A gyorsan leolvadó arktikus térség jogi státusza többnyire rendezetlen. Viszont a globális felmelegedés korszakában egy olyan kincsesbánya, ahol a tudósok bolygónk feltáratlan olajkészletének 13, a földgáz 30 százalékát, és emellett rengeteg szenet, gyémántot és ritka fémet gyanítanak. Moszkva 2015 nyarán nyújtotta be igényét az ENSZ-hez egy 1,2 millió négyzetkilométeres – vagyis nagyjából egy Dél-Afrikai Köztársaság nagyságú – területre a térségben, beleértve az Északi-sarkot.
Korai orosz ébredés
Az arktikus térség az egyetlen olyan műveleti terület a világ tengerein, ahol az amerikai haditengerészet harcértékét felülmúlja egy versenytárs. A katonai erőviszonyokat jól mutatja, hogy míg az oroszoknak 17 katonai bázisuk van a térségben (ebből legalább 6 új), aközben a nyugati szövetségnek csupán 14 (főként Alaszkában, Kanadában és egy-egy Norvégiában, valamint Grönlandon). Moszkva már 2014 végén létrehozta az Arktikus Stratégiai Parancsnokságot, amelynek központja a Murmanszk régióban fekvő zárt városban, Szeveromorszkban van – ez egyben Oroszország legerősebb flottájának, az Északi Flottának a központja is.
Bár az arktikus térségben Oroszország lakosságának csupán 1,5 százaléka él, de ez adja csaknem 10 százalékát az orosz GDP-nek az olaj, gáz és nikkeltermelés által. A térségbe folyamatosan érkeznek az óriási olajkitermelő projektek, a Rosznyeft legutóbbi beruházásának 10 százaléka fölötti ellenőrzést a szingapúri Trafigura csoport szerezte meg. De a sanyarú körülmények nem igazán vonzóak hosszabb távon az orosz átlagember számára, így az elmúlt 15 évben mintegy 300 ezer ember költözött el a térségből, melynek lakossága jelenleg 2,4 millió fő.
Washington megkésve ébredt, és csupán 2018 májusában jelentette be, hogy az amerikai haditengerészet feléleszti a költségvetési kiadások lefaragása miatt 2011-ben kispadra ültetett második flottát, arra hivatkozva, hogy Oroszország egyre „erőteljesebb” a térségben. Az amerikai haditengerészet műveleti vezetője, John Richardson szerint a második flotta feladata az USA keleti partjainak, valamint az Atlanti-óceán egész északi részének védelme. 2018 tavaszán a Pentagon nagy nehezen újraindította hadgyakorlatait is az arktikus térségben. Az orosz katonai dinamika egyenesen oda vezetett, hogy Terrence O’Shaughnessy, az amerikai légierő tábornoka szerint az Egyesült Államok és Kanada elvesztette katonai előnyét az arktikus térségben.
Moszkva bizony öles léptekkel modernizálja katonai bázisait, ahol a különleges egységek áprilisban végrehajtották első ejtőernyős gyakorlatukat 10 000 méter (!) magasságból. Putyin elnök márciusban írta alá azt a 15 éves fejlesztési tervet, amelynek keretében 2035-ig át akarnak adni négy regionális repteret és megépíteni 40 tengerjáró hajót.
Nagy változások az Északi Flottánál
A Kreml ráadásul lépésről-lépésre értékeli föl a területet. Putyin elnök december 10-én Alekszandr Mojszejevet, az Északi Flotta 58 éves főparancsnokát admirálissá léptette elő, ami a második legmagasabb rendfokozat az orosz haditengerészetnél. Ennél jóval fontosabb, hogy január 1-től az Északi Flotta besorolása Északi (Arktikus) Katonai Körzetté változik, ezzel egyenrangúvá válik a többi néggyel. Oroszország óriási területe eddig négy katonai körzetre volt felosztva, úgymint az Északi-, a Déli-, a Központi- és a Keleti Katonai Körzetekre.
Az Északi Flotta már eddig is messze a legütőképesebb orosz flotta volt, soraiban számos nukleáris meghatású tengeralattjáró, ballisztikus (SLBM) rakétákkal felszerelve. A Flotta zászlóshajója és büszkesége a nukleáris meghajtású, 252 méter hosszú 28 000 tonnás Nagy Péter (Pjotr Velikij) csatacirkáló is. Az 1986-ban épült cirkálón nagy hatótávolságú – akár nukleáris fejjel is felszerelhető – Granit (SS-N-19 Shipwreck) rakétákból 20 darab áll készenlétben a 60 fokos dőlésszögű silókban. Ezek tömeges indításával egész hajókötelékek ellen intézhet támadást a Nagy Péter.
Az új orosz fegyverek sorra vonulnak fel az arktikus térségben. Moszkva november elején tesztelte a térségben a Cirkon típusú hiperszonikus manőverező robotrepülőgépét. Ez 1000 kilométeres hatósugarú körben képes célpontok megsemmisítésére, gyakorlatilag perceken belül, hiszen kilencszeres hangsebességgel száguld.
Ezzel a fegyverrel a Kreml ellenőrizni tudja a tengeri kijáratot Nordkap és a Spitzbergák (Svalbard) között, Norvégia északi részén. Itt kell az orosz Északi Flotta hadihajóinak áthaladni, hogy kiérjenek az Atlanti-óceánra. Nyáron a Kreml az egyik legerősebb elektronikai hadviselési eszközét, a Murmanszk-BN rendszert telepítette a finn határ közelébe.
Oroszország 2021-2023 között veszi át az Arktikus Tanács soros elnökségét. Amerikai biztonságpolitikai körök a fegyverkezés folytatódása ellenére jelenleg nem számolnak azzal, hogy Moszkva ezen időszak alatt eszkalálni akarná a biztonságpolitikai feszültséget ebben a törékeny térségben.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
