A KSH adatai szerint 2019-ben 4,49 millió fő foglalkoztatott volt Magyarországon, aminek hatására a 6,3 millió főt kitevő 18-64 évesek között a foglalkoztatási ráta 72 százalék lett. A koronavírus járvány miatti gazdasági sokk lecsengésével 2021 közepére erre a szintre állt vissza a foglalkoztatás. Területi szempontból ugyanakkor jelentős eltérések figyelhetőek meg a foglalkoztatottsági mutatókban – írja friss elemzésében a GKI.
Szembetűnően alacsony (65 százalék alatti) a foglalkoztatottság délnyugaton, illetve a keleti és nyugati határ mellett fekvő települések egy részén. Míg az ország dél-nyugati és észak-keleti településein ennek oka a munkahelyek hiánya, illetve az infrastruktúra rossz állapota (ami megnehezíti a munkába járást), addig a nyugati határ mentén sokan Ausztriába járnak át dolgozni főállásban.
Torzító tényezők
Ugyanakkor fontos megemlíteni – jegyzik meg az elemzés készítői –, hogy a „jobb helyzetben lévő” községek alacsony foglalkoztatási rátájában a felsőfokú tanulmányokat folytató, 18-24 éves korosztály is közre játszhat. Továbbá torzítanak az eredményeken a községek azon lakói, akiknek nincs állandó lakcímük a nagyvárosokban, ahol dolgoznak.
Az átlagnál magasabb (75 százalék feletti) a foglalkoztatottság Nyugat- és Észak-Dunántúl településeinek túlnyomó többségében, aminek oka, hogy a multinacionális cégek telephelyeinek nagy része itt található. A foglalkoztatási ráta regionális eltérései is szembetűnőek. Dél-Dunántúlon (67 százalék) 9 százalékponttal alacsonyabb a foglalkoztatási ráta, mint Észak-Dunántúlon, ahol ez az érték a legmagasabb (76 százalék).
Sok községben aggasztóan alacsony a foglalkoztatási ráta. A községek ötödében (556 község) 60 százalék vagy az alatti volt a foglalkoztatottság 2019-ben, igaz, 786 községben meghaladta az országos átlagot. A 60 százalék vagy az alatti foglalkoztatási rátájú településeken a munkanélküliségi ráta 9 százalék volt 2019-ben, ami jóval meghaladta az azévi 3,3 százalék-os országos átlagot.
A GKI szerint a nagymértékű országos eltérések a vidékfejlesztési programok számos hiányosságára is felhívják a figyelmet. A leszakadó településekről állandósult az elvándorlás, ami miatt sokukat a kihalás veszélye fenyegeti. Továbbá jól mutatja azt is, hogy a közmunka program önmagában gyenge válasz volt a leszakadó magyar vidék foglalkoztatási problémáinak orvosolására.
Saját felhasználásra készítik ezeket.
