Keserű szájízzel olvasgathattuk a Központi Statisztikai Hivatal múlt szerdai közlését. Az éves infláció ugyanis májusban 0,2 százalékponttal magasabb lett az áprilisinál, 4,4 százalék.
Pedig a kormány korábbi kommunikációja alapján arra számítottunk, hogy folytatódik a két hónapja tartó negatív trend. Amely során a 2025. január-februárban még a két évvel korábbihoz hasonlóan ismét az Európai Unióban legmagasabb éves fogyasztóiár-indexünk áprilisban „már” két országénál is alacsonyabb lett: Észtországénál és Romániáénál.
Ám az Orbán-kabinet által belengetett pozitív trend megtört. Annak ellenére, hogy március 17-étől árrésstop vonatkozik az élelmiszerekre. Azt még korai lenni kijelenteni, hogy a piaci árakba való újabb hatósági beavatkozás ugyanúgy az ellenkezőjére fordulhat, mint a 2021 őszén az ugyancsak az élelmiszerekre, de akkor egyúttal az üzemanyagokra bevezetett árstop, amely következtében nemhogy csökkent, hanem nőtt az infláció – méghozzá a Magyar Nemzeti Bank előző vezetésének becslése szerint nem is kevéssel, durván 4 százalékponttal. Az azonban figyelmeztető, hogy független elemzők, szakértők szerint hosszabb távon az árrésstop ugyanúgy inkább árt, mint használ. Hiszen ha már rövid távon sincs hatása ennek az állami intézkedésnek, akkor mi lehet később?
Fotó: Depositphotos
Sovány vigasz a számunkra, hogy az inflációval nem csak nekünk gyűlt meg a bajunk. Erre utal, hogy a májusi adataikat cikkünk megjelenéséig nyilvánosságra hozott 40 európai ország közül 17 múlt havi fogyasztóiár-indexe lett magasabb az egy hónappal korábbinál, miközben áprilisban 39-ből még csak 14-é – derül ki lapunk legfrissebb Privátbankár Európai Inflációs Körképéből.
A legjobban, 0,8 százalékponttal Ukrajna éves inflációja ugrott meg. Kevéssel maradt el tőle Észak-Macedónia (0,7 százalékpont), míg a képzeletbeli dobogón négyes holtverseny alakult ki az egyaránt 0,6 százalékpontos romlást kimutató Csehország, Fehéroroszország, Koszovó és Románia között.
Mi viszont még így is maradtunk az európai összehasonlításban ott, ahol voltunk egy hónapja: 27-ből a 25. helyen.
Az élen azonban helycsere történt: az egy hónappal korábban még éves szinten stagnáló, azaz 0 százalékos inflációval előrukkoló, egymással gazdasági uniót alkotó Svájc-Liechtenstein párost megelőzte Ciprus. Amelynek ugyanúgy már negatív lett az éves szintű fogyasztóiár-indexe, mint a svájci-liechtensteini duóé – hasonlóra mások nem voltak képesek.
A rangsor másik végét immár hosszú hónapok óta kibérelte a kiugróan magas inflációjával egyelőre sikertelenül küzdő Törökország – bár már az is eredménynek tekinthető, hogy rátája már nem 60 százalék feletti, hanem „csak” 35 százalékos lett májusban. Az Erdogan által irányított országot ugyanazok követik, amelyek áprilisban és még a sorrend is változatlan: Ukrajna, Oroszország, Moldova és Fehéroroszország, majd jön a már említett román-észt-magyar hármas.
A mértékek alapján amúgy a törökök vezetik az azon húsz államból álló listát, amelyek képesek voltak áprilisról májusra csökkenteni az éves szintű inflációjukat. Mivel ez a magas bázis miatt nem olyan nagy kunszt, értékesebbnek tekinthető az utánuk következő hármas inflációcsökkentése, vagyis Hollandia 0,8, Litvánia 0,7, Belgium 0,54 százalékpontos mínusza.
Az áprilisihoz képest most eggyel kevesebb, szám szerint három országban nem változott májusban az előző hónaphoz képest az éves fogyasztóiár-index: Észtországban, Finnországban és Franciaországban.
Ami pedig a szűkebb pátriánkat, azaz a volt szocialista közép- és kelet-európai EU-s országokat illeti:
- Romániából 5,45
- Szlovákiából 4,1
- Lengyelországból 4,0
- Bulgáriából 3,7
- Horvátországból 3,5
- Csehországból 2,4
- Szlovéniából 1,8
százalékos éves inflációt jelentettek májusban.
Általánosságban akár bizakodásra adhat okot, hogy az elmúlt egy hónapban egyetlen jegybank sem emelt kamatot. Ez szokott lenni ugyanis az infláció elleni fő monetáris eszköz, így ha nem nyúltak ehhez, az azt is jelentheti, hogy nem számítanak az árszínvonal emelkedésére.
Tovább növelheti a pozitív várakozást, hogy ugyanakkor 26 országban is csökkent a jegybanki alapkamat. Igaz, ebből 22-ben – 20 EU-s tagállamban, valamint az „önkénteskedő” Koszovóban és Montenegróban – egyazon döntés eredményeként, lévén, hogy ennyiben hivatalos fizetőeszköz az euró, így ennyiben érvényesült az Európai Központi Bank 25 bázispontos monetáris lazítása.
Ezen kívül még négy országban csökkent a jegybanki alapkamat. A legnagyobb mértékben, egy százalékponttal Oroszországban, míg Dániában és Izlandon 0,25-0,25, az eurót 2026. január 1-jén bevezető Bulgáriában meg 0,17 százalékponttal.
Abban nincs változás, hogy továbbra is Svájcban és Liechtensteinben a legalacsonyabb a jegybanki alapkamat, 0,25-0,25 százalék, ezzel szemben Törökországban a legmagasabb, 46 százalék. Magyarország a maga 6,5 százalékos rátájával e rangsorban Romániával és Moldovával hármas holtversenyben a hatodik – ugyanúgy, mint egy hónappal korábban.
S az úgynevezett visszatekintő reálkamatok összevetésében – immár egyedüliként – elfoglalt hatodik pozíciónk sem változott, még ha a növekvő infláció és a változatlan alapkamat eredőjeként már csak 2,1 százalékponttal is „versenyeztünk”. Más kérdés, hogy a megtakarítók számára a visszatekintőnél lényegesebb az úgynevezett előretekintő reálkamat, vagyis az, hogy a most bankbetétbe tett, illetve befektetett pénz felvételekor kapott kamat, hozam hogyan aránylik az addig eltelt inflációhoz.
A korábbi hónapok Privátbankár Európai Inflációs Körképei itt tekinthetők meg.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
