Érett almaként potyogó orosz harci gépek, lelőtt Kinzsalok, kilőtt Patriot, rakétaeső Kijevre, a Storm Shadow bemutatkozása, csalidrónok, siklóbombák. Sok hír érkezett az elmúlt napokban az ukrajnai légiháborúhoz kapcsolódóan. De mi igaz és mi nem a sok bombasztikus hír közül? Hogyan történhettek az egyes vitatott események? És mit jelent mindez a jövőre nézve? E kérdésekre próbálunk válaszolni.
Fejjel repültek a falnak
Múlt vasárnap vált bizonyossá, hogy május 13.-a, szombat úgy fog bevonulni az ukrajnai háború történetébe, mint az orosz légierő (egyik) fekete napja. Ahogy azt orosz források is elismerték, négy orosz harci repülőgép, egy Szu-34-es vadászbombázó, egy Szu-35-ös vadászgép, valamint két Mi-8-as helikopter zuhant le Oroszország Ukrajnával határos Brjanszk régiójában. Mivel a gépek térben és időben is egymástól nagyon közel semmisültek meg, egyértelmű, hogy nem baleset, hanem külső behatás okozta vesztüket, ezt az előkerült felvételek is alátámasztották.
De mi történhetett? A gépek minden bizonnyal ukrán célpontok elleni támadásra készültek, és az oroszok előszeretettel indítanak rakétákat, cirkálórakétákat Ukrajnába a határ orosz oldaláról, mivel ez – eddig legalábbis – jóval biztonságosabbnak számított, mint berepülni az ukrán légtérbe. Könnyen elképzelhető, hogy az ilyen repülések esetén a gépek pilótái nem tettek meg mindent az esetleges légvédelmi támadások ellen, azaz lassabban, közepes magasságban, elkerülő manőverek és elektronikus zavarás nélkül repültek.
Russian forces lost two more aerial vehicles in Bryansk. Another Mi-8 and even a Su-35. When we add the Mi-28 yesterday in Dzhankoi then we have 5 Russian losses with no known enemy assistance.
— (((Tendar))) (@Tendar) May 13, 2023
The event in Bryansk must have been the most freaking friendly fire incident in… https://t.co/ahxYRiaXtc pic.twitter.com/G1iWoOiWtf
Eddig azonban ebből nem történt baj, akkor most miért? Alapvetően négy lehetőség van arra, hogy mi lett a gépek veszte. Az egyik – az orosz hivatalos és nem hivatalos források által is leginkább kommunikált – verzió szerint orosz területen működő ukrán „szabotőrök” vállról indítható légvédelmi eszközökkel végeztek a gépekkel, miközben azok a bázisról felszállva még védtelenebbek voltak. Egy másik verzió szerint az ukránok egy kockázatos akcióval valamilyen légvédelmi rendszert vagy rendszereket vittek egészen közel a határhoz, és ez vagy ezek lőtték ki a célba talált rakétákat. A harmadik verzió szerint az ukrán légierő valamilyen nyugati levegő-levegő rakétát használva hajtotta végre a támadást – csak éppen az a kérdés mivel, hiszen ilyesmit elvileg nem kaptak az ukránok, és ha kaptak is volna, nem lennének kompatibilisek a szovjet rendszereket használó ukrán gépekkel.
Közös e verziókban, hogy a támadás sikeréhez mindenképp hozzájárulhatott, hogy az orosz gépek feltehetően rutinszerű támadási protokollokat követtek az ilyen repülések alkalmával, amelyet az ukránok – akár a NATO légtérfigyelő gépei és hírszerzése segítségével – megfigyelhettek, így tudhatták, milyen útvonalon, milyen magasságban, milyen gépekre kell számítaniuk.
A negyedik verzió viszont az, hogy a gépeket az orosz légvédelem azonosította tévesen idegen fenyegetésnek, és lőtte le. Olyan véleményeket is lehetett olvasni, hogy az oroszok ellenség-barát felismerőrendszere hibásodhatott meg. Ha valóban az orosz légvédelem munkáját láttuk Brjanszk felett, akkor ez az eset összefügghet más, a későbbiekben is tárgyalt fejleményekkel, azaz nem biztos, hogy emberi hiba vagy egyszerű meghibásodás áll a háttérben.
Mindenesetre a négy gép pusztulása önmagában is nagy érvágás az orosz légierőnek (különösen, hogy a hírek szerint az egyik Mi-8-as a típus nagyon ritka, összesen nagyjából 20 példányban épített, elektronikus hadviselésre specializált változata volt). Azonban ennél is aggasztóbb lehet az oroszok számára, amennyiben nem valamilyen bátor partizánakció vagy könnyen kiküszöbölhető hiba okozta a gépek vesztét, hanem egy a hadszíntéren megjelent új fegyver mutatkozott be ilyen látványosan, ez ugyanis az orosz légierő éppen az elmúlt hetekben visszanyerni kezdett cselekvőképességét veszélyeztetné, ukrán oldalról pedig elhárulna a tervezett offenzívával kapcsolatos egyik legnagyobb kockázat, azaz az, hogy az ukrán támadó alakulatok előrenyomulás közben ki lennének téve az orosz gépek támadásainak
A vihar árnyéka Luhanszk felett
Szombaton valamilyen rakéta csapódott be az orosz megszállás alatt álló Luhanszk városában. Mivel Luhanszk nagyjából száz kilométerre fekszik a front legközelebbi szakaszától is, a támadást az ukránok nem hajthatták végre a nagyjából 80 kilométert „tudó” HIMARS ütegekhez eddig kapott rakétákkal, így rögtön felmerült a kérdés, valamilyen új fegyver bevetése történt-e. Az orosz Védelmi Minisztérium hamar előállt a megfejtéssel: az ukránok a Nagy-Britannia által átadott Storm Shadow cirkálórakétát vetették be, és erre a becsapódott eszköz roncsairól készült fotók formájában bizonyítékot is szolgáltattak.
A gond az, hogy a britek két nappal a támadás előtt jelentették csak be, hogy szállítanak Ukrajnának Storm Shadow-kat. Ettől még persze akár lehettek Ukrajnában ilyen fegyverek, de ha igen, akkor sem tudjuk, mivel lőtték volna ki az ukránok ezeket, ugyanis egyelőre nem hallottunk arról, hogy sikerült volna ezeket „összepárosítani” valamelyik ukrán harci repülőgéppel, esetleg földről indíthatóvá tenni őket. Ugyan az már kiderült, hogy az ukránok az amerikai „radarvadász” HARM rakétákat rábarkácsolták saját gépeikre, a Storm Shadow azért egy másik ligában játszik: a rendszerek összefésülésének nem kis feladata mellett ez a rakéta nagyjából 1300 kilogrammot nyom, és ilyen formán sem MiG-29-esek, sem Szu-25-ös gépek nem tudják levegőbe emelni. A Szu-27-es és 24-es gépek képesek ilyen súllyal felszállni, de eddig egy mukkanást sem lehetett hallani arról, hogy sikerült volna a rendszereikkel integrálni a Storm Shadow-t.
Vannak, akik szerint az ukránok valójában Tocska-U ballisztikus rakétával támadták a várost, és az orosz képek egyszerűen hamisítványok. (Utóbbi természetesen lehetséges, gondoljunk csak arra, hogy az orosz hivatalos források szerint már sokszor annyi ukrán harci gépet lőttek le, mint amennyi összesen volt az ukránoknak, beleszámítva még a nemrég leszállított lengyel és szlovák MiG-29-eseket is.) A Tocska elméletileg éppen csak képes lehet elérni Luhanszkot ukrán fennhatóság alatt álló területről indítva, de mi van, ha egy harmadik eszközről van szó?
Ugyanis az is a napokban derült ki, hogy az ukránok bevetettek amerikai ADM-160 MALD (Miniature Air-Launched Decoy, azaz Miniatűr Légi Indítású Csalétek) cirkálórakétákat is. Mint a nevéből is látszik, ez nem támadó fegyver, hanem egy olyan eszköz, amely az ellenséges légvédelem „átverésére” szolgál, repülés közben képes különböző harci repülőgépek radarjeleit, illetve manővereit imitálni, és ezzel összezavarni, rakéták kilövésére, és ezzel pozíciói elárulására késztetni az ellenséges légvédelmet. Egy másik állítólag a luhanszki roncsokról készült képen egy ADM-160B feliratú táblát fedeztek fel az elemzők.
Forgot to say.
— Angry Cossack (@auto_glam) May 12, 2023
US bait rocket ADM-160 has been found nearby pic.twitter.com/9qU9PAhdEf
Ha valóban repkednek Ukrajna felett Storm Shadow-k és/vagy MALD cirkálórakéták, akkor mind a luhanszki, mind a birjanszki események lehetséges magyarázatai is megsokszorozódnak. Ha például az orosz légvédelem pánikszerűen Storm Shadow-kat keresett a légtérben, miközben MALD-ok zavarták össze a rendszereiket, akkor rögtön valószínűbb, hogy baráti tűz végzett a lelőtt orosz gépekkel és mit sem sejtő pilótáikkal.
Mindenesetre akár már bevethetők, akár csak hamarosan bevethetők lesznek, a Storm Shadow-k, illetve a gyakorlatilag azonos konstrukciójú, május 16-án bejelentett francia SCALP-EG cirkálórakéták hatalmas jelentőségűek is lehetnek a háborúban, hiszen nagyjából 250 kilométeres hatótávolságuk teljesen új képességet jelent az ukránok számára az orosz front mögötti célpontok támadásának szempontjából. Még ha feltételezzük is, hogy ezeket az eszközöket az ukránok nem használhatják a 2014 előtti, elfogadott orosz határokon túli csapásokra, az alábbi térképen is jól látható, hogy hatalmas új területeken kell elkezdenie aggódnia az oroszoknak a lőszerraktárak, parancsnoki központok, stratégiailag fontos célpontok biztonságáért. A HIMARS tavaly nyári érkezése a feje tetejére állította az orosz logisztikai rendszert, és ugyan Storm Shadow-kból és SCALP-okból már csak az áruk miatt sem lehet annyit kilőni, mint HIMARS-rakétákból, ezek is okozhatnak súlyos gondokat az orosz csapatok ellátásában – éppen a várhatóan hamarosan meginduló ukrán offenzíva előtt.
Map showing the range of British-supplied Storm Shadow long-range cruise missile that'll be used by Ukraine, taking into account their possible use on objects not only in Crimea, but also in the rest of Russia. pic.twitter.com/quSloE0dsD
— Clash Report (@clashreport) May 11, 2023
„Csodafegyverek” egymás között
Végezetül pedig kitérnénk a Kinzsal-Patriot különmérkőzés állására is. Mint múlt héten megírtuk, Ukrajnának először sikerült egy Patriot rendszer segítségével kilőnie egy orosz Kinzsal-rakétát. Fontos leszögezni itt is, hogy a Kinzsalt ugyan részben az orosz propaganda hatására szokás hiperszonikus fegyverként emlegetni, ez nem igazán pontos megfogalmazás. A Kinzsal valóban hiperszonikus sebességgel támadja célpontját, ám alapvetően egy légi indítású ballisztikus rakéta, és ily módon ballisztikus, kiszámolható pályán érkezik, önálló manőverezésre ugyanis nem képes. Ettől még veszélyes fegyver – nem véletlenül nem tudták az ukránok korábban lelőni – ám nem akkora meglepetés, hogy egy Patriot rendszer képes lehet az elfogására.
Ahogy az sem meglepő, hogy az oroszok igyekeznek minden lehetséges eszközzel kilőni az Ukrajnában lévő két Patriot üteget. Ez egyrészt propagandaszempontból is nagy fegyvertény lenne, hiszen bebizonyosodna az amerikai rendszer sérülékenysége, másrészt a gyakorlatban is sokat jelentene, mivel a Patriotok – mint láttuk a Kinzsal esetében – új képességeket is adnak az ukrán légvédelemnek, miközben tehermentesítik az ukránok szovjet rendszerű, még mindig a légvédelem gerincét adó eszközeit is. (Apropó, mi van, ha éppen a Patriotok tették lehetővé, hogy az ukránok az orosz határ mellé, tehát az orosz tüzérség és légierő hatótávolságán belülre telepítsék azokat az eszközöket, amelyek aztán lelőtték a négy harci gépet?)
A Kijev elleni, múlt hét szerdán-csütörtökön indított, rég nem látott hevességű és drónok mellett cirkálórakétákat és Kinzsalokat bevető orosz támadás is részben biztosan a Kijev védelmében részt vállaló Patriot üteg ellen indult. Miközben az ukránok arról számoltak be, hogy a fővárosra kilőtt összes eszközt – köztük hat(!) Kinzsal rakétát – semlegesítette a légvédelem, az orosz védelmi minisztérium győzelmi jelentésben adta hírül, hogy kilőtték az Ukrajnában szolgáló két Patriot üteg egyikét.
Ezt lehetne a szokásos propagandahazugságnak titulálni, ám azt, hogy az egyik Patriot közelebbről nem részletezett, „kisebb” károkat szenvedett, amerikai források is megerősítették, hozzátéve hogy ez nem befolyásolja az eszköz harckészültségét, tehát az üteg továbbra is képes a légi célpontok támadására. Egyesek arra tippelnek, hogy a rendszer valamelyik eleme, amely nem az egész üteg „lelkét” adó, nagyon nehezen javítható vagy pótolható radar, sérült meg talán pont egy lelőtt Kinzsal becsapódó maradványai miatt. Az sem elképzelhetetlen, hogy saját, meghibásodott elfogórakétája okozott sérüléseket a Patriot valamelyik kilövőállásának.
Az mindenesetre jelzésértékű, hogy a győzelmi jelentések mellé érkezett az a hír is Moszkvából, hogy hazaárulás miatt folyik nyomozás a Kinzsal fejlesztésében kulcsszerepet játszó három mérnök ellen, akiknek az lehet a bűne, hogy különböző tudományos fórumokon publikáltak, adtak elő a hiperszonikus repülés problémáiról. A hír egyrészt jól mutatja, hogy Putyin rendszere minden egyes nappal közelebb kerül a legsötétebb sztálini időkhöz, másrészt feltehetjük a kérdést, hogy ha a Kinzsal valóban olyan csodafegyvernek bizonyult volna, mint amilyennek az orosz elnök szerette beállítani, akkor miért fenyegetné akár életfogytiglani büntetés is fő tervezőit?
Akármi is történt pontosan, azon nem kéne csodálkozni, hogy a Patriot sem csodafegyver, hanem „csak” egy nagyon jó képességekkel rendelkező légvédelmi rendszer. Amelyet azonban eredetileg arra terveztek, hogy egy komplex, a légierőt is magában tudó védelmi rendszer részeként tegye a dolgát, nem úgy, ahogy Ukrajna használni kényszerül. Az is biztos, hogy nem ez volt az utolsó forduló ebben a harcban, az oroszok minden lehetséges eszközzel támadni fogják a Patriotokat, amelyeket a kibocsátott erős, jellegzetes radarjeleik miatt könnyen be is tudnak mérni, ha be vannak kapcsolva. Az sem elképzelhetetlen, hogy ha megfelelően összehangolt támadásokkal túlterhelik a rendszert, akkor végzetes csapást is bevihetnek – igaz moduláris felépítése miatt a Patriot ütegek egyes elemei egymástól megfelelő távolságban vannak telepítve, így mondjuk az egyik rakétakilövő pusztulása nem jelentené a teljes üteg harcképtelenné válását.
A következő hetekben is érdemes lesz tehát figyelni az ukrajnai háború légi frontjának eseményeit. Előbb-utóbb talán az elmúlt napok zűrzavaros eseményeinek kapcsán is tisztábban fogunk látni, de ami ennél is fontosabb, talán kiderül, mit jelent mindez a jövőre vonatkozóan.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
