiót szolgálná ki, oly légies, esztétikus. Itt a közelmúltban új futurisztikus terminál épült, amelynek formája az atlantai ördögráját idézi. A méhsejt motívum pedig a fém és üveg felületeknél ölt testet, eredményeként a megvilágítás belül természetesnek tűnik. A pekingi Daxing gigantikus épületkomplexumát, amely felülről egy hatalmas, sok szirmú virág képét mutatja, a tervező iroda szerint a kínai táj harmóniája és egyensúlya, valamint a hagyományos helyi kultúra ihlette.
Az új-zélandi Wellington reptéren viszont kiváló a levegő minősége és a design emberközelibb. Nem a létesítmény nagysága tehát a döntő, hiszen például az indiai ultramodern óriási Chhatrapati Shivaji más léptékű, mint a spanyol Lleida Alguaire. Az egzotikum és a modern építészet szerencsés találkozásának tartják a marrakeshi Manarát. A nepáli Hillary-Tenzing/Lukla izgalmakkal csábít: a zsebkendőnyi leszállópálya lényegében egy szakadék és egy sziklafal közé préselődött, és többnyire mostoha időjárási viszonyok között kell leszállni.
A legjellemzőbb trend, hogy a futurisztikus építészeti stílust a természettel ötvözzék. (Álszent dolog persze hogy legyen „zöld” egy reptér, hiszen közben percenként több gép száll fel, temérdek liternyi kerozinnal tele…)
A patinás nagyvárosi légikikötők többsége állandóan bővülő, ultramodern terminálokkal rendelkezik: ilyen a párizsi Charles de Gaulle, ahol a növényekből és virágokból épített, lélegző, élő falak a természetet próbálják becsempészni a beton- és acélmonstrumba. Ez a reptér már évtizedekkel ezelőtt akkora volt, hogy évekig lehetett benne lakni, legalábbis így tett Tom Hanks, Spielberg filmjében. A sztorit ihlető főhős a valóságban 18 évig élt itt.
Az amerikai reptereken belül állandó a házi versengés: a legutóbbi, még a járvány előtt készült értékelés – leszámítva New Yorkot és Washingtont – a következő városoknak ítélte a legjobb jelzőt: 1. Portland, 2. Indianapolis, 3. Tampa, Florida 4. John Wayne Orange Country, Kalifornia, 5. Austin-Bergstrom Texas, 6. Pittsburgh International Pennsylvania, 7. Minneapolis -St.Paul, 8. Savannah Hilton Head International, Georgia, 9. Palm Beach Florida, 10. Dallas Love Field. A belföldi amerikai járatokon sok külföldi turista megfordul, ezért lehet érdekes e rangsor a távoli országokból érkezőknek is.
A legrejtélyesebb a denveri reptér, amelyhez számos konteó elmélet fűződik. A külső építészeti megoldás indián sátrakra emlékeztet, de az még inkább meghökkentő, hogy az épületeket borító anyag a napfény 90 százalékát visszaveri, így a műholdak és az egyéb felderítők számára állítólag átláthatatlan. Hat emelet mélyen fekszenek a kiszolgáló helyiségek, amelyek egyes információk szerint fegyverarzenált rejtenek, no meg 10 ezer liter kerozint is, mindenesetre…
A tekintélyes komplexum telis-tele van szimbolikával, szabadkőműves motívumokkal, különös alkotásokkal, mint a hatalmas égő szemű, kék testű ló – amely még elkészülte előtt rázuhant alkotójára és agyon nyomta! - vagy a nyolcméteres Anubisz szobor. Megmagyarázhatatlannak tűnő festmények a terminál falán, időkapszula – és mindez egy óriási forgalmú reptér közepén.
Végül egy másik leg: az Airport Council International adataira hivatkozva a The Telegraph minden évben közzéteszi a világ legforgalmasabb repülőterének sorrendjét. (Ez a lista is még a Covid előtt született.)
Az első – nem, nem Heathrow és nem is a New York-i JFK, sőt, nem valamelyik kínai – hanem az atlantai Hartsfield–Jackson, amely pár éve elérte a bűvös 100 milliós évi utaslétszámot. Utána következik a Capital Dubai, a Chicago-i O'Hare , a Tokyo Haneda, London Heathrow, a Los Angeles International, a Hong Kong International, a Charles de Gaulle, valamint Dallas/Fort Worth. A jelentés több mint 1100 reptér adatait figyelembe véve született.
A rekordaszály után új korszak jön az energiaellátásban. 
