Az 1845-46-os mexikói-amerikai háború és az amerikai polgárháború (1861-65) után az Egyesült Államok úgy döntött, hogy megszerzi Alaszkát. Mivel az 1853-56-os krími háborúban elszenvedett vereség tovább csökkentette az oroszok érdeklődését Alaszka iránt, II. Sándor cár végül felajánlotta, hogy eladja Alaszkát Washingtonnak, hogy így pótolja a háborúban elszenvedett pénzügyi veszteségeket. Az orosz cár azt is joggal hihette, hogy a területet nehéz lesz megvédeni egy jövőbeli háborúban attól, hogy Nagy-Britannia meghódítsa.
William Seward – aki akkoriban az Egyesült Államok külügyminisztereként szolgált – főtárgyaló volt a megbeszélések során a hatalmas alaszkai terület megvásárlásáról, amely akkoriban az Egyesült Államok teljes területének egyötöde volt. 1867. március 30-án végül az Egyesült Államok megállapodást kötött Alaszka megvásárlásáról 7,2 millió dolláros (2021-ben 140 millió dollár) áron.
Igazi koronaékszer
Stratégiailag Alaszka központi pozíciója a természeti erőforrásaiból és a földrajzi elhelyezkedéséből áll össze. Nem mellékesen, 1935-ben Billy Mitchell tábornok – akit az Egyesült Államok légierejének atyjaként tartanak számon – Alaszkát „a világ legstratégiaibb helyeként” emlegette.
Alaszka nagy olaj-, gáz- és ritkaföldfém-ásványi lelőhelyekkel rendelkezik. A világ kiaknázatlan olajkészletének mintegy 13 és a világ feltáratlan gázkészletének 30 százaléka az Egyesült Államok ezen szövetségi államában található. 1959 óta Alaszka 180 milliárd dollár értékben termelt olajat, ami a szövetségi állami költségvetési bevételeinek 85 százaléka.
Stratégiai pozíció
Alaszka elhelyezkedése szintén kulcsfontosságú az Egyesült Államok stratégiai műveletei szempontjából. Alaszka egész területe – és legnagyobb városa, Anchorage – egyaránt az északi félteke központjának közelében található. Alaszka hasonló közelségben található a világ legfontosabb országaihoz – beleértve azokat is, amelyek Washingtonnal versenyeznek. Az interneten elérhető világtérképek szerint Anchorage és Peking távolsága 6400 kilométer, Moszkva – 7000 kilométer, Tokió – 5600 kilométer és Berlin 7300 kilométer.
Az amerikai hadsereg így minden olyan irányba reagálhat, amely a világ geopolitikája szempontjából most fontos. A Védelmi Minisztérium alaszkai erői több mint 22 ezer főből áll az amerikai légierő, a szárazföldi erők, a haditengerészet és tengerészgyalogság személyzetéből, valamint 4700 gárdistából és tartalékosból állnak.
Alaszka tehát stratégiailag kiemelten fontos fontos területe az Egyesült Államoknak, különösen a globális felmelegedés és az arktikus vetélkedés időszakában. Nem véletlen, hogy a NATO már a 2030-as előretekintő stratégiájában külön fejezetet szentel a klímaváltozás biztonságpolitikai következményeinek.
Késői kezdés, gyors folytatás Amerikában
2018 tavaszán a Pentagon nagy nehezen újraindította hadgyakorlatait is az arktikus térségben, és csak 2019-ben hozta nyilvánosságra Arktikus Stratégiáját. Az orosz katonai dinamika egyenesen oda vezetett, hogy Terrence O’Shaughnessy, az amerikai légierő tábornoka szerint az Egyesült Államok és Kanada elvesztette katonai előnyét az arktikus térségben.
De ahogyan a Foreign Policy Magazine tavaly májusi száma leszögezi, a Biden-kormányzat kiemelt figyelmet fordít a térségre, nem véletlenül látogatta meg Antony Blinken külügyminiszter azokban a napokban Grönlandot és Izlandot. A reykjaviki 12. Arktikus Tanács Miniszteri Találkozója előtt Blinken leszögezte, hogy Oroszország „törvénytelen tengeri igényeket támaszt, különösen az északi útvonal külföldi hajókra vonatkozó szabályozásával”.
A ’War on the Rocks’ amerikai katonai folyóirat 2020 októberi írása szerint a Pentagon jelentősen megerősítette jelenlétét Alaszkában: növelte szárazföldi erőinek a számát és már több ötödik generációs vadászgépet állomásoztat ott, „mint a Föld bármelyik másik részén”.
Új fejezet kezdődött azzal, hogy idén októberben az amerikai kormány kiadott egy új sarkvidéki stratégiát, amely az új kihívások leküzdésére törekszik, beleértve az Oroszországból vagy Kínából származó fenyegetéseket is. Alaszka kulcspozíciójának fontosságát tükrözi napjainkban, hogy a légierő négy századötödik generációs vadászrepülőgépet állomásoztat Alaszkában – két század F-22 Raptor repülőgépet az anchorage-i Elmendorf Richardson közös bázison és két század F-35 Lighting II repülőgépet az Eielson légibázison Fairbanks közelében.
Az amerikaiak többsége elégedetlen Donald Trump elnök gazdasági intézkedéseivel, és 65 százalékuk elsősorban az ő politikáját okolja a tartósan magas árakért. 
