A várva-várt idei ukrán ellentámadás három hónapig nem hozott átütő területi előnyöket, avagy harctéri sikereket. Ám az orosz védelmi vonal minapi áttörése Zaporizzsja város közelében (amelyre az ukrán erők most építve igyekeznek jelentős áttörést elérni) a haladás legszembetűnőbb jele az ellentámadás június eleji kezdete óta.
Lehet-e még nagy siker idén?
Az előzetes várakozásokat alulmúló előrehaladás ellenére az ukrán erők az utóbbi hetekben előrehaladást értek el Ukrajna bizonyos területein. Sikeresen rombolták az orosz utánpótlási útvonalakat a frontvonal mögött a Nyugat által szállított tüzérséggel, rakétaütegekkel és robbanóanyaggal megrakott drónokkal.
Az orosz haditengerészet és teherhajók elleni közelmúltbeli támadások továbbra is megzavarják a katonai műveleteket és a Fekete-tengeren keresztüli ellátási útvonalakat. A Moszkvában és más orosz városokban végrehajtott dróntámadások pedig a háborút érzékelhetővé teszik az orosz nép számára.
Ráadásul az oroszoknak komoly logisztikai problémájuk van. Védelmi állásaik nagyjából kétezer kilométer hosszúak, az északi orosz-belarusz határtól a Donbászon át a dél-ukrajnai Dnyipro folyóig húzódva. A védelmi vonalaik is egyenetlenül oszlanak el: például Herszon megyében az árokhálózatok, aknamezők és páncéltörő árkok tíz kilométer mélységben vannak kiépítve. Más területeken viszont a védelmi vonalak kevesebb, mint egy kilométer mélységűek.
A francia példa
Az Ukrajnát jelenleg megszálló hetven orosz dandár közel sem alkalmas arra, hogy a frontvonal minden szakaszát megvédje. Bár Oroszország védelmi rendszerei professzionálisak, a francia Maginot-vonal is az volt 1940-ben. De amikor ekkora védelmi erővel szembesültek - amely betonbunkerekből, páncéltörő akadályokból és nagy tüzérségi ütegekből állt -, a náci erők egyszerűen áttörték a védelmi vonalat annak leggyengébb pontján, és tovább haladtak az Ardennek durva terepén (ahol a francia védelem a leggyengébb volt), bekerítve az erősebb védelmi pozíciókat délen. Heteken belül használhatatlanná vált az a védelmi vonal, amelyre a franciák állandó ütközőként támaszkodtak Franciaország és a hitleri Németország között.
Hacsak az ukránok nem hajtanak végre jelentős áttörést, és nem verik szét az orosz erőket páncélos oszlopokkal a 2022-es harkovi és herszoni ellentámadásokhoz hasonló műveletekben, nem valószínű, hogy idén bármilyen területi célkitűzés megvalósulna.
Politikai viharfelhők a horizonton
Sőt, Nyugaton csalódás lehet úrrá, hogy az idei ellentámadás még a katonailag kiváló harckocsioszlopokkal és rakétarendszerekkel is kisebb eredményt hozott, mint a korábbi hadjáratok - ugyanazon felszerelés nélkül - tavaly.
Ezenkívül mind az Egyesült Királyság, mind az Egyesült Államok (Ukrajna két legnagyobb katonai segélyszállítója) 2024-es, politikailag mélyen megosztó választások küszöbén áll. Ennek során központi kérdéssé válhat a fegyverek és felszerelések szállításának folytatása Ukrajnának – és ennek költsége.
Márpedig Ukrajnának továbbra is nagy mennyiségű fegyverre lesz szüksége.
A Zaporizzsja melletti áttörés bizakodásra adhat okot, hogy a siker még lehetséges. Az elkövetkező hetek megmutatják, hogy Ukrajnának megvan-e az anyagi erőforrása ahhoz, hogy ezt a taktikai sikert stratégiai sikerré alakítsa.
Az ellentámadás messzemenő következményei
Putyin rezsimje abban reménykedik, hogy a folyamatos lemorzsolódási háború végül aláássa a nyugati kormányok azon eltökéltségét, hogy Kijev erőinek felfegyverzésére továbbra is kimerítsék saját katonai erőforrásaikat. A Kreml terve valószínűleg azon a meggyőződésén alapszik, hogy Ukrajna nemzetközi támogatói előbb-utóbb a Moszkva és Kijev közötti tárgyalásokat szorgalmazzák majd.
Oroszország kétségtelenül azzal a követeléssel indulna ezeken a tárgyalásokon, hogy a Krím-félszigeten kívül további területek is beépüljenek az Orosz Föderációba, és ami döntő jelentőségű, Ukrajna a jövőben ne legyen NATO-tag.
Lengyelország és a baltiak viszont attól tartanak, hogy nem lesz tartós béke, amíg Putyin hatalmon van. Egy törékeny béke tökéletesen megfelelne a Putyin-rezsimnek, és azon túl is, beleértve Ázsiát, ahol Kína továbbra is folytatja kardcsörtetését Tajvannal szemben. Bár a hangsúly Ukrajnán van, a globális tét sokkal nagyobb, mint keleti szomszédunk területi integritása.
Az orosz-ukrán háború kritikus szakaszba érkezett. Ha az esős évszak beköszönte előtt nem történik meg a nagyszabású ukrán áttörés, és sok út sárba borul, akkor mindkét fél visszavesz a tempóból a téli hadviselés időszakára. És lehet, hogy a nyugati kormányoknak kell vállalniuk a felelősséget az eredménytelenségért.
A harckocsik és más csúcskategóriás felszerelések lassú ütemű kötelezettségvállalása döntő lélegzethez juttathatta az oroszokat védelmi vonalaik előkészítése során. Márpedig Ukrajna folyamatos katonai és pénzügyi támogatása kulcsfontosságú az orosz agresszió leküzdéséhez.
