Már nem vagyunk rekorderek – de ennek most örülni kell

Mint arról a múlt héten beszámoltunk, bár a hazai élelmiszerárak márciusban gyakorlatilag ugyanannyival voltak magasabbak az egy évvel korábbiaknál, mint februárban, mégis régóta nem látott mértékben, 0,9 százalékponttal lassult az éves szintű infláció, 5,6-ról 4,7 százalékra.

Ebben ugyan már volt szerepe a március 17-étől hatályos árrésstopnak, de mivel a Központi Statisztikai Hivatal 20-án szokta zárni az adott havi felmérését, azt még kormánykörökben is kénytelenek voltak elismerni, nagyobb hatása volt annak, hogy a szolgáltatások, az üzemanyagok, valamint a háztartási energia árai az előző év azonos időszakához képest csökkentek.

Mindezek után izgatottan vártuk, vajon sikerült-e elmozdulnia a hazai inflációnak az uniós sereghajtó pozícióból? Amelybe egyszer, 2023 elején már lecsúszott, de aztán valahogyan kikecmergett, ám az idei évben megint az utolsó helyen találta magát. Sőt az 5,6 százalékos februári éves inflációnknál egész Európában csak négy országban volt magasabb.

Nos, most nekünk van egy jó hírünk. Lapunk legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképe szerint az Európai Unióban már két ország is akadt, ahol magasabb lett az éves fogyasztói árindex márciusban, mint nálunk. Ez a két ország Lengyelország és Románia, amelyek egyaránt 4,9 százalékos éves rátát jelentettek.

Mivel mindketten a szűkebb pátriánkat jelentő közép- és kelet-európai volt szocialista országok táborába tartoznak, érdemes megnézni, hogyan teljesítettek a többiek. Nos,

• Szlovákia 4,0
• Bulgária 4,0
• Horvátország 3,2
• Csehország 2,7
• Szlovénia 2,0

százalékos éves inflációval tudta le a 2025-ös év harmadik hónapját. Ami azt jelenti, hogy bőven van még mit behozni. Még ha be is jön Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter áprilisra adott 4 százalékos prognózisa, akkor sem biztos, hogy újabb uniós tagállamot utasítunk magunk mögé a régióból, hiszen nagyon könnyen lehet, hogy közben például a szlovákok és a bolgárok is javítanak.

De Magyarország az immár az összes európai országot felölelő összehasonlításban is csak apró sikert könyvelhet el. Az kedvező, hogy februárhoz képest eggyel több államban lett magasabb az éves infláció márciusban – konkrétan Fehéroroszországban –, mint kis hazánkban. De ez is csak arra volt elég, hogy az adataikat felmérésünk zárásáig publikáló 43 ország rangsorában a 36. helyet foglaljuk el. Azaz mindössze hét államot előzünk meg, a már említett Lengyelország, Románia és Fehéroroszország mellett Moldovát, Oroszországot, Ukrajnát és Törökországot. Mit mondjunk, nem éppen veretes névsor.

Ami pedig az összképet illeti, az kedvező, hogy a 43 európai országból márciusban csak 13-ban lett magasabb az éves infláció az egy hónappal korábbinál. Ennél alacsonyabb számra utoljára tavaly szeptemberben volt példa.

A legnagyobb mértékben, egyaránt 1,2 százalékponttal Koszovóban és Ukrajnában gyorsult az infláció, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára némi meglepetésre a náluk jóval stabilabb gazdasággal rendelkező Litvánia került, igaz, feleakkora, 0,6 százalékpontos növekedéssel.

Hét ország – Bulgária, Csehország, Finnország, Franciaország, Lengyelország, Liechtenstein, Svájc – márciusi éves fogyasztói árindexe a februári szinten stagnált, 23-é viszont csökkent. A legjobban, 2,3 százalékponttal Észak-Macedóniáé. Ha nem számítjuk az utánuk 0,95 százalékpontos mínusszal következő Törökországot – hiszen a hiperinflációját csak lassan mérséklő Erdoganék rátája még mindig 38 százalék feletti, márpedig magas bázisról könnyebb akár több százalékpontokat faragni –, akkor máris van egy újabb jó hírünk. Magyarország (és Észtország) -0,9 százalékpontja a második legnagyobb mértékű inflációlassulás, az még a svédek -0,8 százalékpontját is lepipálja.

Az európai összkép tehát biztató. Ám ne feledjük, március még a trumpi vámháború kirobbanása előtti utolsó békehónapnak tekinthető, s nem kizárt, ha nem is feltétlenül áprilisban, de az év hátralévő részében világszerte ismét erősödhet az inflációs nyomás.

Amely kezelésében azok az országok lesznek jobb pozícióban, amelyek jegybanki alapkamata viszonylag alacsonyabb, így nagyobb a mozgásterük az infláció egyik leghatásosabb ellenszerének számító monetáris szigorításra, azaz a kamatemelésre.

Fájdalom, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nem tartozik e körbe, lévén, hogy az utóbbi évek gazdaságpolitikai hibái miatt viszonylag magasan, 6,5 százalékon ragadt a jegybanki alapkamat. Ennél magasabb irányadó rátát csak öt központi bank tart érvényben.

E téren egyébként nem történtek nagy elmozdulások a legutóbbi felmérésünk óta. Egy hónap alatt mindössze négy jegybank alapkamata változott. Háromé – a bolgáré, az izlandié és a svájcié – csökkent, egyé, a bosnyáké pedig nőtt.

Annak köszönhetően azonban, hogy az MNB alapkamat nem változott, az infláció viszont csökkent, a visszatekintő reálkamatok összevetésében is sikerült Magyarországnak előrelépnie. Míg februárban még tizenöten előztek meg minket, addig márciusban már csak kilencen.

Más kérdés, hogy – amint azt nem győzzük minden egyes felmérésünk alkalmából sulykolni – a kormány és az MNB által figyelt visszatekintőnél a megtakarítók számára az előretekintő reálkamat, reálhozam a lényegesebb. Vagyis az a mutató, ami azt jelzi, hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett pénzek után járó kamatok, hozamok felvételéig mekkora lesz az infláció.

A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.

(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)