|
| Theresa May brit miniszterelnök, a Konzervatív Párt vezére a választókerületében, Maidenheadben az előrehozott brit parlamenti választások után, 2017. június 9-én hajnalban. (Kép forrása: MTI/AP/PA/Stefan Rousseau) |
A tegnapi brit választások kiírása eleve meglepő volt, miután Theresa May korábban kizárta annak lehetőségét. Azonban látszott, hogy az Európai Unióból való kilépés, az ezzel kapcsolatos tárgyalások és azt követő kapcsolatok kiépítése szinte lehetetlen feladat, legalábbis úgy, ahogy a miniszterelnök szerette volna: ami tetszik, megtartani, ami nem, elvetni. Mindeközben a legnagyobb, Európát helyettesítő partner, Amerika kiesett, mivel Trump elnök kijelentései teljesen bizonytalanná tették, milyen kereskedelmi kapcsolatokat lehet ápolni országával.
Dupla vagy semmi
A miniszterelnök az akkori, a közvélemény-kutatások szerint 20 százalékos előnyét próbálta meg nagyobb felhatalmazásra váltani, de az sem kizárt, hogy látva a feladat szinte reménytelen mivoltát, úgy gondolta, hogy ha nem kap nagy többséget, inkább félreáll, hogy a britek még egyszer meggondolhassák, mit is akarnak Európa-ügyben. A kampány aztán ráadásul úgy nézett ki, mintha el akarnák veszíteni a választást: megszorítások, a 48 százaléknyi Európai Unióban maradni szándékozó választó megijesztése.
Ez meg is hozta a várt hatást: a Konzervatív Párt előnye gyorsan zuhant, ráadásul az addig komolytalannak tartott munkáspárti vezér, Jeremy Corbyn igen ügyesen kezdett kampányolni, eddig nem látott tehetséges oldalát mutatta, ami meg is hozta pártjának a sikert. Akkorát nem, hogy simán kormányt alakíthasson, de nem kizárt, hogy néhány kisebb párttal összezárva ezt most mégis megteheti majd.
Új lehetőség
Hogy milyen kormány alakul, azt most még nem lehet tudni, de az látszik, hogy a tavalyi, az EU-ból való kilépési népszavazás okozta megosztottság megmaradt, az eredmény azt mutatja, hogy nem sorakozott fel a nép a nagyon durva kilépést is vállaló May mögött, így most megnyílik az út a kérdés alaposabb átgondolására. Ha Corbyn lesz a miniszterelnök, akár még egy újabb brexit-népszavazást is tarthatnak, főleg, ha a Skót Nemzeti Párt is részt venne a kormánykoalícióban.
A másik, legvalószínűbb és legcélszerűbb megoldás, hogy ugyanez a kormány egy olyan kilépést valósít meg, ami csak kis változást okoz. Olyan pozícióba kerülne az ország, mint Svájc vagy Norvégia, azaz névlegesen nem lenne tag, de benn maradna az egységes piacon, és a munkaerő áramlásában sem lenne érdemi változás. Ez egy kompromisszum: a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad: az 52 százalék is kap valamit és a 48 is, ráadásul megnyugszanak a skótok és így fennmaradhat az Nagy-Britannia.
Időt nyerni
Theresa May nem valószínű, hogy vállalkozna egy ilyen forgatókönyv megvalósítására, ha ő alakít kisebbségi kormányt. Viszont ezek után végképp nem erőltetheti a saját, brutális kilépős verzióját, hisz a választási vereség után alig maradna mozgástere. Ha pedig újabb választások kiírására kerülne sor, akkor nem lenne, aki megkezdje a tárgyalást az EU-val.
Van azonban erre is megoldás: lehet kötni egy megállapodást, miszerint a kvázi uniós tagság 2019 után is fennmarad akár több évig is, és ezalatt minden úgy marad, ahogy most van. Pár év alatt sok minden változik: például a lengyel reálbérek meredek emelkedése miatt addigra lecsökken az Angliába érkező új munkavállalók száma, így ez a kérdés megoldódik, már nem lesz fontos, hogy korlátozzák a munkaerő mozgását, ami Theresa May legfőbb óhaja volt.
