Az elmúlt napokban sok szó esett arról, hogy az Egyesült Államokban döntés születhetett a Patriot légvédelmi rendszer Ukrajnába szállításáról. A jól értesültek szerint az elvi jóváhagyás megtörtént, az amerikai adminisztráció most a részleteken dolgozik, és napokon belül meglehet a hivatalos bejelentés is. A hírekre már a Kreml is reagált, a megállapodás a washingtoni orosz nagykövetség szerint „újabb provokatív lépés” lenne amerikai részről, és Oroszország azt is leszögezte, hogy „legitim célpontnak” tekintenék a rendszert Ukrajnában, és hogy a Patriotok ukrajnai megjelenése „megjósolhatatlan következményekkel járna”. Persze a Kreml nem először és minden bizonnyal nem is utoljára fenyegetőzik ilyen homályos módon, és eddig a feltételezett igazán borzalmas következmények – mint mondjuk egy nukleáris csapás Ukrajna ellen, vagy egy NATO-tagállam elleni közvetlen katonai akció – nem történtek meg.
De mik lehetnek a Patriot-rakéták ukrajnai megjelenésének megjósolható következményei? Ennek próbálunk utánajárni. A reakciókból arra lehet következtetni, hogy ez alapvető befolyással lenne a háború menetére, de valóban ez a helyzet?
A hidegháború fejlett öröksége
A Patriot légvédelmi rendszer kétségtelenül a világ egyik legfejlettebb föld-levegő rakétarendszere, de alapjai még jócskán a hidegháború idején születtek, hiszen az 1980-as évek első felében állították először szolgálatba, első éles bevetése pedig az 1991-es öbölháború idején történt. Máig is vitatott kérdés, hogy a rendszer milyen sikerességgel vette fel a harcot az iraki Scud rakétákkal szemben, az viszont tény, hogy az azóta eltelt három évtizedben a rendszert minden szempontból jelentősen továbbfejlesztették. Az újabb, PAC-2-es és PAC-3-as rakéták, illetve a rakétakilövő ütegekhez kapcsolódó irányító- és radarrendszer fejlesztései jóval nagyobb hatótávolságot biztosítanak a rendszernek, illetve elvben találati pontosságát is fejlesztették. Az utóbbi években élesben csak a Közel-Keleten, izraeli, szaúd-arábiai és egyesült arab emírségek-beli szolgálatban vetették be, de ezekben az esetekben a Patriotok egy-két beérkező drón vagy kezdetleges ballisztikus rakéta ellen voltak bevetve, nem egy modern légierővel és jelentős támadási kapacitással bíró haderő ellen. (Egy izraeli Patriot-üteg 2014-ben lelőtt egy a Golán-fennsík felett repülő szíriai Szu-24-es repülőt, eddig ez volt az egyetlen alkalom, amikor a rendszert sikeresen vetették be pilóta vezette harci repülő ellen).
Ennek ellenére a katonai szakértők általánosságban úgy vélik, a Patriot valóban hatékony rendszer, amely drónok, harci repülőgépek, illetve kisebb hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen is sikerrel alkalmazható. Ezt nyilvánvalóan így gondolják sok országban is, hiszen a rendszer szolgálatban van Hollandiában, Németországban, Japánban, Izraelben, Szaúd-Arábiában, Kuvaitban, Tajvanon, az Egyesült Arab Emírségekben, Katarban, Dél-Koreában, Romániában és Lengyelországban is. Tény viszont, hogy minden tesztelés és gyakorlatozás ellenére a rendszernek lehetnek olyan esetleges gyenge pontjai, amelyekre csak valós harci körülmények között derül fény (az alábbi videón egy rosszul sikerült szaúdi bevetése látható a rendszernek). E cikk kedvéért viszont tegyük fel, hogy ilyenek nincsenek, és a rendszer valóban képes közel 100 százalékos pontossággal eltalálni és megsemmisíteni minden célt, amit felderít.
Ez nagyon jól hangzik, ám egyelőre csak arról van szó, hogy az Egyesült Államok egyetlen üteget, azaz nyolc, egyenként négy elfogórakéta indítására alkalmas kilövőállást, valamint egy radart, egy irányítóközpontot és egy generátort tartalmazó egységet szállítana le Ukrajnának. Az amerikai haderőben a rendszereket zászlóaljakban vetik be, ezekhez egyenként négy-öt üteg tartozik, ilyen zászlóaljból az amerikai fegyveres erőknél összesen 16 létezik.
Ugyan a Patriot-rendszer legnagyobb hatótávolságú rakétái nagyjából 150 kilométeres távolságban is támadni tudnak célokat, egyetlen Patriot-üteg nem képes egy 150 kilométer sugarú kört teljesen levédeni minden levegőből érkező veszély ellen. Egy az Al-Dzsazírának névtelenül nyilatkozó amerikai tisztviselő szerint egy üteg még Kijevet sem lenne képes „lefedni”, legfeljebb egy városrészt tudna igazán hatékonyan védelmezni.
Pontszerű védelem
A Patriot ráadásul cirkálórakéták, repülőgépek és drónok ellen – elméletben legalábbis – nem jelentene kritikus új képességeket az ukrán légvédelem számára a most is használt S-300-as orosz, vagy éppen a Németországtól kapott IRIS rakétarendszerekhez képest. Az egyetlen, bár kétségtelenül jelentős különbséget az jelenti, hogy a Patriot ballisztikus rakétákat is képes „leszedni”. Ugyan az elmúlt hónapokban az oroszok az ukrán infrastruktúra elleni támadásaik keretében jellemzően nem ballisztikus rakétákkal támadtak, sem az orosz Iszkander, sem a hírek szerint Irán által szállítandó közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták nagyobb számban történő bevetése nem kizárt a közeljövőben. A Patriot-rendszer képes lehet ezek elhárítására, ám minden bizonnyal csak egy nagyon limitált területen, mondjuk Kijev belvárosa felett.
Ahhoz azonban, hogy ez a védelem ne csak elméleti legyen, jól képzett személyzet is kell az üteghez. Az amerikai haderőnél egy 90 fős egység üzemeltet egy üteget, a kiképzés pedig igen hosszú. Egy karbantartónak például 53 hétig tart a képzése, de a kilövőállás kezelőit is 13, a tűzvezető rendszer kezelőjét pedig 20 hétig képzik az amerikai haderőnél. Bár korábban a HIMARS-rendszerek esetében is bebizonyosodott, hogy az ukránok elég gyorsan képesek komplex fegyverrendszerek irányítását elsajátítani (és az is biztos, hogy Amerikából mondjuk egy karbantartót online is tudnak segíteni a munkájában, így az 53 hetes kiképzést biztosan nem kell kivárni, és az sem lehetetlen, hogy néhány ukrán katona kiképzése már nagy titokban meg is kezdődött, készülve a végleges döntésre), de 2-3 hónapnál előbb azért nem várható, hogy kiképzett legénységgel rendelkező, bevethető Patriot-üteget láthatunk Ukrajnában. Az amerikai kormányzati körökben is februárral számolnak, addig pedig még nagyon sok minden történhet az Ukrajna feletti légi háborúban.
A legénység kiképzését már csak azért sem lehet elspórolni, mert a Patriot fejlettségének megfelelő árban is van, egyetlen üteg rakéták nélkül nagyjából 400 millió dollárt kóstál, míg az elmúlt években beszerzett PAC-2-es rakéták darabonként körülbelül 2 millió, a még újabb PAC-3 rakéták pedig 4 millió dollárba kerülnek. Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy fejlett légvédelmi rakétákat lövöldözni néhány tízezer dolláros iráni drónokra nem éppen fenntartható hosszabb távon – ez még inkább igaz a Patriot-rakétákra. Ahhoz viszont, hogy a rendszer ukrán kezelői több tucat beérkező célpont (ahogy az az elmúlt hetek egyszerre 80-100 rakétával végrehajtott orosz támadásai idején történt) közül ki tudják választani azokat, amelyek a legnagyobb károkat okozhatják, és amelyeket az olcsóbb eszközök nem tudnak lelőni, nagyon jó kiképzés és nagyon jó kommunikáció szükséges a légvédelmi rendszer többi elemével.
Azt a tényezőt is érdemes figyelembe venni, hogy a Patriot anyagi és eszmei érték szempontjából is nagyon drága rendszer lesz Ukrajnában, és az oroszok nyilván nem csak a szavak szintjén fognak mindent elkövetni azért, hogy kilőjék. Ugyan a rendszer természetesen elvben meg tudja magát védeni, de ha sikerül bemérni, több tucat drón, cirkálórakéta, esetleg levegő-föld rakéta közül néhány már valószínűleg el tudna érni találatokat, ez pedig a harctéri valóság mellett propagandaszempontból is nagy győzelem lenne az oroszok számára. A rendszert tehát feltehetően nem lehet majd a frontvonalakhoz túl közel telepíteni, és arra is figyelni kell majd, hogy elemeit rendszeresen mozgassák, ez pedig levesz a hatékonyságból is.
Szimbolikus áttörés lehet
Ha ez a Patriot-üteg egy lenne a sok közül, ami majd még érkezik Ukrajnába, az valamikor jövő késő tavaszra, nyárra tényleg jelentősen befolyásolhatná a háború erőviszonyait. Egy ukrán szempontból ideális világban a fronthoz közel telepített Patriot-ütegeket arra használnák, hogy mélyen az orosz vonalak mögött is „megtisztítsák” az eget az orosz harci repülőgépektől, és így a megmaradt ukrán légierő ellenfél nélkül tudná támogatni az ukrán szárazföldi erők hadműveleteit, miközben a légvédelem többi része az „olcsóbb” célpontokra, a beérkező drónokra és cirkálórakétákra vadászhatna az ukrán hátországban.
Az azonban valószínűtlen, hogy az ukránok belátható időn belül tucatszámra kapjanak Patriot-ütegeket, már csak azért sem, mert ezekből nem állnak halomban a raktárakban készletek. Az Egyesült Államok feltehetően legfeljebb még néhány üteget tud nélkülözni, egyet-kettőt esetleg más NATO-szövetségesek is fel tudnak ajánlani, de ez még mindig messze lenne attól, hogy egész Ukrajnát vagy legalább az ország egy jelentős részét teljesen lefedje az általuk nyújtott védelem (és akkor most nem számoltunk a rakéták és a potenciális célpontok ára közötti különbséggel, ami miatt eleve nem is lenne jó ötlet komplett régiók védelmét csupán Patriotokra bízni).
Önmagában tehát sem egy, sem néhány üteg Patriot-rendszer nem fogja nagyban befolyásolni a háború menetét. A szállításnak inkább szimbolikus jelentősége lehet, az viszont elég nagy. Egyrészt a Patriotok arra képesek lehetnek, hogy Kijevet akár még egy taktikai nukleáris csapás veszélyétől is megvédjék, hiszen elvben mind a nukleáris bombákat hordozni képes repülőgépeket, mind az ilyen ballisztikus rakétákat képesek semlegesíteni, ez akkor is magabiztosságot adhat az ukrán vezetésnek, ha más ukrán nagyvárosok továbbra is védtelenek maradnának ilyen csapások ellen.
A másik, gyakorlatibb hatás az lehet, hogy az Egyesült Államok ezzel a lépéssel példát mutathat a többi nyugati országnak. A Patriot-rendszer Ukrajnába szállítása egyfelől azt mutatná, hogy saját legdrágább, az ellenséges kezekbe kerüléstől legjobban féltett rendszereiket sem sajnálják bevetni Ukrajnában, másfelől kiderülhetne, hogy az újabb „megjósolhatatlan következményekkel” riogató orosz fenyegetőzések is üresek. Ha ennek nyomán az összes NATO-tagország minden nélkülözhető fejlett légvédelmi rendszerét elküldené Ukrajnába, annak azért már érzékelhető hatása lenne az erőviszonyokra. Nem lehet véletlen, hogy a múlt héten érkeztek hírek arról, hogy Franciaország és talán Olaszország is hajlandó lenne lemondani Ukrajna javára néhány SAMP-T föld-levegő rakétarendszerről. Ha beindulnak az ilyen felajánlások-szállítások, az jelentősen megerősítheti az ukrán légvédelmet, csak kérdés, hogy mikorra. A már most is rendszeresen áram, fűtés és vezetékes víz nélkül élni kényszerülő ukránok milliói számára ezek a gesztusok már most is későn jönnek, és februárra vagy tavaszra minden bizonnyal még többen lesznek ilyenek.
Sikeresen indították a Szarmat rakétát. 
