Az elmúlt két évben a koronavírus-járvány és az általa okozott gazdasági sokk feldolgozásával és kiheverésével volt elfoglalva a világ. Amikor már-már úgy látszott, a vírusról szerzett egyre több információnak, a vakcináknak és a növekvő átoltottságnak köszönhetően magunk mögött hagyhatjuk a covid-időszakot, hirtelen újabb válság szakadt a világ nyakába.
A "hirtelen" jelző használata nem túlzás: bár az orosz katonai egységek ukrán határ melletti felsorakozása intő jel volt, még a szakavatott elemzők, tisztségviselők és vezetők sem gondolták komolyan, hogy Putyin megtámadja Ukrajnát a XXI. századi Európában. Egy olyan korszakban, amikor a fegyverkezések és a haderő-fejlesztések ellenére senki nem hitte, hogy a konfliktus-rendezésnek eme formáját választaná bárki is.
Az orosz elnök mégis megtette. Igaz, az hamar kiderült, hogy teljesen elszámolta magát, az Oroszországban "különleges katonai hadműveletként" eladott akció nem hozta meg néhány nap alatt a remélt eredményeket. Rossz forgatókönyvet vázolhatott fel Putyin a nyugati országok reakcióját illetően is. Bár az EU olykor hajlamos elnyújtani a döntéshozatalokat, most Európa - USA-val együtt - szinte azonnal reagált az ukrán invázióra. Különféle, egyre szigorúbb szankciókat hoztak Oroszországgal és a Putyin támogató Fehéroroszországgal szemben. Igaz, ezek egy része nemcsak a szankcióval sújtott országoknak, személyeknek fáj, hanem Európának és az USA-nak is.
És a legkomolyabb büntetést - vagyis nem venni több orosz gázt és olajat - érthető okokból még meg sem hozták az uniós döntéshozók. Ez ugyanis komoly nehézségek elé állítaná az országok energiaellátását, bár míg a döntéshozók kivárnak, Németország már igyekszik bebiztosítani magát azzal, hogy hosszútávú energetikai alkut kötött Katarral, annak érdekében, hogy ne szoruljon rá az orosz gázra.
A szankciókat kivető országok mellett saját hatáskörükben a cégek is kinyilvánítják nemtetszésüket az invázióval szemben az orosz piacról való kivonulással, a tevékenységek átmeneti vagy végleges felhagyásával. Hosszan lehetne sorolni azokat a nagy nemzetközi vállalatokat, melyek ilyen elhatározásra jutottak. Tény, hogy a kivonulás, a tevékenységek felfüggesztése miatt bevételtől esnek el ezek a cégek, mégis legjobban talán az orosz lakosok azok, akik azonnal megérzik ezeknek a hatását.
Nincs például Ikea, sem Mc'Donalds, sem Zara, és bár joggal lehet azt mondani, hogy mindez semmiség az ukránok által elszenvedett pokolhoz képest, mégsem elhanyagolható veszteség ez az oroszoknak. Azzal, hogy a világcégek és termékeik, szolgáltatásaik már nem elérhetők az országban, több évtized eredményei, fejlődése vált semmissé, és hirtelen újra a szovjet időkben találhatták magukat az oroszok.
Az országok és cégek által az orosz agresszorra kivetett szankciók mellett önmagában a háborús helyzet is súlyos gazdasági következményekkel jár, melynek nyomát már érezni lehet a mindennapokban. A helyzet pedig minden egyes nappal csak rosszabb lesz, amíg nem sikerül megegyeznie a feleknek és véget vetni a háborúnak.
A tőzsdepiacon a befektetők ilyen helyzetben megszabadulnak a kockázatos befektetéseiktől azok tényleges érintettsége vagy a bizonytalanságtól való félelem miatt. Így ezen eszközök jegyzése tetemes mínuszba kúszik gyakorlatilag az árfolyam összeomlását előidézve. Nem véletlen, hogy az orosz tőzsdét az invázió kezdete óta egészen máig nem nyitották ki, hiszen a befektetők biztosan azonnal az összes eszközüktől igyekeznének megszabadulni. Így nagyon érdekes lesz, hogyan alakul a kereskedés az első napon, vagyis ma. Szerdán ugyanis Moszkvában bejelentették, hogy csütörtöktől várhatóan megint lehet majd kereskedni orosz részvényekkel.
A felszabadított pénzeket jellemzően biztonságos eszközökbe például aranyba fektetik vagy menekülő valutát vesznek belőle, például svájci frankot. Mivel Oroszország a világ jelentős gáz- és olajexportőre, a háború kirobbanása ezeket a nyersanyagokat is megdrágította a világpiacon. Az európai gáztőzsdén a holland TTF-en a háború előtti napokban jellemző 80 dollár körüli szintről március 7-ére 220 fölé emelkedett az ár. Az azóta eltet időben a jegyzés 100 dollárig korrigált. Nem járt be nagyon más utat az olaj ára sem. A Brent ára 98 dollárról 125 dollárra emelkedett néhány nap alatt, a jegyzés szintje most sem sokkal alacsonyabb, 120 dollár.
A nyersanyagárak megugrása gyakorlatilag minden országban és minden termelőágazatban gondot okoz, növeli a termékek előállítási költségeit, a dráguló alapanyagokat és a magasabb önköltségi árat egyre nehezebben fedezik a fogyasztói árak, ami előbb-utóbb szükségszerű áremelésekhez vezet, ez pedig az inflációt generálja. Ez, a háború gerjesztette folyamat azonban nem az egyetlen gazdasági következmény, mellyel új kihívásként meg kell birkóznia a világnak.
Oroszország és Ukrajna a legnagyobb gabonaexportőrök közé tartozik a világon; ketten együtt a világ búzaexportjának több mint a negyedét adják, Ukrajna pedig egymaga a világ napraforgóolaj-exportjának közel a felét teszi ki. Nem meglepő, hogy Ukrajna a háborús helyzet miatt nem lesz képes teljesíteni exportkötelezettségét, hiszen az ukrán gazdák vagy harcolnak, vagy menekülnek - az élet nem tud a megszokott medrében zajlani. Az sem váratlan, hogy Oroszország exportőri helyzetét felborítják a nyugati szankciók. Ráadásul az orosz vezetés önhatalmúlag is exporttilalmat rendelt el több mint 200 termék esetében - és nem csak élelmiszeripari, mezőgazdasági termékekről van szó.
Ez a helyzet - a bizonytalanságból, félelemből fakadóan - természetesen ezen termékek világpiaci árát is egyre magasabb szintekre lökte és löki, ami egy idő után a fogyasztói árakban is megmutatkozik majd. Ugyanakkor jogos és reális félelem, hogy az orosz és ukrán export kimaradása globális élelmiszerhiányhoz vezethet. Ekkora mennyiséget ugyanis nem lehet más forrásokból pótolni külön tekintettel arra, hogy a termelés időjárás- és területfüggő, adott nagyságú területen ugyanis nem lehet többszörösen nagyobb mennyiséget megtermelni.
Hosszan lehetne sorolni, négy hét leforgása alatt mennyit változott a világ és a gazdaság az ukrán invázió következményeként az események multiplikációs hatásai miatt. Egy valami azonban biztos: jelenleg senki nem tudja megmondani, meddig tarthat és romolhatnak a körülmények. És ha most azonnal, a háború kitörése után napra pontosan egy hónappal, március 24-én tartósan és fenntartható módon békét tudnának kötni a felek, még akkor is nagyon nehéz hónapok elé nézne a világ. Oroszország saját maga több évtizedes fejlődését tette semmissé, az invázióval pedig Ukrajnát próbálja azzá tenni.
Jelenleg még hét túsz holtteste van a Gázai övezetben. 
