A brazil elnök, Jair Bolsonaro megígérte még az elnökválasztási kampányban, hogy megnyitja az őserdőket a „kereskedelmi célok” – értsd fakitermelés, szarvasmarha-tenyésztés, aranybányászat – előtt. Bolsonaro hű maradt ígéretéhez és elnöki mandátumának első hét hónapjában 38 százalékkal nőtt az Amazonas esőerdeinek területvesztése a múlt év azonos időszakához képest. Nem véletlen, hogy a magyar miniszerelnök vett egyetlen európai vezetőként részt Bolsonaro január elsejei beiktatásán, akinek a kormánya másfél hónapja megvétózta az EU 2050-as klímacéljait és amely tavaly szétverte a környezetvédelmi intézményrendszert.
Holott a világ számos pontja már napjainkban vízválságot él át, amit részben a klímaváltozás, részben a vizek pazarló túlhasználata, részben a közvetett és közvetlen szennyezés idéz elő. A vízzel összefüggő konfliktusok száma a 2010-es években látványosan megugrott: míg az 1990-es években még mindössze körülbelül 16 ilyen történt, addig az elmúlt öt évben 73, derül ki a Pacific Institute kimutatásából. De nézzük meg, hogy konkrétan hol várhatók – akár fegyveres – konfliktusok a vízszűke miatt.
A Kína-India-Banglades térség
A Kína által kontrollált Tibetből (Himalája) tíz nagy folyó ered, amely tizenegy országot lát el, 1.6 milliárd ember vízellátásáért felelve. A Himalájában már 600 nagyobb gát létezik, vagy áll építés alatt. Az elmúlt évtizedben Kína három nagy gátat épített a 2900 kilométer hosszú, óriási Brahmaputra folyó felső folyására, amely lecsökkentette a vízhozamot India és Banglades felé. A folyó az indiai Arunachal tartománynál lép be Indiába, amely a kínai álláspont szerint Tibet része és vitatott területnek tartják. Peking tárgyalni sem hajlandó a vízmegosztásról, ráadásul nem írta alá a nemzetközi vízfolyamok kihasználásáról és védelméről szóló konvenciót sem.
A pakisztáni-indiai határ
Indiából hat folyó folyik át Pakisztánba és a felső folyásokon Új-Delhi számos gátat épít. A két ország 1960-ban írta alá az Indus Vízmegállapodást, de azóta a vízhozamok lényegesen lecsökkentek. A kasmíri konfliktus fellángolásakor az indiai kormány már rendszeresen fenyeget a folyók feltartóztatásával Pakisztán felé. De 2030-ra már lehet, hogy politikai villongás sem kell, hiszen egy új jelentés szerint addigra India lakosságának fele – mintegy 700 millió ember – nem jut megelelő mennyiségű és minőségű ivóvízhez.
Irak, Irán és a Közel-Kelet vízkonfliktusai
|
| Káncz Csaba |
Bagdad és Teherán évszázadok óta vetélkedik a Shatt-el-Arab (avagy perzsául Arvand Rud) 200 kilométeres szakaszának jogaiért. Az 1980-1988 közötti háború egyik oka is ez a folyó volt. Mindkét országnak stratégiai jelentőségű települései vannak a folyó mentén (Abadan a maga finomítóival, Korramshar és Bászra). Eközben Izrael és Palesztína amúgy is rendkívül feszült viszonyát megterheli, hogy Izrael fél évszázada elterelte a Jordán folyót a Negev sivatag felé egy csatornával (National Water Carrier), amelynek eredményeképpen csak egy sáros patak folyik Palesztínába.
Az Amazonas folyam ellopása
A 6400 kilométer hosszúságú folyam Ecuadoron, Kolumbián, Perun és Brazílián keresztül folyik. A közelmúltban megkezdődött a folyam vizének szisztematikus ellopása, amelynek keretében 1,9 milliárd liter befogadására képes óriási tankereket töltenek fel vízzel és szállítják azt a Közel-Keletre, miközben Latin-Amerikát sorozatos szárazságok sújtják.
Ukrajnáról eddig nem is igazán volt szó. 
