|
| Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök 2017. július 7-én. (MTI/AP/Evan Vucci) |
Úgy tűnik, Donald Trump elsáncolta magát a fehér Házban, pártjától és a kongresszusi képviselőktől is elszigetelve, dühös Twitter-üzeneteket lődözve. Ám irritáló módon továbbra is szelíden bánik Vlagyimir Putyinnal – írja a német Der Spiegel kommentárja.
Aláírta ugyan az akarata ellenére Oroszország ellen hozott szankciókat, de rögtön alkotmányellenesnek is minősítette azokat, és a kongresszust hibáztatta az Oroszországgal megromló viszonyért. Hiába biztosak a dolgukban az amerikai titkosszolgálatok, hogy az oroszok beavatkoztak az elnökválasztásokba, Trump a mai napig nem hajlandó ezt a beavatkozást elítélni.
Oszd meg, és látszódj erősnek
Ezzel csak erősíti a gyanút, hogy az oroszok segítették hozzá választási győzelméhez, a Kremlnek meg ezzel legyezgeti a hiúságát, hiszen így az orosz vezetés erősnek, fontosnak tűnik. Putyinnak pedig olyan politikai és gazdasági hatalmat tulajdonítanak, ami nincs is neki. Példaként a lap azt említi, hogy nap mint nap folynak ellene tiltakozások, sztrájkok saját országában. (Mi ezt kiegészítettük a gazdasági erővel, lásd keretes írásunkat is.)
Ezeket a tiltakozásokat egyébként orosz források szerint az ottani sajtó rendszerint agyonhallgatja. Többet foglalkoznak Amerika és a liberális világrend közelgő végével, mint saját országukkal. Ez a Kreml stratégiájának része.
Az inkább baloldaliként ismert német lap szerint Putyin ereje a külpolitikán, azon belül is „a másik gyengeségén” alapul. Trump csetlése-botlása felőrli az USA-t, Európát a menekültprobléma osztja meg és a Brexit zavarja össze. De megosztott az EU az orosz szankciók kérdésében is, mert aggódnak a Nord Stream 2 gázvezeték miatt.
Nagyobb az ellenszankciók füstje
Oroszország ügyesen kihasználja ezeket a megosztottságokat, sőt maga is gerjeszti. Erre példának azt hozzák fel, hogy a francia elnökválasztás előtt az orosz állami média álhíreket terjesztett Emmanuel Macronról.
Valójában a Kreml számára a szankciók kellemetlenek. Az amerikai kongresszus egyrészt meg akarja büntetni az oroszokat a választásba való beavatkozásért, másrészt földgázt akar eladni Európának, ami nagyon rontja az orosz gázüzletet. Putyin látszólag keményen reagált, amerikai diplomáciai munkatársak kitiltásával, objektumok bezárásával, valójában ezek a lépések enyhék.
Itt az orosz választás
Putyin nem tűnhetett gyengének, de a szankciók elmérgesedését, a komolyabb gazdasági következményeket valószínűleg nagyon el akarja kerülni. Nem akar magának is további kárt okozni. Márciusban Oroszországban is elnökválasztás lesz, a belpolitikai erőt külpolitikaival igyekszik pótolni – írja a német lap.
Trump sok más módon is segíti Putyint, akarva vagy akaratlanul. A Politico nevű neves politikai weboldal az amerikai elnök lengyelországi és hamburgi (G20) látogatása kapcsán azt írta, Trumpnak biztosítania kellett volna szövetségeseit arról, hogy Amerika továbbra is megvédi őket, és látja az orosz fenyegetést. Ehelyett inkább azt bizonyította be, hogy az USA is kész magáévá tenni Putyin „sötét és illiberális világnézetét”.
Nem Trump jó, Clinton volt rossz
Miközben azonban a média tele van azzal, hogyan segítenek egymásnak Trump és Putyin, meg mennyire szeretik egymást, vannak ellenvélemények is. Egy ilyen szerint például a 2016-os orosz beavatkozás az amerikai választásba nem arról szólt, hogy Trumpot megsegítsék, hanem arról, hogy Hillary Clintonnak ártsanak.
A Kreml állítólag azt akarta volna ezzel megbosszulni, hogy Clintonék is beavatkoztak 2011-ben az orosz választásba. Akkor, 2011 decemberében 70 orosz városban voltak Putyin-ellenes tiltakozások Alekszej Navalnij ellenzéki aktivista felhívására.
Trump, az istencsapása
Mások szerint pedig Trump egyszerűen Moszkvának is sokkal rosszabb, mint Obama volt. A Der Spiegel is úgy véli, Trump tulajdonképpen a Kreml érdekeivel szemben megy, kiszámíthatatlansága és gyengesége Oroszországnak is sok kellemetlenséget okozhatnak. (Például az Ukrajna számára szállítandó fegyverek terve ügyében.)
Az Intersectionproject kisebb orosz politikai elemzői oldal szerint Trump ott próbál keménykedni a külpolitikában, ahol Obama szerinte túl gyenge volt. Így például katonai erőt alkalmazott Oroszország szíriai szövetségese, az Asszad-rezsim ellen, az USA-t egyre jobban belerángatja az ottani konfliktusba. Már az orosz és amerikai erők közvetlen összeütközésének veszélye is nagyot nőtt.
Putyin így nem kaphat semmit
Észak-Korea esetében sincs ínyére az oroszoknak Trump keménykedése, sem az ország demilitarizálását, sem egy esetleges amerikai katonai akciót nem néznének jó szemmel.
Trump nem adhatja meg Putyinnak, amit az leginkább óhajt, a Krím-félsziget annektálásának elismerését, egyáltalán, jelenleg bármilyen, az oroszoknak adott engedményt nehezen tűrne az amerikai közvélemény. Így az amerikai-orosz együttműködés keretei valójában rendkívül szűkek – írják-
|
Orosz Dávid, NATO-góliát A háborúkat, legalábbis hosszabb távon, nagyon sokszor a gazdasági erő dönti el, ebben Vlagyimir Putyin Oroszországa rosszul áll fő ellenlábasához, a NATO-hoz képest. Az orosz GDP a Wikipedia szerint vásárlóerő-paritáson (PPP, azaz az árszínvonal különbözőségét is figyelembe véve, az adatokat így közös nevezőre hozva) 3685 milliárd dollár, egy főre vetítve mintegy 25 200 dollár évente. Eközben csak Németországban ennél több, 3980 milliárd dollár volt tavaly a GDP. Az amerikai GDP szintén PPP-alapon 18 600 milliárd dollár, majdnem pontosan ötszörös, egy főre pedig 57 000 dollár. Az EU, amely nem egyezik meg pontosan az európai NATO-tagokkal, de nagyon közel áll ahhoz, 20 745 milliárd dolláros, egy főre 40 610 dolláros GDP-vel bír. Lakosságban is durva a különbség, Oroszországban mintegy 146 millióan élnek (a Krímmel együtt), az USA-ban 325 millióan, az EU-ban 512 millióan. Ráadásul itt van még a NATO-ban Törökország, amely 80, és Kanada, amely 35 milliós. (Bár Törökország NATO-tagsága mostanában időnként megkérdőjeleződik.) A NATO-államok lakossága tehát durván 950 millió, jóval erősebb, fejlettebb gazdasággal, mint az orosz. Ezzel szemben egy 146 milliós, sok szegény emberrel terhelt, fejletlen, nyersanyagfüggő gazdaság áll. Amelyet a szankciókon kívül a nyersanyagárak esése is nagyon megviselt. “Aki hangos, nem biztos, hogy erős. Aki csendes, nem biztos, hogy gyenge” – tartja a mondás. |
Lakóépületek, oktatási épületek is voltak a támadás célpontjai között. 
