Putyin-Trump graffiti. Kép forrása: EPA/Valda Kalnina

A 2008-as pénzügyi válság következményeképpen megrendültek a XX. századi nemzetközi politikai szervezetek, a Közel-Keleten pedig a szemünk előtt omlanak össze a múlt században összetákolt államok. Naivitás lenne tehát azt feltételeznünk, hogy a pont a térségünkben maradnak feltépetlenül a történelmi sebek.

Hidegzuhany a román revansistáknak

A sort a moldovai amerikai nagykövet kezdte, aki kerek-perec leszögezte, hogy a Moldovai Köztársaság nem Románia, és meg kell maradjon független, szuverén államnak. James Pettit szerint „Moldova területén többnyelvű lakosság él, és ezen kívül gondolni kell a transznisztriai konfliktusra is”. Bukarest revansista köreiben hidegzuhanyként hatottak a nagykövet szavai.

Traian Băsescu volt elnök egyenesen a „Románia történelmét ért legdurvább sértésnek” nevezte az amerikai nagykövet szavait, holott még román történészek is helytállónak minősítik Pettit szavait. Băsescu már 2013-ban a román külpolitika egyik fő céljaként nevezte meg a Moldovával való egyesülést, ami ki is verte a biztosítékot Moszkvában. Klaus Johannis jelenlegi elnök is rendszeresen védőhatalmi státuszba helyezkedve biztosítja Moldova lakosságát arról, hogy Románia meg fogja védeni szomszédja területi egységét és gazdasági érdekeit.

Nos, Washington szerint akkor mégsem Bukarestnek kell garantálnia Moldova területi szuverenitását, különösen úgy nem, hogy közben a bekebelezésére ácsingózik. A Fehér Ház figyelmét bizonyára nem kerülte el, hogy két hete a Transznisztriában állomásozó orosz csapatok hadgyakorlatba kezdtek, amely egyben Ukrajna aggodalmát is kiváltotta. A moldovai kormány pedig Washingtonhoz – és nem Bukaresthez – fordult a napokban, erősebb támogatást kérve a megbolydult régióban, amelynek az amerikaiak a várakozások szerint az elnökválasztásuk után tesznek eleget.

Trump esetleges győzelme új korszakot hozhat

Putyin szintén egy komoly figyelmet keltő interjút adott abból az alkalomból, hogy 77 éve tört ki a második világháború. Ebben kifejtette, hogy „ha valakinek ahhoz támad kedve, hogy újragondolja a második világháború eredményeit, csak tessék, vitassuk meg. De akkor nemcsak Kalinyingrádról kell vitatkozni, hanem Németország összes keleti területéről, Lvovról, ami Lengyelország része volt, és így tovább. És ott van Magyarország is, meg Románia is. Ha valaki szeretné kinyitni ezt a Pandóra-szelencét, kérem szépen, övé a pálya, kezdje csak el".

Káncz Csaba

Egyesek szerint viszont a szelence már nyitva van és éppen Putyin nyitotta fel két éve a Krímben. A Kreml-hez közelálló újságírók már nyíltan több határmódosítást követelnek a poszt-szovjet térségben és Ukrajna kettéosztásáért szállnak síkra »Novorosszija« leválasztásával, amely természetesen dominóhatással lenne a térségünkre. Eddigi reakcióból ítélve Trump esetleges elnökké választása esetén a Baltikumtól Moldováig húzódó térség komoly átrendezését is elképzelhetőnek tartja. Ezért nem lehet kizárni egy Putyin-Trump paktumot sem, amely természetesen adott esetben magyar érdekeket is érintene.

Putyin a japánokkal is macska-egér játékot játszik

A két ország között a második világháború vége óta vita tárgyát képezi a Kuril-szigetek Szovjetunió által 1945 szeptemberében annektált négy legdélebbi tagjának hovatartozása. Emiatt Tokió és Moszkva a mai napig nem kötött békeszerződést. Októberben lesz ugyanakkor a 60. évfordulója annak, hogy a Szovjetunió és Japán 1956-ban közös nyilatkozatot fogadott el a hadiállapot megszüntetéséről, és Moszkva ígéretet tett két sziget visszaadására.

Abe Sinzó miniszterelnök múlt pénteken Oroszországba látogatott és egy nyolcpontos gazdasági együttműködési tervet terjesztett Moszkva elé, amely átöleli az energiaipar fejlesztését Kelet-Szibériában és a kkv-k fejlesztését is. A japánok komolyan gondolják, hogy a gazdasági kooperáció végül egy előnyös békeszerződéshez vezethet, ezért a projektbe komoly politikai tőkét is invesztálnak.

A gazdasági miniszternek ezentúl az orosz együttműködés is a kiemelt feladata lesz, miközben a miniszterelnök testvére külügyi államtitkár lett augusztusban, hogy a moszkvai diplomáciai kapcsolatokat fejlessze. A japánok előtt nem kis feladat áll, hiszen Moszkva még júliusban úgy döntött, hogy az egyik vitatott szigeten fogja felépíteni új bázisát a csendes óceáni flottája számára.

Káncz Csaba jegyzete