Az egykori Szovjetunió egy szoros gazdasági egység volt, a gazdasági kapcsolatok meglazulása a köztársaságok egy részét erősen megviselte. Közülük volt, amelyik politikai okokból nem bánta, mások szívesen helyreállítják azokat.
Az orosz kapcsolat
A döntő kérdés tulajdonképpen az, hogy ki hogy határozza meg magát Oroszországhoz képest, miután mindegyikük orosz gyarmat volt rövidebb-hosszabb ideig. Amelyikükben ez fájdalmasabb nyomot hagyott, és a legerősebb a nemzeti érzés, azok nem akarnak részt venni semmiféle orosz kötődésű gazdasági szervezetben. Ilyenek a balti országok, esetükben ennek nincs is nagy jelentősége, mert az EU-ba integrálódtak. Ilyen még Grúzia és az utolsó egy évben a nyugati orientációjúvá lett Ukrajna.
A többi tagköztársaság nem zárkózik el az Oroszországgal, ill. egymással való együttműködéstől. Van köztük néhány, aki kifejezetten szívesen vesz ebben részt, egyrészt mert meglehetősen előnyös neki, másrészt mert eleve nem viseltetik bizalmatlanul a nagy szomszéddal. Fehéroroszország és Kazahsztán eleve jóban vannak Putyinnal, politikai rendszerük is hasonlatos, sok éve ugyanaz a vezetői irányítja őket. Az együttműködés által ugyanakkor egy 170 milliós piachoz jutnak, ami azért a 10 milliós Fehéroroszországnak és a 17 milliós Kazahsztánnak igen kedvező. Nem véletlen, hogy ők hárman alapították az Eurázsiai Gazdasági Uniót, és az sem, hogy a valutaunió ötlete is köztük merül fel.
Aki még érdeklődik
A gazdasági közösséghez utólag csatlakozott Örményország is, és erősen érdeklődik Kirgizisztán. Egyik sem véletlen: az örmények az azeri ellentét miatt húznak az oroszokhoz (miközben nem szomszédosak Oroszországgal, ez tompítja esetleges aggodalmaikat), Kirgizisztán pedig gyakorlatilag teljesen eloroszosodott az idők során. A kirgizek oroszul beszélnek, a kirgiz nyelvet alig ismeri valaki, és nemzettudatuk sem különösebben erős. Tulajdonképpen, ha valaki, ők jól érezték magukat a Szovjetunióban.
Emellett még két közép-ázsiai köztársaság, Tadzsiksztán és Üzbegisztán mutat érdeklődést. A gazdasági kapcsolat nekik is előnyös, különösebb problémájuk nekik sincs Oroszországgal (érdekes módon területi vitáik is inkább egymással és a kirgizekkel vannak, mivel a Fergana-medence környékén a határokat nagyon igazságtalanul, mondhatni trianoni módon húzták meg).
Különlegesnek tekinthető Moldova helyzete: az ország orosz lakossága természetesen minden Oroszországgal való kapcsolatnak örülne, a román lakosság pedig egyenesen Romániához csatlakozna. Az ellentét feloldhatatlan, mert a lakosság nagyjából fele román, harmada orosz, a többiek egyéb nemzetiségek (gagauzok, bolgárok).
A közös valuta
Az Eurázsiai Gazdasági Unió tehát egy realitás, egy jól működő szervezet lehet. A valutaunió már egy sokkal rázósabb ügy. Az euró esetében láthatjuk, milyen konfliktusok származhatnak, ha jelentős eltérés van a tagállamok gazdaságpolitikája között. Ráadásul az itt említett három ország valutája meglehetősen hektikus. Az orosz rubel az utóbbi egy évben felére értékelődött le, a belorusz rubel folyamatosan esik magas infláció mellett, a kazah tenge ugyan most stabil, de tavaly év elején egyszer erősen leértékelték a dollárhoz képest.
Három ilyen ingatag valutából elég nehéz egy stabilat összegyúrni. Persze itt mások az arányok, mint az eurózónában: az orosz gazdaság mérete annyira döntő, hogy magának a közös valutának a sorsát is szinte kizárólag Oroszország határozná meg. Ebből az következik, hogy a másik két ország is jobban ki lenne téve az olajár ingadozásának. Azt kell eldönteniük, hogy ezzel együtt érdemesebb-e a nagy szomszédhoz pénzügyileg erősebben kötődniük. Fehéroroszországnak valószínűleg igen, ő ebből mindenképpen profitálna. Kazahsztán esete már kérdésesebb.
Ezek után már csak egy kérdés maradt: mi lenne a közös valuta neve? Szovjet rubel mégsem lehet, a kontinensnevet az euró mintájára felvenni elég vicces lenne, bár eurázsiai rubel lehetne (igaz, kissé hosszú név). Talán Putyinnak van már jobb ötlete…
