Rex Tillerson amerikai külügyminiszter ezekben az órákban Moszkvában folytatja feszült tárgyalásait a szíriai helyzetről. Bár mind Tillerson, mind Nikki Haley amerikai ENSZ nagykövet az elmúlt napokban a rezsimváltás szükségességét hangoztatta Szírával kapcsolatban, ez az éles retorika csupán a washingtoni politikai cirkusz része. Érdemben ugyanis nem Tillerson és Haley, hanem James Mattis védelmi miniszter és kisebb részben H.R. McMaster nemzetbiztonsági tanácsadók befolyásolják Trump elnök Szíria-politikáját.
Trump a pácban
|
| Káncz Csaba |
A végső döntést pedig az elnök mondja ki, aki a jelek szerint főként belföldi ellenfeleit akarja lecsillapítani. A Demokrata Párt és a Republikánus Párt neokonzervatívjai ugyanis az utóbbi hetekben olyan erejű össztűz alá vették Trumpot, hogy az elnöknek már a pozíciója is veszélybe került. Az elnök végül arra kényszerült, hogy a Moszkva-barát és az amerikai globális hegemóniát ellenző Steve Bannont eltávolítsa az amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsból (NSC). Ez egyben fordulópontot jelentett az amerikai külpolitikában, és kevesebb, mint 24 órán belül megindultak a cirkálórakéták Szíria felé.
Trump tehát megpróbálja kielégíteni a háborús héjákat, ez azonban sokba fog számára kerülni a saját szavazótáborában. A korábbi elnöki ciklusban a Nobel-békedíjas Obama elnök szavazói elnézték azt, ahogy elnökük hat év leforgása alatt hét országot is bombázott. A republikánus szavazók nem ennyire megengedőek és soraikban óriási a felháborodás a szír beavatkozás kapcsán.
Trump támogatói nem akarnak háborút
Olyan konzervatív véleményformálók, mint Milo Yiannopolous, Katie Hopkins, Paul Joseph Watson vagy Ann Coulter bekapcsolták a vészjelző szirénákat vagy egyenesen bejelentették, hogy búcsút intenek Trumpnak. Sőt olyan régi harcostárs, mint a brit UKIP párt vezetője, Nigel Farage is keményen nekiment az elnöknek. Szerinte Trump választói fel fogják tennie a kérdést, hogy hol lesz vége a bombázásnak? Farage szerint „akármik is Asszád elnök bűnei, ő mégiscsak egy szekuláris vezető.” Farage ezzel jól tapintott rá arra, hogy a neokonzervatívok rezsimváltó projektjei a térségben csúfos kudarcot vallottak: Szaddám eltávolítása Irakból és Kadhafi levadászása Líbiából végül is olyan polgárháborúkhoz vezettek, amelyekben az iszlám szélsőségesek nyertek teret.
De ha újra a héják diadalmaskodnak a Fehér Házban, hogyan nézne ki egy orosz és egy amerikai összecsapás konvencionális fegyverekkel? A kérdés legitim, hiszen pár órája Putyin elnök hírszerzési információkra hivatkozva további idegen zászlós (false flag) vegyi fegyveres támadásra figyelmezetett Damaszkusz körzetében, amellyel szerinte Washington akarja nyomás alá helyezni az Asszád rezsimet. Az orosz vezérkar pedig óvta attól Washingtont, hogy újra cirkálórakétákat vessen be Szíriában.
Orosz légvédelem, amerikai vadászgépek
Moszkva már a legmodernebb légvédelmi egységeit Szíriába szállította. Ahogyan 2015 őszén beszámoltunk róla, a Kreml orosz parancsnoksággal és orosz személyzettel több S-300-as és két S-400-as komplexumot szállított oda, amivel gyakorlatilag lefedik az egész régiót 60 kilométer magasságig.
Egy vezető amerikai katonai folyóirat szerint a légierőnek az F-22 Raptor lopakodó vadászgépeit kellene bevetnie, hogy csapásokat hajtson végre egy konfliktus esetén. Ezeknek használniuk kell az elektronikus zavaró berendezéseit is, hogy lebénítsa az orosz radarokat - vagy végső esetben bevetni a hadsereg legfőbb, elekronikus hadviselésre kifejlesztett vadászgépét, a Boeing EA-18G Growler harcászati rádióelektronikai lefogó repülőgépet.
Káncz Csaba jegyzete
