Oroszország teljes körű inváziója már több, mint 14 hónapja zajlik, és a Kreml hosszú háborút tervez. Ehhez további katonák rejtett mozgósítására és a hadigazdaságra való alapvető átállásra lesz szükség.
Bár valószínűleg egyik lépés sem biztosítja a győzelmet, mindkettőnek erősen negatív következményei lesznek. Tekintettel arra, hogy Oroszországban a gazdasági tevékenység nagy része továbbra is a fizikai munkára épül, a termelés megsínyli, amint egyre több ember lép be a hadseregbe.
Az autokrácia gyengeségei
A háborús gazdaság következményei kevésbé ellentmondásosak, de mégis károsak. A váltás szükséges a harc folytatásához, de egy ilyen átalakulás visszatérést jelent az átfogó tekintélyelvű irányításhoz. Nagyobb fegyveres konfliktusok idején még a demokráciák is beavatkoztak a piacon, hogy racionalizálják a fogyasztási cikkeket. De a válság után a demokráciák megszüntetik a vertikális parancsnoki struktúrákat, és helyreállítják az alapvető szabadságjogokat - az autokráciák nem.
Az orosz társadalmat történelmileg vertikális parancsok uralták, nem pedig horizontális kormányzás. Ezt úgy sikerült elérni, hogy minden erőforrás tényleges tulajdonjogát az uralkodók kezébe helyezték, és minden alattvaló túlélését a szolgaság elfogadásától tették függővé.
Ennek ára azonban a gazdasági visszamaradottság. A költségek most is emelkedni fognak az olyan ellenfelekkel való szembefordulásban, amelyek erősebbek, mint Oroszország. Leromlás jön az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és a fogyasztási cikkek terén, hogy felpörgesse a katonai termelést. A visszaút pedig lassú és fáradságos lesz.
Putyin felemelkedése a sikertelen piaci reformok után
Az 1998-as pénzügyi összeomlása után sokan azt hitték, hogy Oroszország nem fog talpra állni. De aztán jött az olajár megugrása és a tekintélyelvűség újbóli bevezetése Putyin alatt. Az eredmény a gazdasági siker „Patyomkin homlokzata” volt, amely lenyűgözte a külföldi médiát és a befektetőket.
De ez egy olyan ragadozó rendszer lett, amely főként a szénhidrogén-bevételek zsákmányából élt. A piacgazdaság és a demokrácia intézményei nem vertek gyökeret. Nem véletlen, hogy John McCain néhai amerikai szenátor az Orosz Föderációt „országnak álcázott benzinkútként” emlegette.
A háborús gazdasághoz való mostani visszatérés megköveteli, hogy az oligarchák feladják vagyonuk egy részét, és minden iparágat fel kell adniuk az állam katonai termelési szükségleteinek kielégítésére. A csökkenő GDP növekvő részét az egyre elavultabb fegyverek gyártására fordítják majd.
Ez a váltás azonban nem sokat segít. Az orosz katonai hardver rosszul teljesít Ukrajnában. Annak ellenére, hogy évtizedek óta korlátlan hozzáférésük volt a német csúcstechnológiához, Oroszország nagy pontosságú fegyverei elégtelennek bizonyultak.
Ennek legfőbb oka a mindent átható korrupció és az inkompetens menedzsment. A folyamatban lévő agyelszívás súlyosbítja a problémákat, mivel a technológiai szektor fiatal szakértői elhagyják az országot, néhányuk végleg.
Mit hoz a jövő?
A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy a Kreml ereje fennmarad, és a rezsim elegendő hatalmat fog fenntartani ahhoz, hogy legyőzze az alulról jövő kihívásokat. De ez komoly kihívás lesz, mivel a költségvetési bevételek csökkennek és a kiadások elszállnak. Az orosz állami bevételek fő forrása hagyományosan az olaj és a gáz, amelyek árai változékonyak, ráadásul Moszkva a szankciók miatt árcsökkentésekre kényszerül.
Tekintettel arra, hogy Moszkva nem hajlandó komolyan törekedni a békére, a szankciókat nem oldják fel a közeljövőben. Bármennyire is szeretnék egyes nyugati kormányok visszaállítani a normalitást, a szankciókat könnyű bevezetni, de nehéz feloldani.
Ebben a helyzetben az oroszországi kimenetel jó eséllyel hasonló lehet a koreai háború lezárásához – egy fegyverszünet, amely nem jár békével és Észak-Korea nemzetközi elszigetelődésével, valamint növekvő gazdasági visszamaradottsággal jár. A tömeges elnyomás felerősödik otthon, miközben a biztonsági erők ellenségekre vadásznak. Emelkedik azoknak az oligarcháknak és tisztviselőknek a száma, akik kiesnek az ablakból.
Kína a kulcsszereplővé válhat a kimenetelt tekintve. Amint azt legutóbbi moszkvai látogatása során is bebizonyította, Hszi Csin-ping elnök nagyon szívesen használ meleg szavakat, de kevésbé hajlandó aktívan segíteni az orosz háborús erőfeszítéseket Ukrajnában. Az orosz gazdaság mintha egy leszállított árú nyersanyag-eladó piaccá redukálódott volna, ami tökéletesen megfelel Peking érdekeinek.
Azok, akik tartottak Oroszország és Kína drámaian erősödő szövetségétől, újragondolhatják álláspontjukat. Hszi elnök első dolga, miután Moszkvában hagyta „kedves barátját”, az volt, hogy csúcstalálkozót hívott össze Kína és a közép-ázsiai államok között - anélkül, hogy Oroszországot meghívta volna a rendezvényre.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
