Szombaton jelentette be Jevgenyij Prigozsin, a Wagner zsoldoshadsereg vezetője, hogy 427 napnyi küzdelem után (Prigozsin tavaly március 19-től számolja az ostrom kezdetét) Bahmut orosz kézre került.
„Teljesen elfoglaltuk a várost, házról házra haladva, hogy ne vádolhassanak minket szőrszálhasogatva azzal, hogy egy darabkája nincs elfoglalva” – mondta Prigozsin.
Az orosz állami média természetesen ünnepelve fogadta a hírt, majd elterjedt a világhálón az is, hogy az ukránok is beismerték a város elestét, de később ezt maga Zelenszkij elnök cáfolta, kijelentve, hogy Bahmutban továbbra is vannak ukrán katonák, a harc tovább folytatódik a városért.
Footage of the raising of the Russian flag over liberated Bakhmut pic.twitter.com/Yw4AqTZaK0
— Spriter (@Spriter99880) May 20, 2023
Küzdelem az utolsó házig
Akkor most mi az igazság? Valószínűleg nincs ember, aki pontosan meg tudja mondani egy adott pillanatban, hogy éppen hol húzódnak a „frontvonalak” Bahmutban, azt pedig pláne nem, hogy néhány órával később mi lesz a helyzet. A harcok ugyanis nem úgy zajlottak, hogy egy-egy utcáról vagy épületről mindig pontosan meg lehetett volna mondani, ki birtokolja, hanem a szembenálló erők között létrejött egy szürke zóna, ahova mindkét oldalról hatoltak be alakulatok, bevették magukat valahova, majd ellentámadás esetén visszavonultak, esetleg vezettek egy rajtaütést tovább előre és aztán vonultak vissza, és így tovább. Egy épület birtoklásáért akár több napos, hetes harcok is folyhattak, amelyek során mindkét oldal többször is „bevette”, majd „elvesztette” azokat.
Az tény, hogy az utóbbi néhány hétben az oroszok – főként a Wagner zsoldosai – még egy utolsó nagy erőfeszítéssel megpróbáltak előrenyomulni Bahmuton belül, és a múlt héten az ukránok már csak a város délnyugati részén tartottak néhány házat. Most valószínűleg az történt, hogy ezek az utolsó ukrán állások is a fentebb leírt szürke zónába kerültek, de ez nem jelenti azt, hogy bizonyos időpontokban ne lehetne éppenséggel ukrán katonákat találni Bahmut közigazgatási határain belül, miközben talán volt olyan pillanat, amikor valóban csak orosz katonák tartózkodtak a városban.
A lényeg szempontjából azonban ez nem sokat jelent, Bahmut a gyakorlatban már hetek óta orosz ellenőrzés alatt áll. De mit is jelent ez valójában? Nem sokat. A városban mindkét oldal tüzérsége iszonyatos pusztítást okozott, a hagyományos lőszerek mellett orosz oldalon termobárikus fegyvereket és kazettás bombákat is bevetettek. Az ukránok ráadásul a csata legutóbbi szakaszában azt a taktikát alkalmazták, hogy amikor már túl nagy lett az orosz nyomás egy-egy állásukon, akkor visszavonultak, de az épületet aláaknázták, majd amikor az oroszok bevették magukat, akkor rájuk robbantották. Az oroszok válaszul sokszor inkább maguk robbantották fel vagy lőtték szét az épületeket, így a város egész negyedei szó szerint a földdel váltak egyenlővé.
Remote detonation of a pre-mined building in Bakhmut, which was occupied by a group of 8-10 Russian infantrymen. By the 93rd brigade. https://t.co/T4Yx9GVUxZ pic.twitter.com/g1oyvSp3dg
— Special Kherson Cat (@bayraktar_1love) March 27, 2023
Város állott, most kőhalom se
Bahmut egy közepes méretű, különösebb jelentőséggel nem bíró ukrán város volt a háború előtt, mostanra viszont tényleg a pokol földi megtestesülésévé változott, füstöltő romokkal, temetetlen holtakkal.
Ha holnap sírva egymás nyakába borulna Putyin és Zelenszkij és megkötnék az idők végezetéig szóló tartós békét, Bahmutot újra normális emberi életre alkalmas hellyé tenni akkor is inkább évtizedes, mint éves távlatú feladat lenne. Ki lehet jelenteni, hogy Bahmut, mint város megszűnt létezni, mára csak mint a front egy szakaszára érdemes rá hivatkozni.
Mint egy korábbi (az alábbi dobozra kattintva elolvasható) összefoglalónkban írtuk, a városnak önmagában eleve nem túl sok stratégiai jelentősége volt.
Ha az oroszok még ősszel-télen, „menetből” bevették volna Bahmutot, és – ami ennél sokkal fontosabb – a környező magaslatokat, településeket, akkor megnyílhatott volna az út további ukrán területek elleni támadások felé, de ez nem történt meg. Mostanra pedig az orosz haderő a Wagnert is beleértve teljesen kivérzett, nagy kiterjedésű offenzív hadműveletek indítására sem létszáma, sem kiképzettségi állapota, sem logisztikai képességei nem teszik alkalmassá.
Ukrainian #Bakhmut before and after Russian attack. pic.twitter.com/k6Bvxx55pj
— Maksym Borodin (@adnashmyash) May 21, 2023
Lehetne mondani, hogy ennek ellenére Bahmut – gyakorlati – elfoglalása mindenképpen fontos propagandagyőzelem Oroszország számára, amelyet annyi hosszú hónap után végre fel lehet mutatni a hazai és a nemzetközi közönség számára is. Ez persze igaz, az orosz és oroszbarát média és közösségi média rögtön tele is lett a nagy diadal hírével, és minden bizonnyal a továbbiakban is még sokáig fel lesz emlegetve, hogy hiába védték az ukránok minden erejükkel, mégis sikerült elfoglalni a várost.
Ha csak önmagában nézzük, e győzelem még akkor is igen kétes értékű. Ha elfogadjuk a nagyjából reálisnak látszó becslést, miszerint az oroszok 20 ezer elesett és 80 ezer sebesült vagy fogságba esett katonával fizettek Bahmutért, akkor az azt jelentené, hogy Oroszország népességének nagyjából 0,08 százalékát áldozták fel az ország területének 0,00024 százalékáért. Ebben az ütemben nagyjából egymilliárd orosznak kéne a vérét áldoznia ahhoz, hogy Ukrajna maradék részét is elfoglalják. Ez persze csak demagóg játék a számokkal, de a térképre ránézve is látszik, hogy az iszonyatos áldozatok valójában nemhogy Kijev, de még a Donbasz elfoglalásához sem vitték lényegesen közelebb az orosz erőket. (Hasonló véleményen van a háborúpárti, de az orosz hadvezetéssel szemben igen kritikus, Sztrelkov néven publikáló orosz blogger, Igor Girkin is, aki hosszú, alább angol fordításban is olvasható bejegyzésében „szükségtelennek” és „pürrhoszinak” titulálta a győzelmet, és felhívta a figyelmet arra, hogy az ukránok keresve sem találhatnának jobb időpontot az ellentámadásuk megindítására.)
A somber celebration by Prigozhin of Bakhmut finally "falling".
— Dmitri (@wartranslated) May 20, 2023
He and the Russians know at what cost this and all recent advances came. Whether the ruins of the city stay with them for much longer is another question. pic.twitter.com/dJFe2r7u7z
Régi trükk új köntösben
Csakhogy valójában ennél is rosszabb a helyzet, a „győzelem” ugyanis inkább tovább súlyosbítja az oroszok bahmuti, a valóságban igencsak szorult helyzetét. Mint emlékezhetünk, a csata kritikus időszaka volt az, amikor az oroszok nem magában Bahmutban, hanem a várostól dél- és északnyugatra fekvő frontszakaszokon értek el sikereket. Voltak napok, amikor a harcok szó szerint néhány méterre folytak a város utánpótlása (és esetleges kiürítése) szempontjából kulcsfontosságú, utolsó két bevezető aszfaltozott úttól. Ekkor mondták ki nyugati szakértők is, hogy Bahmutot hadműveleti értelemben körülzárták az oroszok, a helyőrség helyzete pedig kritikussá vált.
Végül azonban az ukránok megtartották a két útvonalat, majd ellentámadások sorozatával jelentősen javították is pozícióikat a front e szakaszain (ennek egyik látványos felvonása volt, amikor egyetlen támadással több négyzetkilométert foglaltak vissza, Prigozsin egyik látványos kiborulását is kiváltva). Ez viszont azt jelenti, hogy a városban magában történtek hatására immár nem az ukránokat, hanem éppenséggel az oroszokat fenyegeti inkább a bekerítés, helyzetük pedig eléggé kellemetlenné válhat a következő hetekben. Bahmut ugyanis egy folyóparti, kisebb medencében fekszik, és a dolgok mostani állása szerint a várost nyugatról körülvevő magaslatok többsége immár szilárdan ukrán kézen van. Errefele kitörni tehát öngyilkos vállalkozás lenne, miközben az ukrán haderő tüzérségi, sőt könnyűfegyverzettel is jól be tudja lőni a város nagy részét. Ahol, emlékezzünk, kő kövön nem maradt, tehát fedezéket is legfeljebb a romok között lehet találni.
#Ukrainian military sources reported that #Russian forces lost part of the dominant heights around #Bakhmut and noted that sustained Ukrainian advances could lead to a tactical encirclement of #Wagner forces in Bakhmut. (1/6) https://t.co/lnGXMYfvgn https://t.co/h5umfz42QZ pic.twitter.com/bInAGcPtkn
— ISW (@TheStudyofWar) May 22, 2023
Az ukránok megtehetik, hogy még inkább megerősítik a város körüli pozícióikat, és azután minimális saját veszteségekkel véreztetik ki tovább a megszálló orosz erőket. De akár az sem elképzelhetetlen, hogy a régóta várt ukrán offenzíva egyik – vagy éppen fő – támadása Bahmut környékén indulhat meg, célja pedig a városban tartózkodó orosz erők bekerítése lenne.
Ha így történne, akkor az ukránok tulajdonképpen a hadtörténelem egyik bevett hadműveletét „adnák elő”. A Kr. e. 216-ban vívott cannaei csatában a zseniális pun hadvezér, Hannibál komoly problémával szembesült. Gyalogsága ugyanis mind létszámban, mind képességekben jelentősen elmaradt a vele szemben álló római gyalogsághoz képest. Lovassága ugyan erősebb volt, mint a rómaiaké, azonban szemtől szemben annak sem lett volna esélye a félelmetes római légiókkal szemben.
Ezért aztán gyalogságát egy, a rómaiak felé középen kitüremkedő arcvonalban helyezte el, legerősebb egységeit pedig a szélekre állította fel. Ahogy a hatalmas tömbként előrenyomuló rómaiak benyomták az arcvonalat, lassan egy immár hátrafele domborodó félkör belsejében találták magukat, és mielőtt még átszakíthatták volna a punok arcvonalát, megérkezett a közben római ellenfeleit megfutamító lovasság, és bekerítette a legionáriusokat. A csatában szinte a teljes római haderő megsemmisült, a 16 légió nagyjából 80 ezer katonájából néhány ezer hadifogoly maradt csak életben.
Hasonló trükköt aztán sokan, sokszor alkalmaztak még a hadtörténelemben, tulajdonképpen Sztálingrádnál is hasonló, bár sokszoros léptékű csapdába szaladt bele a náci Németország 6. hadserege (bár a szovjet haditervek feltehetően menet közben, az események hatására alakultak ki, és nem eredetileg is ez volt a terv). Miután hosszú, házról házra zajló küzdelemben őrölték fel eredetileg a velük szemben álló szovjet csapatokhoz képest nagyobb harcértékű erőiket, és végre nagyjából elfoglalták Sztálingrádot, a széleken áttörő szovjet erők halálos ölelésébe kerültek egy elpusztított, az utánpótlástól elvágott romhalmazban.
Sztálingrád elfoglalását Hitler presztízsokokból erőltette a stratégiai fontosságú kaukázusi olajmezőkkel szemben, a visszavonulást is hasonló okokból tiltotta meg tábornokainak – végül aztán a háborút eldöntő vereségbe hajszolta bele hadseregét. Bahmut elfoglalását az első próbálkozások után szintén elsősorban presztízs- és propagandaokokból erőltette az orosz vezetés, és most, hogy nagy hírveréssel bejelentették az elfoglalását, óriási arcvesztés lenne feladása, és ezzel az egész sokhónapos véres ütközet hiábavalóságának beismerése.
A labda az ukrán térfélen pattog
Tehát nagyon úgy néz ki, hogy az oroszok a nagy, utolsó bahmuti rohamukkal saját magukra csapták rá a csapda fedelét. Nem véletlen, hogy Prigozsin már a fentebb idézett videóüzenetében be is jelentette, hogy a Wagner gyorsan el is hagyja a várost:
„Május 25-éig átvizsgáljuk, létrehozzuk a szükséges védelmi vonalakat, és átadjuk a hadseregnek. Mi visszavonulunk táborainkba, és ha újra szüksége lesz ránk az országunknak, népünknek, családjainknak, akkor visszatérünk, és megvédjük népünket, ha szükséges lesz.”
A somber celebration by Prigozhin of Bakhmut finally "falling".
— Dmitri (@wartranslated) May 20, 2023
He and the Russians know at what cost this and all recent advances came. Whether the ruins of the city stay with them for much longer is another question. pic.twitter.com/dJFe2r7u7z
A Wagner-vezér is belátta tehát, hogy innentől sem katonai, sem presztízs szempontjából nem várható semmilyen túlságosan pozitív eredmény Bahmuttól, cserébe viszont ott van egy súlyos vereség lehetősége, amely a Wagner maradék erőit is felőrölné. Kérdés persze, hogy valóban távozik-e a Wagner, hagyja-e a moszkvai vezetés, hogy Prigozsinék angolosan lelépjenek. Mindenesetre a hét vége felé érdemes lesz figyelni, mi történik, mert ha valóban megkezdődik az őrségváltás, akkor az oroszok minden bizonnyal tapasztalatlan, sorozott katonákkal tömhetik be a lyukakat, az „őrségváltás” pedig tökéletes lehetőséget biztosíthat ukrán akciókra.
A bahmuti ütközet, vagy inkább annak hosszú első szakaszának lezárulta szintén fontos tanulságokat szolgáltatott ukrán oldalon is. Nem kérdés, hogy Ukrajna is borzalmas, bár az oroszhoz nem mérhető véráldozatot hozott a város megtartásáért, de végül – a nyugati szakértők, sőt egyes ukrán politikusok és katonák kételkedése ellenére – az ukrán hadvezetés tulajdonképpen minden fontos célját elérte. A városért folyó harcokban az oroszok ember- és lőszertartalékainak jelentős részét sikerült felmorzsolni, minimális eredményekért cserébe. Az itt folyó harcok miatt az oroszok egyetlen másik frontszakaszon sem tudtak komoly nyomást kifejteni az ukrán védelmi vonalakra, így volt idő pihentetni a már felállított alakulatokat, valamint kiképezni, felszerelni az új, az offenzívára szánt dandárokat.
Minden hiábavalósága és rémsége ellenére tehát a Bahmutért folytatott ütközet, ha önmagában nem is lesz a háború döntő csatája, előkészítette a terepet arra, hogy Ukrajna megrendítő ütést vigyen be Oroszországnak, Bahmutnál vagy máshol.
Kérdés persze, hogy ezt a lehetőséget hogyan tudja az ukrán hadvezetés kihasználni, de ha azt nézzük, hogy az eddigi számításaik általában minden kétség ellenére beváltak, akkor most sincs okunk kételkedni abban, hogy nem lesz könnyű nyara az Ukrajnában harcoló orosz katonáknak.
