Putyin csatlósaként? Orbán és a magyar revansizmus

EPA/STEPHANIE LECOCQ

A 2008-as globális pénzügyi felfordulás mára biztonságpolitikai válsággá mutálódott. Ez a válság térségünkben először azon országokban bukkant fel elemi erővel, amelyekben a feudalizmus történelmi léptékben későn ért véget és amelyek geopolitikai traumát szenvedtek el a múlt évszázad során. Ide tartozik többek között Oroszország, Törökország és Magyarország is.

Kihasználni az ukrán válságot

2014 őszén, az ukrán válság idején írtuk ezeken a hasábokon, hogy hazánkban az 1930-as évekhez hasonlóan újra „egy félfeudális hatalmi-, intézményi- és társadalmi struktúrában hívő miniszterelnök viszi az ország ügyeit”. Hozzátettük: „Horthy Miklós kurzusa teljes politikai tőkéjével a revansizmust erőltette és ahhoz kereste Budapest számára a támogatókat. Akkor Berlin és Róma voltak az ország stratégiai szövetségesei, ma pedig a revansista Moszkva és Baku...Térségünk újra a hatalmi rivalizálás és megkérdőjelezett határok terepe lett.”

Nos, három és fél évvel később Sławomir Nitras, a centrista lengyel jobboldal (PO) országgyűlési képviselőjeként - egyben az EBESz parlamenti közgyűléséhez rendelt lengyel küldöttség vezetőjeként - megerősítette ezt a korábbi helyzetértékelést. Nitras a múlt héten arról beszélt egy interjúban, hogy Orbán Ukrajna felosztásáról tárgyalt titokban a lengyelekkel az ukrán krízis idején és a magyar miniszterelnök fel akarja rúgni a világháború utáni európai békerendszert. Tegyük hozzá, hogy Orbán ezeket az életveszélyes felvetéseket nem tehette volna meg Moszkva előzetes felhatalmazása nélkül, hiszen Budapest igencsak gyenge bábu a régiós sakktáblán.

Washington átlát a szitán

Lengyel forrásunk szerint a hír futótűzként szaladt végig a teljes lengyel sajtón. Fontos kiemelnünk, hogy az Orbán szóló belső információk lengyel kiszivárogtatása egybeesik Washington bejelentésével, miszerint Amerika továbbra is kiáll Ukrajna területi épsége mellett. Szintén figyelemre méltó, hogy míg a fél világ már gratulált az elmúlt órákban az új ukrán elnöknek, addig Orbán részéről nem érkezett semmifajta üzenet Zelenszkij címére.

A lengyel titkos tárgyalások tartalma természetesen nem újdonság az amerikai hírszerzés számára sem. Januárban a Washington Post hasábjain a Brookings Intézet munkatársa már arról értekezett, hogy Orbán Moszkva parancsára aknázza alá a kapcsolatokat Ukrajnával és tavaly Amerika helyett Putyinnak adott ki két orosz fegyverkereskedőt.

Varsónak már Berlinből is üzentek

Számos lengyel politikus nem véletlenül tekinti életveszélyesnek Orbán regionális játszmáját. 2017 őszén a populista varsói kormány teljes vállszélességgel kezdte el követelni Németországtól a második világháborús pénzügyi jóvátételt. A nemzetközileg beszorult kormányzó PiS párt ezzel a bejelentéssel a lengyelekben mélyen kódolt német-ellenességet korbácsolta fel belpolitikai haszonszerzésért és tegyük hozzá, elképesztő felelőtlenséggel.

A lengyel vájkálás a múlt sebeiben azonban fölébresztette a német démonokat is, és Gregor Schöllgen történész akkor arra figyelmeztette Varsót, hogy ha tovább folytatja a jóvátátételes kampányát, akkor azzal feltépi a lengyel határok kérdését is. Schöllgen szerint „aki napjainkban német jóvátételt követel Lengyelországban, annak tudnia kell, hogy a tűzzel játszik és azzal ügyet csinál Lengyelország nyugati határainak kérdéséből is. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország nyugati határának kérdéséből, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból is. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország viszonyából Ukrajnával és Fehéroroszországgal”.

Káncz Csaba jegyzete