Jókora diplomácia bonyodalmat okozott Szijjártó Péter azzal, hogy a hét közepén Szlovákiába utazott, és ott felszólalt a jelenleg ellenzékben lévő, a külügyminiszter által „egységes magyar pártként” aposztrofált párt, a Szövetség eseményein, néhány nappal a szombaton esedékes rendkívüli szlovák parlamenti választás előtt. A szlovák külügyminisztérium szerint kampányidőszakban ez „túl van a diplomáciai kommunikáció normáin, és az ügyben Magyarország pozsonyi nagykövetét, Balogh Csabát is behívatták.
Persze az erőteljes szlovák reakcióban benne van, hogy az ügyvezető szlovák kormány és a magyar vezetés között az elmúlt időszakban sem volt túl harmonikus a viszony. Ráadásul a két ország jelenleg számos fontos kérdésben, elsősorban az ukrajnai háború ügyében is a kerítés ellentétes oldalán áll, illetve feszültségpont az is, hogy ahogy Magyarországon szavazatokat lehet szerezni a határon túl élő magyarság körüli feszültségek kapcsán, úgy a szlovák belpolitikában is jópontokat lehet szerezni egy-egy Budapest irányába címzett erősebb odamondással.
Közös irány
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a magyar kormánynak nem is elsősorban a szlovákiai magyarság politikai képviseletére aspiráló Szövetség, hanem a korábbi miniszterelnök, Robert Fico és jobboldali populista pártja, a Smer (Irány) győzelme segítene a legtöbbet a Brüsszellel zajló többfrontos háborúban. Fico ugyanis amellett, hogy korábban szívesen szólogatott oda Magyarországnak és a magyaroknak is, számos kérdésben, például az ukrajnai háború ügyében Orbán Viktorhoz nagyon hasonló nézeteket vall.
Valójában bizonyos szlovák körökben és Szlovákia nyugati szövetségi rendszerében nem is a választások Magyarországról történő befolyásolási kísérlete miatt aggódnak igazán, hanem amiatt, hogy Oroszország teheti meg ugyanezt, mégpedig minden bizonnyal Fico sikerének érdekében.
Ezt a veszélyt „különösen aggasztónak” találja Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért, valamint a digitális ügyekért is felelős alelnöke, mert szerinte „az Oroszországhoz vagy Ukrajnához való viszony választóvonalat képez”.
„Az orosz állam az eszmék háborújába is belépett, hogy teleszemetelje az információs terünket féligazságokkal és hazugságokkal, amelyekkel egy olyan hamis képet akar kialakítani, hogy a demokrácia nem jobb az autokráciánál”
- mondta Jourová.
Az eszmék e háborújának pedig elsősorban a közösségi média a hadszíntere, ahol a fizetett és meggyőződéses orosz „trollok” egyrészt elárasztják az orosz propaganda által terített hazugságokkal a digitális teret, másrészt olyan mértékű „zajt” hoznak létre, amelyben elvesznek a tények és igazságok is.
Mint azt több szakértő elmondta korábban, a cél már nem is feltétlenül az, hogy az emberek elfogadják egyes események orosz narratíváját, hanem az, hogy elbizonytalanítsák az embereket abban, hogy létezik-e, megismerhető-e egyáltalán az igazság. Erre tökéletes eszközök például a különböző, akár Ukrajnához vagy Oroszországhoz nem is kapcsolódó összeesküvés-elméletek, az áltudományok, vagy éppen a független sajtó hiteltelenítése is.
Lépéskényszerben
Az orosz propaganda dolgát a közösségi médiát működtető óriáscégek, illetve az internetes hírfogyasztás tetemes részét befolyásoló Google anyacége tudná megnehezíteni, ám egyelőre nem egyértelmű, hogy ehhez megvannak-e a megfelelő eszközök, sőt akár a megfelelő elhatározás (gondoljunk csak a most már X néven futó Twitter urának, Elon Musknak az utóbbi időben tett kijelentéseire, vagy arra, hogy a szintén általa vezetett Skylink szolgáltatásának lekapcsolásával direkt akadályozta az ukrán fegyveres erőket a Krímre mért csapások végrehajtásában).
Az Európai Bizottság képviselői, illetve a szlovák médiahatóság képviselői mindenesetre több találkozót is tartottak a Meta (Facebook), az Alphabet (Google) és a TikTok képviselőivel szeptember folyamán Pozsonyban, ahol arra próbálták rávenni őket, tegyenek többet a probléma megszüntetéséért. Erre volt tér, mert például a Facebook Szlovákiában korábban csupán egyetlen tényellenőrző munkatársat foglalkoztatott az álhírek kiszűrésére, de Jurová szerint mostanra már bővítették a dezinformáció ellen küzdő stábot.
Az internetes óriáscégek a tavaly júniusban aláírt, a Bizottság iránymutatásával készült „A félretájékoztatással kapcsolatos 2022. évi gyakorlati kódex” alapján az elmúlt időszakban tettek lépéseket az álhírek és dezinformációk terjedése ellen: a YouTube több mint 400, az egykor még Jevgenyij Prigozsin irányította orosz trollfarm, az Internet Research Agency-hez (IRA) köthető csatornát törölt, a TikTok is törölt többek közt egy 3 ezer fős, hamis felhasználókból álló, német nyelvű dezinformáció terjesztésére szakosodott csoportot, összesen pedig 5,9 millió hamis európai felhasználót. A LinkedIn 6,7 millió felhasználót függesztett fel, a Meta pedig világszerte több mint egymilliárd hamis felhasználóját törölte 2023 első felében.
A Twitter (azaz X) azonban a 2022-es kódexből is kilépett, és nem is próbálja visszafogni a dezinformációs aktivitást. Uniós adatok szerint a dezinformációra szakosodott szereplőknek „jelentősen” több követője van a platformon, mint az ellenük dolgozóknak, és átlagosan később is jelentek meg a platformon.
Összességében is kérdés azonban, hogy mit érhetnek el ezek az erőfeszítések olyan platformokon, amelyek jellegükből adódóan egyrészt minél több aktív felhasználót igyekeznek toborozni, másrészt algoritmusaik a népszerűnek bizonyuló tartalmak minél hatékonyabb terítésére vannak beállítva – azok valóságtartalmától vagy minőségétől függetlenül.
További nehézséget jelent, ha a dezinformációt – jelen esetben az euroszkeptikus, oroszbarát dezinformációt nem hamis felhasználók, illetve az internet homályában tevékenykedő, gyanús hátterű és finanszírozású oldalak és megtévesztett, de alapvetően jószándékú felhasználók, hanem nagyon is valódi, fősodorbeli politikusok és sajtótermékek terjesztik. (Erről Magyarországon persze nem kell mesélni azoknak, akik a kormánymédián túl is tájékozódnak.) Lehet milliószámra törölni a hamis felhasználókat, de Robert Ficót vagy éppen a magát közmédiaként pozícionáló magyar állami médiát mégsem lehet néhány kattintással törölni vagy elnémítani a közösségi médiában.
(A cikk elkészülte után jött a mind a magyar vezetés preferenciáit, mind a fenti problémát tökéletesen illusztráló hír, miszerint a szlovák kampánycsend beállta előtt néhány órával az M1 „exkluzív” interjút közölt Robert Ficóval. Ebben a politikus többek között arról beszélt, hogy ugyan respetkálja, hogy Szlovákia a NATO és az EU tagja, „de ez nem azt jelenti, hogy nem fogjuk érvényesíteni a nemzetállami érdekeinket vagy nem leszünk büszkék és magabiztosak”. Hozzátette: nem fogják elfogadni, hogy bármelyik országot megbüntessék azért, mert kiáll saját nemzeti érdekei mellett. Ennek kapcsán „tágra nyílt szemekkel és hitetlenkedve” figyeli azokat a javaslatokat, hogy például azért, mert Magyarországon olyan demokratikus intézkedéseket hoznak, amelyeket a választások előtti kampány során megígértek a választóknak, meg kell vonni Magyarországtól az európai uniós alapokat, korlátozni kellene a szavazati jogát vagy meg kell vonni tőle az uniós elnökséghez való jogot. Arra is kitért, hogy a béke pártján állnak, és szerinte is minél gyorsabban be kell fejezni az ukrajnai háborút. Ha az EU-nak elég pénze van, hogy támogassa „az ukrajnai öldöklést” egy olyan érdekért, ami sehová nem vezet, muszáj, hogy legyen forrás a külső schengeni határok védelmére is. A migráció kapcsán a „Soros-klán” európai politikára gyakorolt befolyását is emlegette.)
Nagy a tét
Mindenesetre a legutóbbi közvéleménykutatások szerint a Fico-féle Smer korábbi jelentősnek mért előnye a választás előtti napokra elolvadt, és egyes adatok szerint már a kifejezetten Európa-párti Progresszív Szlovákia pártnál van az előny – egyedül azonban egyik párt sem tudna kormányt alakítani, tehát nem feltétlenül a legtöbb szavazatot kapó párt vezetheti majd a kormányt, hanem az, amelyik stabilnak tűnő koalíciót képes létrehozni.
Hamarosan eldől tehát az, hogy kap-e Orbán Viktor (és Vlagyimir Putyin) egy újabb, Ukrajnával és Brüsszellel szemben ellenséges szövetségest Közép-Európában, és valamennyire az is, hogy mennyire képes a korábban szinte korlátlanul működni hagyott, de most már felismert és ellenintézkedésekkel sújtott orosz propagandagépezet befolyásolni egy európai választás eredményét.
A tét nem csak, sőt nem elsősorban Szlovákiában nagy. A Bizottság azért is kíséri különös figyelemmel az északi szomszédunknál történő eseményeket, mert a jövőre esedékes európai parlamenti választásokat is biztosan befolyásolni próbálják majd az orosz eredetű vagy mintájú dezinformációkat terjesztő hálózatok, és ha ezt hatékonyan meg tudják tenni, az már valóban egyértelmű veszélyt jelentene az Unióra, illetve az Ukrajnának nyújtott uniós támogatásokra is.
(via Politico)
Jót tett a halászlé? 
