Putyin végső ultimátumot adott – dönteniük kell az ukránoknak

Ma orosz-ukrán külügyminiszteri találkozót tartanak Törökországban. Lavrov orosz külügyminiszter már tegnap Antaliyába utazott.

A fő ukrán-orosz ütközőpont valójában már nem a NATO tagság, illetve a Krím-félsziget feletti szuverenitás, hanem a "földosztás" és a politikai kontroll kérdése, ebben pedig merevebbek az álláspontok és nehezebb megegyezni.

Frissítés: a találkozó érdemi eredmények nélkül ért véget:

A színfalak mögötti tárgyalások részletei

Tegnap a vezető izraeli médiába kiszivárogtak a részletek Putyin elnök és Naftali Bennett izraeli miniszterelnök vasárnapi tárgyalásairól. Ezek szerint a Kreml már kidolgozta azon végleges javaslatát Zelenszkij ukrán elnök számára, amelyet ő vagy teljesen elfogad, vagy elutasít. A javaslat rosszabb feltételeket tartalmaz Kijev számára, mint az invázió megkezdése előtt, de „a két oldal közötti távolság nem igazán nagy”.

Izraeli források szerint Putyin a válaszra várva állította le csapatai előrenyomulását. Ha ez Zelenszkij részéről elutasító lesz, akkor Macron elnök félelmei válnak valóra, miszerint a „legrosszabb még előttünk van”. Ebben az esetben az orosz hadsereg „átalakítja Ukrajna arculatát”, amely alatt minden bizonnyal egyes városok szőnyegbombázást kell érteni.

Izraeli források szerint az ukrán elnök még tépelődik. Egyrészről elképesztő szintű lett a hazai és nemzetközi népszerűsége, egyfajta Che Guevara lett. Másrészt tudván tudja, hogy miként ért véget az argentin forradalmár pályafutása (megjegyzés: szitává lőtték 39 éves korában a katonák Bolíviában).

A források hozzátették: Zelenszkij megerősítheti Ukrajna függetlenségét, de ezért súlyos árat kell fizetnie. Fel kell adnia Donbaszt, hivatalosan elismerni az Oroszország-párti disszidenseket Ukrajnában, ígéretet kell tennie, hogy hazája soha nem csatlakozik a NATO-hoz, vissza kell vágnia hadseregének létszámát és örökös semlegességet kell hirdetnie.

Ha elutasítja a Kreml javaslatát, szörnyű következményekkel kell számolnia: ukránok ezrei, sőt tízezrei fognak meghalni és nagy az esélye, hogy hazája teljesen elveszti függetlenségét.

Izraeli források szerint nagyon komoly tárgyalások zajlanak Moszkva és Kijev között a színfalak mögött. Az ukrán kormányoldal nem osztja meg a részeteket a Nyugattal, mivel nem akarja enyhíteni a világszerte tapasztalható válsághelyzet érzését. Valójában azonban az ukrán vezetés pontosan tudatában van annak, hogy pár napon belül meg kell hozniuk a drámai döntést.

Az izraeli politikai források hozzátették: Putyin eltökélt és az invázió körüli komplikációk nem rendítik meg. Éppen ellenkezőleg, már nem tud visszafordulni és valódi eredményeket kell felmutatnia a saját népének.

Mindeközben Zelenszkij kormánypártja egy új biztonsági keretrendszert javasol a NATO-tagság helyett. Ennek keretében Kijev szerződésekkel biztosítaná be magát az Egyesült Államokkal, Törökországgal, és a szomszédos államokkal – beleértve Oroszországot.

Az ukrán háború globális kihatásai

A harcok és a diplomáciai tárgyalások kimenetelétől függetlenül már kijelenthető, hogy Ukrajna fizikailag a padlón van, ahogyan az orosz pénzügyi rendszer is. S noha Európa most büszkén pózol frissen megtalált egységes arculatával, valójában retteg egy esetleges energiaválság kitörésétől, mint ahogyan mélyen megrendítette az a tudat is, hogy hét évtized után véget ért az európai béke időszaka.

Ebben a konfliktusban Oroszország fizikailag megsértette egy szomszédos állam szuverenitását és területi integritását. A Nyugat azonban szintén megsértette a szabályokon alapuló pénzügyi rendszert a szankcióival és lefoglalásaival.

A Nyugat felelőssége a konfliktus eszkalálódásában

George Kennan külpolitikai guru már 1948-ban az Ukrajna Oroszországtól való leválasztását célzó nyugati kísérletek ellen érvelt. Később a NATO keleti terjeszkedését stratégiai baklövésnek nevezte. 2014-ben, az első orosz-ukrán háború idején Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter figyelmeztetett: „A Nyugatnak meg kell értenie, Oroszország számára Ukrajna soha nem lesz csak egy másik ország. Ukrajnának nem szabad a NATO-hoz csatlakoznia, a nemzetközi politikában olyan típusú vonalat kellene követnie, mint Finnországnak”, azaz el kell kerülnie az Oroszországgal való szembenállást.

A 2014-es első orosz-ukrán háború előtt Ukrajna kritikus döntés elé nézett: NATO vagy semlegesség. A politikai elit a NATO-t választotta, annak ellenére, hogy 2012-ben az ukrán lakosság alig 13 százaléka tekintette azt a legjobb biztonságpolitikai megoldásnak. Az ukrán nép nagy árat fizetett elitje nyugati nyomásra meghozott döntéséért: 2014-ben elvesztette a Krím-félszigetet és a Donbasz orosz ellenőrzés alá került.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)