A hatalmas országban gyorsan terjed a szürke bankolás, pontosabban az illegális betétgyűjtés és hitelezés. Mindezt nem gengszterek intézik, hanem leginkább nyájas, mindenki által megbízhatónak tartott korosabb hölgyek, amolyan Bróker Marcsik. A BBC így fogalja össze a szektort: a tényleges bankszektoron kívül végzett pénzügyi tevékenység.
Zálogháznak tűnnek
A tevékenység legegyszerűbb formája, amikor legálisan működő zálogházak invitálják be a kuncsaftot, de a hagyományos, értéktárgy fedezetre nyújtott hitelezés mellett rögtön más termékeket is ajánlanak, melyekre már nincs engedélyük, illetve elirányítják a tisztelt ügyfelet valakihez, aki diszkréten bonyolítja az ügyleteket. Ott egyrészt olyan hiteleket ajánlanak uzsorakamatra, mely a zálogházban már nem engedélyezett, másrészt a pénzes ügyfeleknek befektetési lehetőségeket ajánlanak.
Ez utóbbiak nehezen áttekinthetők, természetesen igen vonzó hozamot ígérnek, de kockázatosak, így nem lehet tudni, mikor van szó pilótajátékról, és mikor valamely hivatalos pénzintézet nem szabályozott befektetési termékéről (rosszabb esetben mint pl. egy MNB engedély nélküli Quaestor kötvény). Az ügyletben részt vevők többsége nem rendelkezik semmilyen pénzügyi tevékenységre jogosító engedéllyel. Az állami szervek a közelmúltban 23 milliárd dollár értékben fedeztek fel ilyen tevékenységet, de elemzők szerint ez még csak a jéghegy csúcsa.
Árnyékhitelezés, külföldre utalás
De miért is nőtt meg ennyire az érdeklődés az illegális szektor iránt? Az árnyékhitelezés a 2008-9-es válság után lendült fel, amikor a kis-, és középvállalkozások, valamint ingatlanfejlesztők sokkal kevésbé jutottak hitelhez, mint korábban. Kezdetben azonban a kínai hatóságok szemet hunytak a dolog felett, mert abban bíztak, hogy így sikerül a gazdasági növekedés nagyobb visszaesése nélkül átvészelni a válság utáni időszakot.
Az iparág viszont túl nagyra nőtt, és a kínai hatóságok általában lassan lépnek az új dolgok szabályozásában, és most kezdenék a bankokon kívüli pénzügyi tevékenységet mederbe terelni, amikor az már óriásira duzzadt. A hatóságok is csak most ismerkednek a hálózat működési mechanizmusával: egy most letartóztatott „Bróker Marcsit” kérdeznek ki. A Shanghai Daily szerint a hölgy 60 éves, és egy kisebb szervezetet működtetett, akik 100 ügyfélnek segítettek külföldi ingatlant venni, vagy gyermekeik külföldi tandíját kifizetni.
Kevés a legális lehetőség
Ezek ráadásul normális körülmények között teljesen egyszerű dolgok, de miután egyelőre még mindig tőkekorlátozások sújtják a lakosságot, az ilyen ügyletek is a feketepiacra terelődnek. A komolyabb problémát az okozza, amikor a pénz külföldre juttatása egyúttal pénzmosás is (például ha korrupcióból származó pénzről van szó), vagy ha önkormányzatok szeretnének magasabb hozamot és ilyen helyekre fordulnak, nem beszélve a kínai középosztályról, akik ugyancsak az ígért magas hozam csábításának engednek.
Utóbbinak az az oka, hogy viszonylag kevés legális befektetési terméket találnak a piacon, a tőzsdei lufi tavaly kipukkadt, így azt elkerülik, és az ingatlanmánia is véget ért, mostanában az sem vonzó alternatíva. A bankok egyre alacsonyabb kamatokat ajánlanak – ahogy szinte mindenhol a világban az utóbbi időben. A megtakarítók pedig nagy hozamra vágynak, és amikor a kapzsiság megjelenik, könnyű azt meglovagolni.
Elég, ha elhintik, hogy valaki milyen szép eredményt ért el Marcsinál, az illető készségesen meg is mutatja, hogy például milyen szép órát vett belőle, vagy milyen jó helyre ment nyaralni. Persze az illető nem más, mint a pilótajátékban elől álló részt vevő, akinek még bőven jut a javakból. A többieket beszippantja a remény.
Túl nagyra nőtt
Ami pedig a pénz kivitelét illeti az országból: legálisan egy ember évi 50 ezer dollárt vihet, aki többet akar, megy az illegális szektorba. A hatóságok ugyanakkor nem akarnak könnyíteni a szabályokon, viszont az illegális kiutalást is fel akarják számolni, mert attól tartanak, hogy a túlzott devizakiáramlás a jüan leértékelődéséhez vezetne.
A baj az, hogy túl sokáig hunytak szemet a feketepiac fölött, így az akkorára hízott, hogy már a Moody’s és az IMF is aggodalmát fejezte ki. A szektor elérte a GDP 78 százalékát, és gyakorlatilag egy nem hivatalos hitellufi alakult ki, melynek pukkadása újabb sokkot jelenthet a kínai gazdaság számára. Ez óhatatlanul a kínai növekedés újabb mérséklődését hozhatja, amitől az egész világ fél, miután sokan még mindig Kínát tekintik a világgazdaság húzómotorjának.
Vagy olyan megállapodás születik Iránnal, amely lehetővé teszi az ország újjáépítését, vagy „gyorsan megsemmisítem az Iráni Iszlám Köztársaságot”, mondta. 
